A legrégebbi ismert fosszilis folyamikagyló-lárvákat fedezték fel egy, a grazi Joanneum Múzeum és a Grazi Egyetem együttműködésével megvalósult kutatás során a perui Amazonas-vidéken, korukat mintegy 13 millió évre becsülik – írja az MTI.
A kutatók eredetileg az 5-11 millió évvel ezelőtt az Alpok és a Kárpátok között létező Pannon-tó evolúcióbiológiáját vizsgálták, később azonban hat héten át Peruban is kutattak, hogy összehasonlítsák az adatokat az egyik hasonló korú tó fejlődésével.
A kutatók az Amazonas közelében lévő Porvenir faluban olyan agyagos és homokos kőzetekre bukkantak, amelyekben tömegesen találtak megkövült csigákat és kagylókat. A mikroszkópos vizsgálatok során aztán nagyon apró, meszes héjakat találtak, amelyeket édesvízi kagylók (Unionidák) lárvájaként azonosítottak. Ezeknek a 0,3 milliméteres glochidiáknak, vagyis folyamikagyló-lárváknak a korát 13 millió évre becsülték.
A leletek nagy biológiai jelentőségűek, mivel ezek a fosszilis lárvák eddig tulajdonképpen ismeretlenek voltak. Csak e speciális lárvaállapot által tudtak elterjedni az édesvízi kagylók világszerte, de éppen ezért ma erősen veszélyeztetettek.
– mondta el Martin Gross, a projekt vezetője.
Az Unionidák édesvízi kagylóként ismertek, de megtalálhatók tavakban, tengerekben és otthoni kerti tavacskákban is. A kagylóknak ez a csoportja már több mint 220 millió éve létezik, és az teszi őket különlegessé, hogy a megtermékenyített petesejtek a nőstény kagyló kopoltyújában lárvává fejlődnek, a lárvák pedig
parazitaként halakra akaszkodnak, ahol fiatal kagylókká növekednek.
A feltételezések szerint a szaporodásnak ez a módja már több százmillió évvel ezelőtt kifejlődött, mégis csak kevés tudományosan leírható lárvafosszília létezett. Ezek az apró, alig meszes glochidiák nagyon sérülékenyek, hajlamosak a fosszilizálódás során széttöredezni vagy feloldódni, így az eddigi legrégebbi leletek mindössze 120 ezer évesek voltak.
Gross azt is elmondta, szerinte sok kutató látott már ilyet, csak eddig nem ismerték fel, de reméli, hogy mostantól többen veszik majd észre őket. A szakember szerint egyébként a leletek új fényt vetnek ezeknek a puhatestűeknek a fejlődésére, melyek fontos részei az édesvízi ökoszisztémának. Javítják a vízminőséget és a talaj menti oxigénellátottságot, a tápanyagok tárolása és feldolgozása révén pedig a táplálékláncnak is fontos elemei.
Az Amazonas-vidéki glochidiáknál érdekes módon hiányzik az a kis kampó a héj peremén, amellyel a halakra kapaszkodnak, és amely egyértelműen bizonyítaná parazita életmódjukat. A diplodonok, egy dél-amerikai édesvízi kagyló ma élő fajai ugyanúgy kampó nélküliek és nem akaszkodnak parazitaként halakra.
Eddig ezt egy speciális, másodlagos alkalmazkodási jelenségnek tekintették, a most talált fosszíliák azonban arra utalhatnak, hogy a kampócskák egy fiatal evolúciós fejlődés eredményei, csakúgy, mint a parazitaság és a halak révén való terjedés.