Újrarajzolódott a klímaváltozás következtében felmelegedő óceánokban élő tigriscápák vándorlásának mintázata az elmúlt negyven évben, derült ki egy, a Miami Egyetem tudósai által elvégzett új tanulmányból. A kutatók rámutatnak, a tigriscápák egyre korábban, egyre messzebbre vándorolnak fel északra, ahol jóval több időt is töltenek, mint az elmúlt években megszokott volt.
A kutatás résztvevői 1980 és 2019 közötti időtartamban vizsgálták az Egyesült Államok keleti és déli partjának mentén, az Észak-Atlanti-óceánban élő tigriscápák (Galeocerdo cuvier) vándorlását. Az utolsó tíz év (2010-2019) adatait negyvenhét Florida és a Bahamák partjainál műholdas jeladóval megjelölt cápa segítségével szerezték, ezt hasonlították össze a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) által 1980 és 2018 között 8764 cápáról gyűjtött adatokkal.
A kombinált adatkészlet segítségével egy több évtizedes mintát tudtak megjelölni, hogy a régióban a tigriscápák merre járnak és mikor. Az állatok térképen ábrázolt mozgását kiegészítették a NOAA műholdas mérésekkel gyűjtött adataival a tengervíz hőmérsékletéről, a fitoplankton jelenlétéről, valamint az óceán mélységéről, hogy teljesebb képet kapjanak és felmérjék a környezeti tényezők relatív hatásait.
A Global Change Biology-ban publikált eredmények megmutatják, hogy a tigriscápa által előnyben részesített vízhőmérsékleti tartomány (25,5 és 27,7 Celsius-fok) az elmúlt negyven év alatt a hidegebb évszakokban 299 kilométerrel tolódott északabbra, míg a meleg évszakokban 399 kilométerrel. A víz változásával pedig északabbra úsznak a cápák is, a NOAA által rögzített észlelések azt bizonyítják,
a tigriscápák akár 400 kilométert is úszhatnak észak fele a nyolcvanas években rögzített vándorlási adatokhoz képest.
Ráadásul hamarabb is útnak indulnak, míg negyven évvel ezelőtt maximum augusztus közepén fogtak cápát az északi területeken, addig a 2010-es években már júliusban is akadt az óceán egyik legfélelmetesebbnek tartott ragadozója a halászok hálójába.
Annak, hogy a cápák akár két héttel korábban is megindulnak és jóval távolabb úsznak az Egyesült Államok északkeleti partjai felé, komoly következménye lehet az ökoszisztémára és a faja nézve is. Egyrészt a csúcsragadozó eltűnése megváltoztathatja a természetes ragadozó-zsákmány interakciókat és így a körforgást a délebbre eső vizekben. Másrészt valószínűbb, hogy gyakoribb lesz az ember cápákkal való találkozása is, ráadásul a cápákat az északi pólus felé eső vizeken nem védik a kereskedelmi halászattól sem.
Hasonló szituáció játszódik le az Egyesült Államok nyugati partján is. Egy, a Nature-ben megjelent tanulmány szerint a fehér cápák (Carcharodon carcharias) a melegedés hatására egyre északabbra úsznak fel. Kaliforniában a 2014 és 2019 között végzet felmérések megmutatták, a part menti vizeket kedvelő ragadozók jóval távolabb merészkedtek, és tovább is maradtak, mint korábban bármikor. A helyzet odáig fajult, hogy a Monterey-öbölben az éhes cápák a helyi vidrapopulációra is rátámadtak.
(Borítókép: Tigriscápa [Galeocerdo cuvier]. Fotó: Reinhard Dirscherl / ullstein bild / Getty Images)