A dinófosszíliák szürke- és feketepiacán soha nem látott pénzekért cserélnek gazdát az őshüllőmaradványok. Ma már fel sem kapja a fejét senki, ha egy-egy népszerűbb faj (még mindig a T. rex a király) csontjai több millió dollárért kelnek el. A kereslet persze megteszi hatását, és tolvajok, csempészek, hamisítók és korrupt állami hivatalnokok irányítják a trendeket. Eközben a közgyűjteményeknek önerőből esélyük sincs versengeni a dúsgazdag magángyűjtőkkel, így az egyszerű nép elesik attól, hogy láthassa a legnagyszerűbb kövületeket.
Az egész Sue-val kezdődött. 1990-ben Dél-Dakotában, egy Faith városa melletti sziklából feltárták a valaha látott legjobb, legteljesebb állapotban fennmaradt Tyrannosaurus rex csontvázat. A csontváz 90 százalékát sikerült feltárni (tömegét tekintve). A felfedezés nem hivatalos paleontológusok érdeme: egy önjelölt fosszíliavadász, Sue Hendrickson talált rá a csontvázra, róla is nevezték el Sue-nak. Fontos tudni, hogy az Egyesült Államok törvényei szerint a magántulajdonban lévő földekben talált őskövületek a tulajdonost illetik meg – aki így ásatási koncessziókat biztosíthat a vele szerződő privát fosszíliavadászoknak.
Csakhogy Sue-t – amelynek maradványait a helyi fosszíliakerekedő raktárából lefoglalták a razziázó szövetségi ügynökök és a nemzeti gárda, majd a Dél-dakotai Bányászati és Műszaki Főiskola kazánházában helyeztek el ideiglenesen – nem magánterületen találták. A föld a sziú indiánrezervátum részét képezte, így hosszú pereskedés után a sziú Maurice Williams szerezte meg a tulajdonjogát.
A tulajdonos az eladás mellett döntött, Sue pedig Sotheby's aukciósház kalapácsa alá került. Ekkor már hét év telt el, de hála a Jurassic Park-filmeknek, a dinóőrület nem is tombolhatott volna hevesebben. Az árverésen semmi más kikiáltási tárgyat nem vonultattak fel, csak Sue-t, az összes csontját egy tételként. Minimum leütési árnak 1 millió dollárt határoztak meg az eladók, ezt néhány másodperc alatt le is hagyta a licit.
Az egész árverés nyolc percig tartott, és 8,3 millió dollárnál ért véget.
Ez azóta is rekordnak számít a dinoszauruszfosszíliák piacán. Ami még meglepőbb (a legújabb fejlemények fényében), hogy egy múzeum, a chicagói Field Múzeum lett a vevő. No, nem önerőből, hanem a Disney és a McDonald's pénzügyi segítségével. Cserébe mindkét szponzor kapott gipszmásolatokat a csontvázból, amelyeket a Disney Worldökben, illetve világszerte a gyorséttermekben állítottak ki. Jó tudni: a világ múzeumaiban, például a Londoni Természettudományi Múzeumban megtekinthető csontvázak nagy többsége is csak gipszmásolat.
Sue tehát ma is látható Chicagóban, de olyan folyamatot indított be, amely miatt sok utódja csak a kiválasztott szerencsések számára hozzáférhető. A kilencvenes évektől kezdve minden, magára valamit is adó híres és gazdag ember dinócsontvázat akart a nappalijába. Persze szó sincs arról, hogy a gazdagok korábban sosem érdeklődtek a kövületek iránt. A viktoriánus korban a felső tízezer lakhelyein teljesen megszokott volt a Wunderkammer, vagyis az az üveges szekrény (igazán gazdagoknál külön szoba), ahol a legérdekesebb, legritkább kincseiket gyűjtötték össze, és tárták a lenyűgözni szándékozott látogatóik elé.
A ritkaságok között előkelő helyen szerepeltek a formalinban tartósított emberi testrészek, illetve az őskövületek is.
A 20. század elején azonban a dinócsontok sznob divatját még bőven meghaladta a műalkotások gyűjtésének sznob divatja. Így az ősmaradványok a kilencvenes évekig többé-kevésbé biztonságban voltak a dilettáns paleontológusok elől, mígnem jött a Jurassic Park, és döbbenetes mennyiségű pénz kezdett az ősmaradványpiacon forogni. Azóta rendszeresek a millió dolláros nagyságrendű ügyletek, bár Sue 8,3 millió dolláros ára egyelőre megdönthetetlennek látszik.
Tavaly az Eiffel-torony árnyékában rendeztek egy árverést, amelyen megint csak egyetlen kikiáltási tárgy szerepelt: egy 150 millió éves, vélhetően új Allosaurus-faj egyetlen ismert példánya, amelyet 2013-ban találtak Wyomingban. A csontváz kilenc méter hosszú és 70 százalékban teljes. Az árverés eredménye igazolni látszik a múzeumok kurátorainak félelmeit, hiszen a vevő, aki 2,3 millió eurót fizetett a csontokért, egy névtelen francia gyűjtő. Nem tudni róla semmit, és
bár megígérte, hogy majd kölcsönadja a csontvázat egy francia múzeumnak, azóta nem sokat hallani erről.
Szinte egymást érik a több százezer dollárért eladott dinómaradványok. A párizsi Binoche et Giquello aukciósház adott már el Diplodocus- és Allosaurus-csontvázat darabját 1,4 millió euróért, Tyrannosaurus-koponyát 177 800 euróért. Tíz évvel ezelőtt Samsont, a Sue utódjának szánt, majdnem teljes T. rex csontvázat nem adták ugyan el a Las Vegasban tartott árverésen, de utána a színfalak mögött azért csak elkelt, nagyjából ötmillió dollárért.
A piac forrongását látva a vevők egy része minden bizonnyal befektetési céllal vesz dinoszauruszmaradványokat. De ahogy minden üzletnek, ennek is megvannak a maga kockázatai – ahogy azt Nicolas Cage a saját pénztárcája kárán volt kénytelen megtanulni. Cage még 2007-ben licitált egy Tyrannosaurus bataar koponyára egy Beverly Hills-i árverésen, és miután sikeresen felülmúlta a Leonardo DiCaprio által ajánlott összeget, 276 ezer dollár (plusz jutalékok) fejében övé is lett a koponya.
Egészen hét évig, amikor a manhattani kerületi ügyész kezdeményezte a maradvány lefoglalását. Mint kiderült, a csont lopott volt, és illegálisan csempészték ki Mongóliából. Bár a színész sajtósa azt állította, hogy Cage azonnal beleegyezett, hogy visszaadja a koponyát jogos tulajdonosának, ez az ügyészség elkobzási indítványa fényében nehezen hihető.
A fosszília mindenesetre azóta visszatért Mongóliába. Sem Cage, sem a galéria ellen nem emeltek vádat, bizonyítottnak látták, hogy ők jóhiszeműen vásároltak a Eric Prokopitól, a hírhedtté vált fosszília-orgazdától.
Prokopi magát kereskedelmi paleontológusnak nevezi, a manhattani ügyész szerint viszont ő maga az ősmaradványok egyszemélyes fekete piaca.
A csempész egy másik Tyrannosaurus bataar példány (egy szinte teljes csontváz) amerikai eladása miatt bukott le. A fosszíliát először Mongóliából csempészték az Egyesült Királyságba, majd onnan vitték tovább az Egyesült Államokba, meghamisítva az importdokumentációt (amelyen brit eredetet tüntettek fel). Mongólia hivatalosan is visszakövetelte a csontokat, hiszen az ország alkotmánya kizárja az ősmaradványok kormányengedély nélküli exportját.
Prokopi próbált azzal védekezni, hogy a csontváz Kínából származik, illetve eladása az amerikai törvények szerint nem illegális, végül vádalkut kötött: csak három hónap börtönt kapott, cserébe elárulta, hogy a hatóságok hol találhatnak meg
legalább 17 lopott fosszíliát, amiket ő adott el, főleg amerikai vevőknek.
Az ismertté vált számos törvénysértő incidens arra utal, hogy az ősmaradványok piaca a felszín alatt még sokkal hatalmasabb lehet. Itt nem tartanak nyilvános árveréseket, nem tudósít az ügyletekről a sajtó, a leletek létezéséről is csak a kiválasztottak tudhatnak. A földi élővilág múltjának sokszor pótolhatatlan lenyomatai így sokszor ugyanúgy tűnnek el a jól őrzött paloták mélyén, ahogy évmilliókig pihentek a föld alatt.
(Borítókép: Kathryn Scott Osler / Getty Images Hungary)