A műanyagmentes júliushoz csatlakozva szinte mindannyiunknak van tapasztalata arról, hogy mekkora szemekkel néznek ránk a kereskedők, ha azt mondjuk, nem kérünk zacskót, inkább a sajátunkba tennénk azt a kiló krumplit. Vannak, akik elismerően biccentenek, és vannak, akik harmadszorra sem értik meg. Egy biztos, sok múlik rajtunk vásárlókon is, hogy átneveljük a kedvenc pékünket, hentesünket, zöldségesünket.
Pár hónapja vettünk szövetzacskókat, hogy a nejlonzacskók helyett azzal intézzük bevásárlásainkat. Mint minden régi rutinról való átállás, ez sem ment egyik pillanatról a másikra, aminek kizárólag annyi volt az oka, hogy idő kellett, mire beépült, megszokottá vált: jó darabig nem vittünk magunkkal reggel elinduláskor, pedig általában munka után járunk bevásárolni. A műanyagmentes július komolyabb odafigyelésre ösztönzött, és már alap, hogy mindig betesszük a táskába, ha tudjuk, hogy délután boltba megyünk.
Spar-Lidl-Aldi vonalon eddig csak jó tapasztalataink vannak, simán lehet zöldségeket, gyümölcsöket és pékárut vásárolni, rátapad az ármatrica is, se technikai, se emberi akadálya nincs a dolognak. Az pedig egészen felemelő, hogy nem veszünk hetente fél tucat zacskót, hogy aztán pár nappal később a szemetesben végezzék.
A szövetzacskók a Rákóczi téri piacon is simán működnek, igaz, a standoknál általában szólni kell előre, mert olyan szinten van az árusok kezében a zacskótépés reflexe, hogy nehéz kizökkenteni őket. Évtizedeken keresztül berögzült rutinokról van szó, mindenkinek idő kell az átálláshoz. De ha már van egy rakás korábban megvásárolt nejlonzacskó, azok is meg tudják találni a helyüket a háztartásban: a piacon például a kimérős sajtot szívesen odaadják otthonról hozott, már használt zacskóban.
Pro tipp: a zacskóban megvásárolt sajtokat érdemes egy tányérra pakolni, azt körbetekerni egy vékony textildarabbal (egy régi póló kivágott darabja tökéletes erre), és így betenni a hűtőbe, a zacskókat pedig félre lehet tenni a következő sajtvásárláshoz.
Fábián Tamás
Saját dobozolás helyett inkább azt választom, hogy egyáltalán nem használok zacskókat, helyben eszem az ételt, stb. Főleg mert inkább rossz élményeim voltak a saját zacskózással, piacon abba akartunk pakolni, de az árus belerakta műanyagzacskóba. Aztán a Budapest Parkba vittem repoharat magammal, ott a kapunál kirakatták, hogy nem lehet bevinni, így maradt bent az eldobható műanyag poharazás. Szóval én ezt feladtam, inkább konzerven és éttermi kaján élek. Az egyetlen, amit megtartottam, az a saját kulacs használata, mert szerencsére a csapom nem ellenkezik miatta.
Molnár Réka
Mi már régebb óta használunk vászonzsákokat műanyagzacskó helyett, és a piacon természetesnek veszik, a nagyobb boltokban pedig általában szintén nem teszik szóvá, viszont kisebb helyeken többször előfordult már, hogy láthatóan fölösleges kellemetlenségként tekintettek rá. Ez jobb esetben abban csapódik le, hogy a saját érdekünkben mindenképpen ki akarják vetetni a belepakolt árut, nehogy egy vászonzsáknyi fél grammal nehezebbnek mérjék a zöldséget, és annyival többet kelljen fizetnünk. Ilyenkor több körben kell győzködni az eladót, hogy nyugodtan hagyja csak békén a paradicsomomat. De a piacon sem árt figyelni, mert előfordult már, hogy a dobozba kért sajt észrevétlenül zacskóba is bekerült, teljesen fölöslegesen.
Egyébként pár hét után semmilyen kellemetlenséget vagy pluszmunkát nem jelent a vászonzsákozás, kicsire összehajtva bent van az amúgy is mindig nálam lévő hátizsákban több darab, ha nem kell, nincs útban, ha bevásárolok, csak elő kell kapni, ha koszos lesz, befér a ruhák mellé a mosógépbe, és lehet újra elrakni. Érdemes kinevezni egy-egy zsákot a különféle termékeknek, mert akkor a kenyereset nem koszolja össze mondjuk a krumpli, és mosni is ritkábban kell.
Bolcsó Dániel
Tegnap hazafelé beugrottam a pékségbe pár kiflit venni vacsorára. Jeleztem az árusnak, hogy mit szeretnék, és amikor automatikusan nyúlt az átlátszó nejlonzacskóért, megkértem, hogy a kis hófehér, szerintem ízlésesen összehajtogatott textilszütyőmbe csomagolja a pékárut. Bár szemmel láthatóan meglepődött, azt mondta, hogy jó, persze, viszont nem nagyon volt hajlandó kézbe venni az amúgy patyolattiszta zsákocskát, hanem megkért, hogy tartsam, míg ő belepakol. Így is lett; utána már minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: fizettem, majd távoztam. Szóval: kevesebb műanyag zacskó, több bolti interakció!
Rácz Attila
Bár már régóta magammal hurcolom a sparos újraszatyraimat, a műanyagmentes július miatt egyre többen kérdezték meg, hogy hol vettem és nekik is tudnék-e szerezni. A közelünkben lévő boltban már nem volt kirakva, és amikor rákérdeztem, az egyik eladó annyira rendes volt, hogy feltúrta nekem az egész raktárat, mire rátalált egy majdnem teli dobozra. Ennek az lett a következménye, hogy amikor elmeséltem neki a kihívást, újra kirakta a polcra. Két héttel később még mindig ott volt a polcon, ezért rákérdeztem, hogy ez még ugyanaz az adag-e, mire azt válaszolta, dehogy, azóta már eladtunk három dobozzal. Összenevettünk és együtt voltunk büszkék magunkra.
Ebben a boltban simán vettem már egyébként saját, tiszta, átlátszó dobozban felvágottat. A hentesnél azonban úgy megjártam, hogy azóta sem bírtam visszamenni, ezért a húsfogyasztásunk közel a nullára esett vissza ebben a hónapban. Mint mindig, most is azzal kezdtem, hogy nem kérek zacskót vagy nejlonnal bélelt papírt, hoztam saját dobozt, abba szeretném kérni a fél kiló csirkemellet, tudja, műanyagmentes július van. Mire az eladó hatalmas szemeket meresztve nézett rám, hogy az meg mi. Miközben elmeséltem neki a kihívást, ő érdeklődve hallgatta, megdicsért, majd lemérte nekem a saját dobozomba a húst. Hű, mondom, győzelem, de aztán adtam neki egy másik dobozt is, mondom, ebbe meg kérnék fél kiló csirkemájat. És akkor ott kihagyott az agya egy tizedmásodpercre, hiába néztem az elhomályosult szemébe, hiába szuggeráltam, csak letépte azt a rohadt szatyrot, belerakta a májat, és úgy bele a dobozomba. A szekunder szégyen miatt megnémultam, nemhogy megköszönni, elköszönni sem tudtam.
Thüringer Barbara
Én és a lakótársaim korábban is eltettük az ingyenes, átlátszó, vékony zacskókat, és igyekeztünk minél többször felhasználni ezeket. Emiatt gond nélkül megy a szatyormentes július, pontosabban az egyszatyros július, simán csak felkaptam másodikán egy ilyet otthon, betettem a táskámba, és azóta mindig nálam van. Mivel mindenhol ilyenek vannak, eddig nem volt olyan, hogy gondot okozott volna újra és újra ezt használni.
Egyébként eléggé meglepett, hogy milyen jó állapotban van a zacskóm. Csak egyszer volt vele problémám, amikor a hónap elején megszokásból erősen becsomóztam a két fülét. Mivel már nem használhattam a korábbi, Nagy Sándor-i értelemben vett csomóbontási módszeremet (a zacskó széttépését), fogpiszkálókkal estem neki a fellazításának. Nem merem megtippelni, hogy mennyi ideig tartott.
Domschitz Mátyás
A Lehel piacon jártam még július elején, az első műanyagmentes piacozásomon, vittem egy csomó táskát, éthordót, otthon talált saját zacsikat. Ott rutinból már mindent raknának egyből kisnejlonba, de ha szólok, nem teszik bele. Egy árus volt, aki annyit mondott az értetlenkedő kollégájának, hogy "ja, mert július van". Egy másik, nagyon kedves árus pedig kifejezetten örült, mikor mondtam, hogy "mert nem szeretnék feleslegesen szemetelni", azt mondta, milyen aranyos vagyok.
Az irodai étkezésemben annyi változás történt, hogy ha el akarom hozni az ételt, viszek magammal dobozt vagy dunsztos üveget, és abban hozom el, vagy akár inkább helyben megeszem, ha elfelejtek éthordót vinni. Kicsit lehet, hogy nagymami style-nak néz ki, ahogy a dunsztos üveggel nyomulok, de ennyit megér a jó ügy. Volt olyan kolléga, aki egyébként környezetvédő, és fontos neki a hulladékcsökkentés is, de mégsem mert nemet mondani a kínai kajáldában, amikor az ottani kajás műanyagdobozt berakták még egy külön, originál zacskóba, pedig tudta, hogy teljesen felesleges. De aztán megbeszéltük a dolgot, és többet nem csinál ilyet.
Azt tapasztaltam, hogy kell hozzá némi bátorság, motiváció, hogy a határozott boltosoknak megmondjuk, hogy nekem, legyen kedves, ne rakja zacsiba az árut, de megéri, mert ellenérzéssel nem találkoztam egyszer sem.
Hudák Hajnal
Egyébként persze a végső megoldás nem a kereskedők átnevelése, hanem a kormányzati tiltás lenne. Míg nemrégiben Romániában és Ausztriában is betiltották már az egyszer használatos műanyag zacskókat, Magyarországon továbbra sincs érdemi döntés az ügyben. A Greenpeace ezért petíciót írt, amit eddig 203 ezer ember írt alá.
(Borítókép: Sóki Tamás / MTI)