A Legjobbiskola.hu és a HVG is kiadták saját középiskola-rangsorukat, amik látványosan különböznek. Egyelőre nem létezik olyan rangsor, ami tökéletes képet adna bármiről, mindig azt a listát kell keresnünk, ami a legtöbb kérdésünkre ad választ.
Pár hete jött ki a Legjobbiskola.hu éves középiskola-rangsora, aminek élére idén is a veszprémi Lovassy László Gimnázium került. Mint az lenni szokott, sokan ünnepelték az eredményt, „elég a fővárosi elit gimnáziumok rémuralmából!” felkiáltással, de olyanok is voltak, akik nincsenek megelégedve a Legjobbiskola listájával. Sokan azonnal a HVG szintén friss rangsorára mutogattak, hogy hát és akkor ezzel mi van, itt miért a Fazekas, a Radnóti, és a többi budapesti suli van a dobogón?
Hogyan igazodjunk el a különböző listák és rangsorok között? Vegyük példának a listák első helyezettjeit: a korábban említett Lovassy László Gimnáziumot és a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumot. A Legjobbiskola.hu listáján a Fazekas hatosztályos képzése 10 helyett csúszott tavalyhoz képest, és a 18. lett, míg a HVG-én az első. A Lovassy a HVG listáján a 17. helyet érte el.
Nagyon jó iskolák vannak előttünk az egyik listán, és nagyon jó iskolák vannak mögöttünk a másikon
– értékelte az eredményeket Schultz Zoltán, a Lovassy László Gimnázium igazgatója.
A rangsorok szerinte se jelentik az iskolaválasztás Szent Grálját, de azért nem kifejezetten bánja, hogy az egyik listán első helyre került az iskolája, és a másikban is benne van a legjobb 20-ban. Nem meglepő módon örült a Legjobbiskolás eredménynek, főleg azért, mert az stabilan, 5 éves távlatban értékeli az iskolák teljesítményét. Ettől függetlenül csínján kell bánni ezekkel az eredményekkel, bár mindkettő miatt
van mire szerénynek lenni.
A Fazekas igazgatója, Pásztor Attila szintén egyetértett azzal, hogy óvatosnak kell lenni a rangsorokkal, főleg azokkal, amelyeknél nem egyértelmű, milyen metódussal jutottak el az eredményeikhez.
Lassan több rangsor lesz, mint ahány iskola van Magyarországon
– figyelmeztetett Pásztor. Ennek ellenére figyelik a különböző mérések eredményeit. Amelyiknél egyértelmű a módszertan, azokból lehet tanulni, és látni lehet, miben lehet erősíteni (bár messzemenő következtetéseket nem vonnak le, nem ezekre építik a oktatási stratégiát). A Fazekas igazgatója szkeptikusabb volt a listákkal kapcsolatban, és felhívta a figyelmet, hogy az OMH, ahonnan a legtöbb rangsor az adatokat szerzi, sok adatot nem tesz közzé. Ilyen például az előrehozott érettségik eredménye.
Lehet, hogy az osztály nagy része 11.-ben leérettségizik idegen nyelvből és informatikából, így az utolsó évben csak öten érettségiznek ezekből a tárgyakból
– ami persze ferdíti a statisztikákat.
Az eredmények közötti különbség tehát a rangsorok felállításának eltérő módszertanából ered. Mindkettő az Oktatási Hivatal által közzétett kompetenciafelmérések és érettségik eredményeit használja fel, bár kicsit másképp. A Legjobbiskola figyelembe veszi a felnőttoktatásban tanulók eredményeit is, míg a HVG csak a nappali tagozatosokét. Az előbbi minden érettségi tárgyat figyelembe vesz egy iskolánál, míg az utóbbi csak a magyar-, matek-,töri-, és idegen nyelv eredményeket (mert ezekből minden érettségiző vizsgázik), valamint számolnak a felsőoktatásba felvett diákok átlagpontszámával is.
Ami egyik mérésbe se került bele, viszont ma már jelentős faktornak számít, az a külföldi egyetemre felvett diákok száma. Ezek a kalandvágyó fiatalok nem szerepelnek egy központi nyilvántartásban sem, és gyakorlatilag lehetetlen egy pontos számot mondani, hányan tanulnak tovább kinn. Azt se szabad elfelejteni, hogy sok külföldi elitegyetemen a jó érettségi eredményeken kívül gyakran speciális nyelvvizsgát is kérnek, és többfordulós a felvételi folyamat. Schultz szerint a külföldre felvett lovassys diákok száma nem kifejezetten magas, nagyjából a végzősök 15 százaléka felvételizik külföldre. Ezek a diákok legtöbbször magyar egyetemekre is beadják a jelentkezésüket, és amikor megtudják, itthon hova vették fel őket, gyakran inkább a hazai egyetemre mennek. A Fazekas diákjai közül nagyjából 35 százalék megy külföldi egyetemre.
Hasonló helyzetben vannak a nyelvvizsgák is. Pásztor elmondta, hogy csak arról vannak hivatalos adatok, hogy hány diák szerzett nyelvvizsgát az emelt szintű érettségi során. Arról, hogy a saját idejében milyen nyelvvizsgát szerez egy diák, nincs hivatalos adat, és ezt az iskolák nem is kérhetik be a diákoktól. A Fazekas igazgatója szerint sokkal hasznosabbak azok a listák, amik tartományokba sorolják be az egyetemeket, mert így is képet kaphatunk arról, hol helyezkedik el egy iskola a mezőnyben, viszont ez kiküszöböli a felesleges versenyzést.
Egy másik probléma az, hogy ezek a rangsorok sok változót nem is tudnak figyelembe venni (mint például a tanári munka minősége, az iskola hangulata, a közösség jellege), így önmagukban kevesek ahhoz, hogy csak ezekre alapozza egy szülő és/vagy diák a döntését. Ha az ország összes rangsorát átnézik, akkor se biztos, hogy csak azok alapján képesek lesznek tökéletes iskolát választani.
Végső soron nem a rangsorok döntenek, hanem a diák és a szülő.
Hasonló a helyzet az egyetemeknél is. Vegyük például a Times Higher Education (THE) és a QS ranglistáit. A két rangsor a QS égisze alatt futott 2008-ig, amikor a THE kivált, mert nem tartották elég stabilnak a mérési rendszert ahhoz, hogy egyetemeken, vagy akár a törvényhozásban fel lehessen használni a rangsort. Egy látványos különbség az egyetemek hírnevének értéke: a QS értékelésének 40 százaléka abból ered, hogy kiküldenek több tízezer kérdőívet egyetemi tanároknak, hogy értékeljék a más egyetemeken folytatott szakmai munkát. A THE hasonló mérése közben jóval kevesebb kérdőívet küldenek ki, és az eredményt csak
15 százalékban befolyásolja.
Hogy ezt illusztráljuk, lássuk, hogy szerepelnek a magyar egyetemek a két ranglistán. A Semmelweis például a THE listáján a 401-500-as mezőnybe került, míg a QS listájára fel sem került, de a többieknél is nagyok az eltérések (egyetem neve: [THE helyezés] – [QS helyezés]):
Jól látható, hogy komoly az eltérés a két rangsor között. Ez azért lenne, mert az egyik jobb, mint a másik? Egyáltalán nem, csak más a két listának a célközönsége. A THE módszertana inkább állná ki a legszigorúbb akadémikusok szigorát, de a QS több olyan besorolást is készít, ami egy egyetemet kereső diáknak hasznos lehet. Igaz ugyanez a HVG és a Legjobbiskola rangsoraira is: egyiknek sincs feltétlenül igaza, de mindkettő egy-egy kiindulópont az iskolaválasztáshoz. Ahogy Pásztor Attila mondja,
rangsor és rangsor között sok a különbség. Ahol a rangsor nem ismert, nehéz látni, honnan is fakad az eredmény.
Azokat a rangsorokat viszont tényleg utasítsuk el kapásból, amiket egy fura Facebook-oldal posztol, és amik azzal reklámozzák magukat, hogy 100 százalékban a szülők és diákok értékelései alapján készültek.