A mai mezőgazdaság nagy terméshozamokat produkál, de ennek az az egyik ára, hogy a túlzott vegyszer- és géphasználat tönkreteszi a talajt, és az élelmiszereknek egyre kisebb a tápértékük. A nagyüzemi termelés nem összeegyeztethetetlen a biológiai alapú gazdálkodással, és erre már itthon is vannak jó példák. Az alapelvek még egy kiskertben is megvalósíthatók: legyen komposztunk, és ne hagyjuk csupaszon a földet.
A második világháború után indult a ma már elég ironikus nevűnek tűnő zöld forradalom, ami a világ élelmiszer-ellátását hivatott megoldani számtalan, termesztésbe vont új növényfajtával és technológiai módszerrel, vegyszerekkel, műtrágyával, gépesítéssel. A terv elérte célját, de a mellékhatásai is elég komolyak.
„Stabilizálni kellett a társadalmi rendet, nem halhattak éhen az emberek. Ekkor alakultak ki az óriási szántóterületek, tűntek el a mezővédő erdősávok a táblák közül, a műtrágyát pedig két kézzel szórták a termelőszövetkezetek. Túlműveltté, túlkezeltté váltak a talajok is, folyamatosan pusztulnak. Minőségi élelmiszert sem tudunk már előállítani, csak kaját csinálunk”
– mondja Szőllősi Gábor. Szőllősi Túrkevén gazdálkodik a földjein, emellett társaival együtt az Agrofutura cégben biológiai alapú, komplex módszereket kísérleteztek ki, ezek alapján készítenek termőtalajokat.
Minden gazdálkodó, legyen hobbikertész vagy gabonatermelő, jó talajról álmodik. Ez sokunkban a „jó fekete, porhanyós föld” ideálképeként jelenik meg, amiben a giliszták mellett sok humusz van – még akkor is, ha csak annyit tudunk a humuszról, hogy ezúttal nem egy arab ételről van szó.
A tudományosabb értelmezésben az az egészséges talaj, ami képes a vizet megtartani, levegőt tárol, megfelelő körforgásban tudja tartani a tápanyagokat, és olyan a mikrobiológiája, hogy képes elnyomni a kórokozókat. Nem egyszerű azonban ilyen állapotba hozni a megbolygatott földet.
A járványban felpörgött a kertészkedésmánia, itt az alkalom, hogy az is nekiveselkedjen, akinek csak egy kis erkélye van, úgyhogy az Indexen is elindítottunk egy kertészkedős sorozatot. Ebben segítünk egy videósorozattal és cikkekkel a madárbarát kerttől a városból kitelepült gazdálkodókig. Tabletet a talicskába, jön a Kert-Magyarország.
Szőllősiék azt próbálják helyrehozni, amit az ember elrontott. Humuszmenedzsmentnek nevezik a rendszerüket, de kicsit becsapós a név, mert saját bevallásuk szerint nem irányítani, csak támogatni akarják a kertben, talajban lejátszódó természetes folyamatokat. Szerintük
az alapprobléma, hogy a jelenleg elterjedt módszerek kiszakítják a földet a természetes körforgásból, és rombolják a talajt.
Azzal, hogy minden ősszel berotakapáljuk a kertet, vagy újra és újra felszántjuk a földeket, az eróziót gyorsítjuk. Magyarországon a talajpusztulás nagy probléma, a mezőgazdasági területek egyharmada, 2,3 millió hektár érintett benne. Évente 50 millió köbméter talaj pusztul el, de vannak olyan becslések, amelyek duplájára teszik ennek mértékét. Az erózióért a nem túl körültekintő művelési módszerek is igencsak felelősek.
A vegyszerek a talajban is óriási pusztítást végeztek. Ami a felszínen megtörtént a rovar- és madárvilággal, az a mélyben is lejátszódott: a mikrobák, gombák megtizedelődtek, meredeken csökkent a faj- és egyedszám, a kórokozó fajok megerősödtek. Az sem természetes, hogy a megművelt földek olykor fél évig is parlagon maradnak, feketéllnek. „A természet azt a jelet kapja ezzel, hogy katasztrófa történt, mint a tüzeknél vagy árvizeknél, akkor marad csupaszon a talaj. A természet vissza akarja állítani az eredeti egészséges állapotot, és ennek az az első lépése, hogy kórokozók, gyomok jelennek meg a csupasz területen. A gyomok stratégiája, hogy gyorsan, nagy területet foglalnak el. Mivel mi minden évben megismételjük a természeti katasztrófát, még több gyom lesz” – mondja Szöllősi.
Az Agrofuturánál arra törekednek, hogy a természetben lejátszódó folyamatokra leginkább hasonlító állapotot biztosítsák, egy zárt láncú, körkörös biológiai alapú módszerrel, ami ezer hektáron és egy kiskertben is működik, csak a gépesítettség más. A metódus öt pillérre épül, a talajmunkára, a szervesanyag- és mikrobiológiai pótlásra, a talajfedésre és az agroökológiai környezet biztosítására. „A humuszmenedzsment arra jött rá, hogy milyen mikrobiológiai folyamatok mennek végbe. És hogy a növényeknek, a talaj- és táplálékhálóhoz milyen a viszonyrendszere. A humuszképződésig egy csomó pozitív folyamatnak kell lejátszódnia, mi ezeket támogatjuk” – mondja Szőllősi.
Ha kicsit leegyszerűsítjük, az a jó talajmunka, amikor nincs talajmunka.
Ezért inkább csak a lazító módszereket ajánlják, amikor szántásra, a föld kifordítására nincs szükség. „A természettel összhangban a bolygatatlan terület áll, nem szabad szétrombolni a gombák, baktériumok, egysejtűek, fonálférgek, mikroízeltlábúak és giliszták, no meg az élő növényi gyökerek által alkotott finom struktúrát.”
Egy kiskertben ásó helyett elég ásóvillát használni, amivel csak kicsit megemeljük a talajt és levegőztetjük. A termőtalajnak az sem tesz jót, ha tapossuk, tömörítjük, kiszorítjuk belőle a levegőt, a gyökereket pedig stressz érheti. Ezért inkább fix művelő sávokat ajánlanak a kertekbe, amikhez művelő utakon járva férhetünk hozzá. Egy optimális ágyás 80-100 centi széles és 5-7 méter hosszú.
A termények betakarítása után a szántót négy-hat komponensű takarónövény-keverékkel vetik be, közöttük gyomelnyomó és nitrogénmegkötő is van,
de egy konyhakertben is az a jó, ha mindig van élő gyökér a talajban.
Szőllősi mutat is egy olyan ágyást, ahol éppen nem termelnek semmit, de mindenféle magot beleszórtak, hogy legyen takarónövényük. „Később az ültetett növényeim gyökerei azokat a járatokat használják majd, amiket a bomló gyökerek hátrahagytak. A változatos gyökerek változatos módon használják fel az erőforrásokat, és változatosan táplálják a mikrobákat.”
A növények közötti tér sem üres, mulccsal (például fűnyesedékkel) érdemes lefedni a talajt. Ez a réteg segít megőrizni a talaj nedvességét, az elbomló részei pedig tápanyagként szivárognak le. Hogy a talajban mennyi és milyen tápanyag van, az a termések mennyiségében és minőségében is megmutatkozik, nem véletlen, hogy az ember is évezredek óta próbálja javítani a művelés alá fogott föld tápanyagtartalmát. A szerves- és műtrágyák és a növényi hulladékból képződő komposzt is ezt a célt szolgálja.
Szőllősi szerint az amazóniai indiánok több ezer éve kifejlesztett módszere is figyelemre méltó, ők is merítettek belőle. „Az esőerdőben kilúgozott a talaj, rosszak a viszonyok, mégis ötven-hatvanezres városok létesültek, valahogy el kellett látni a lakosságot minőségi élelemmel. A kutatók ásni kezdtek, és egy idő után egy másfél-két méter vastagságú fekete termőföldet találtak, amit terra pretának neveztek el. Nem természetes képződmény volt, hanem ember által készített, termékeny talaj.”
Az indiánok komposztot, faszenet, agyagot, cserépdarabokat használtak, ezt keverték össze a talajjal. A terra pretához hasonló talaj Túrkevén is készül, de nem kell rá száz évet várni, pár óra alatt képesek bioszenet gyártani, és a jó minőségű komposzt is nyolc hét alatt elkészül.
„A klasszikus komposztálás definíciója 1851-ből származik: különböző anyagokat keverjünk össze, és bomlasszuk oxidatív módon, tehát mozgassuk az anyagot, hogy mindig levegőt kapjon. Ma már elég pontosan tudom mérni a komposzt hőmérsékletét, nedvesség- és szén-dioxid szintjét, így meg tudom határozni, mikor kell beavatkozni, és olyan gépem van, amivel nagy mennyiségű anyagot tudok megmozgatni, levegőztetni. Ezzel tudom felgyorsítani a komposztképződést, az anyag tökéletesen átalakul. Senki nem mondaná meg, hogy ez komposzt és nem talaj” – morzsolgatja a kezében Szőllősi a trágyából, zöldhulladékból, faaprítékból és kis agyagból induló képződményt, ami leginkább friss vakondtúrásra emlékeztet.
A komposztnak nemcsak a szervesanyag-pótlásban van szerepe, de mikrobiológiai változatosságot is biztosíthat, élénkítheti a talajéletet, ami szintén a humuszképződést segíti. A gazdák ezt komposztteával is elérhetik. Ez tényleg úgy készül, mint egy tea, egy adagnyi baktériumokkal és gombákkal teli komposztot és tápanyagot egy vízzel teli tartályba tesznek, majd levegőztetik a keveréket, minek hatására szaporodni kezdenek a mikrobák. Egy nap múlva már kész is a tea, amit a talajra is lehet öntözni, de jó lombkezelésre is. Szőllősiék 7200 féle élőlényt tudtak bemérni a komposztjukban. Vannak a piacon biológiai oltóanyagok, amelyek néhány fajt tartalmaznak, és egy-egy feladatra jók, például szárbontásra, kórokozók elnyomására, de a komposztteában lévő nagy változatosságot kihasználva a természet dönti el, hogy mire használja a mikrobákat.
Jó minőségű komposztteát házi körülmények között könnyű elkészíteni, de kevésbé gyakorlott komposztálóknak érdemes a komposztteához szükséges komposztot szakemberektől megvásárolniuk. A házi komposztálásban a legegyszerűbb módszer, ha a felaprított kerti és konyhai zöldhulladékot egymásra dobáljuk, kis földet keverünk hozzá, nedvesen tartjuk és időnként átforgatjuk. Nagyjából egy év, mire kész a komposztunk. Ennek alternatívája lehet a kiskertekben is működő Johnson-féle komposzt bioreaktor
A mezőgazdász azt javasolja, hogy a kertünket osszuk négy részre, legyen egy élelemtermelő rész, ahová a konyhakerti növények és gyümölcsfák tartoznak, külön területet jelentenek a közlekedő felületek, legyen egy amolyan angol gyep, és egy virágzó ökológiai rezervátum, ahol nem nyírjuk a füvet, mini ökoszisztémák jönnek létre.
„Ha így gondolkozol, megváltozik a kert képe. Így lelkileg is vissza tudunk kerülni a természethez, még városias környezetben is élhető ökoszisztémát tudunk kialakítani. Egy idő után olyan érdekes rovarok jelennek meg, amelyekről még csak nem is hallottál.”
Az ökológiai változatosságra a mezőgazdasági területeken is törekednek, fás-bokros sávokkal, méhlegelőkkel és másodvetésű takarónövényekkel próbálják megtörni a monokultúrás táblák sivárságát.
Szőllősiék a biológiai alapú rendszerükkel a gazdák önbizalmát is szeretnék visszaadni, az önellátóvá válásukat segítenék. „A mezőgazdaságra bankok, vegyszer- és gépgyártók telepedtek. A területalapú támogatások, a termények árai alapján a big datából kihozzák, hogy mennyit hajlandóak elkölteni a gazdák inputokra. A mi módszerűnkkel a gazdáknál maradhat a pénz, már a talajmunkák egy részének elhagyásával is, hektáronként akár 25 ezer forintot is megspórolhatnak. Volt egy kísérletünk, egy velünk szomszédos táblában 13,2 tonna kukorica termett, míg nálunk 11,8. Egy gazda hajlamos csak a terméseredményt nézni, de ha megnézzük, hogy a mi kukoricánk fehérjetartalma 15 százalékkal magasabb volt, máris jobb a nettó eredményünk, amit olcsóbb technológiával értünk el.”
Az általunk is használt technológiát azok a gazdák hozták létre, akik ki akartak lépni a vegyszeres körből, mert látták, hogy hogyan pusztult az ökoszisztéma a kertjükben és a gazdálkodásban. Elpusztul a talaj, és az emberek is tönkremennek benne. Visszavonulót kell fújni a kémiának és a gépeknek, és maximumra emelni a biológiát.
(Borítókép: Bődey János / Index)