A Ferencváros női kézilabdacsapata az első félidőben még szorossá tudta tenni a Vipers elleni Bajnokok Ligája-döntőt, a Tomori Zsuzsanna kiállítása után széteső védekezéssel már esélye sem volt a bravúrra a második játékrészben. A norvég együttes végül 28–24-re nyert, és a Győri Audi ETO rekordját beállítva sorozatban harmadszor lett a négyes döntő legjobbja.
A Győr sikere után az már biztos volt, két magyar éremmel zárul a női kézilabda Bajnokok Ligája budapesti négyes döntője. Az a kérdés azonban még nyitott volt: vajon milyen nemesfémből készült medália kerül majd a Ferencváros játékosainak nyakába. Az aranyhoz a BL legutóbbi két kiírását megnyert Vipers Kristiansandon keresztül vezethetett az út. Egy igencsak nehéz, de a csoportkörben látott eredmények alapján közel sem teljesíthetetlen út – hiszen a zöld-fehérek októberben hazai pályán 26–26-os döntetlent játszottak, januárban idegenben pedig csak egy góllal (27–26) maradtak alul a norvégokkal szemben.
Ám tény az is, az előzetes esélyek – mint például a fogadóirodák oddsai – alapján az FTC már azzal is óriási bravúrt vitt véghez, hogy a Team Esbjerget legyőzve, 21 év elteltével ismét, története során összességében harmadszor (1971, 2002) bejutott a sorozat fináléjába. Azaz az esélyesség terhe még véletlenül sem a zöld-fehérek vállát nyomta, akikért az MVM Dome-ban helyet foglaló mintegy 20 ezer néző nagy többsége szorított ezen az estén.
Megnyerni a vasárnapi meccset olyan tett lenne, amire nem tudok szavakat találni. Nem lesz sok idő pihenni, de hiszem, hogy előny lehet számunkra, hogy felszabadultan játszhatunk majd
– fogalmazott ezzel kapcsolatban Szucsánszki Zita.
Az már a csapatok bemutatásának pillanataiban kiderült, a hangulatért egy másodpercig sem kell aggódni, a Népliget szélén felhúzott sportcsarnok falai újra meg újra beleremegtek, ahogyan a ferencvárosi kemény mag tagjai a helyi műsorközlő után kiáltották a játékosok nevét.
Ugyan az első támadás lehetősége az FTC-é volt, a meccs első gólját Markéta Jerábková megpattanó lövésével a Vipers szerezte. Aztán a másodikat is. A magyar csapat tagjai hosszan támadtak, megjáratva a labdát, de az első percekben ez inkább tűnt a jól védekező norvégok szándékai szerint valónak, mint a ferencvárosi meccsterv részének. A Fradi első találatára egészen az ötödik percig kellett várnunk, az Emily Bölk által kiharcolt hetest Klujber Katrin értékesítette (2–1).
A jég azonban ezzel sem tört meg, hiába védekezett jól a tizenháromszoros magyar bajnok is, a többi között Kisfaludy Anett kiállítását is egy kapott góllal megúszva, a 10. perchez érve 5–1 állt az eredményjelzőn – a kétszeres címvédő javára. Támadásban kellett volna valaki, aki hátára veszi a Fradit. Emily Bölk volt az, aki két jó átlövéssel is jelentkezett, majd Klujber talált a kapuba újabb hétméteresből, de ez is csak arra volt elég, hogy a meccs negyedéhez érve ötgólos legyen a különbség a két együttes között (9–4).
A BL-döntővel búcsúzó vezetőedző, Elek Gábor időt is kért negyedóra elteltével, de a játék képe csak nem akart változni.
Továbbra is Bölk volt az, aki úgy-ahogy meccsben tartotta a zöld-fehéreket, egy újabb találat után jó védekezéssel is segítve a csapatot. A 20. perchez érve öt akciógóllal állt az FTC, ezek közül négyet is a 25 esztendős német átlövő szerzett.
Harcoljatok! Harcoljatok
– zúgta a ferencvárosi tábor, egyértelműen hazai pályát varázsolva Klujberéknek az MVM Dome-ból.
A zöld-fehérek pedig ezt meg is tették, miközben az is kiderült, a Vipers játékosai is képesek hibázni az önmaguk által diktált óriási tempó mellett Janurik Kinga kapujának előterében. Két pontatlan norvég kísérletre Alicia Stolle szélről érkező találata, majd Dragana Cvijics centerből szerzett gólja volt a válasz, ezzel pedig a zöld-fehérek a nyolcadik perc óta először felzárkóztak háromra (13–10). Ismét megjött a közönség hangja, Szöllősi-Zácsik Szandra pedig újabb góllal hálálta meg ezt, a játékrész utolsó öt percére kettőre olvasztva a norvég fórt.
A szünet előtti percek egyértelműen a Ferencvárosról szóltak. Pontosabban Szöllősi-Zácsikról, aki egy videós segítséggel megadott, majd még egy, jóval egyértelműbben a gólvonalon túlra jutott jobbkezes lökettel iratkozott fel az eredményjelzőre. Mindez azt jelentette, csupán egygólos különbséggel mennek az öltözőbe a felek (14–13).
A második félidő azonban megint nem úgy indult, ahogy 17–18 ezer, helyszínen szorító drukker szerette volna.
A Vipers három és fél perc alatt ismét ellépett négy találattal, ezzel visszaállítva a lélektani fölényét is. A helyzetet pedig csak súlyosbította, hogy rövid videózás után Tomori Zsuzsannát piros lappal leküldték a pályáról, így a meccsből hátralévő több mint 25 percre elvesztette védelme vezérét a Fradi. A norvégok pillanatok alatt kihasználták az emberfórt, majd Sunniva Andersen lerohanásból lőtt találatával a mérkőzés során először hatgólosra növéltek az előnyüket – pikk-pakk lelépve a zöld-fehéreket (20–14).
Bármekkorát is fordított a negyeddöntős párharcában a Metz ellen a Fradi, elúszni látszott a finálé, egyre távolodott az újabb kupabravúr. Mindez akkor is rémisztően közelinek tűnt, ha néhány órával korábban az Esbjerg ennél is nagyobb, kilencgólos hátrányból tudta szorossá tenni az ETO elleni bronzcsatát. Az FTC azonban ezekben a pillanatokban kicsit sem emlékeztetett sem a második félidei Esbjergre, sem franciaországi önmagára. Klujber hetest, majd ziccert hibázott, s bár Bölk még úgy-ahogy hozta az első játékrészben nyújtott formáját, a lélektanilag fontosnak tűnő pillanatokban csak nem tudott megkapaszkodni a magyar csapat. A Szucsánszki által szombaton említett felszabadult játéknak egyre kevesebb nyomát lehetett látni a csapattársakon, miközben már nyolccal is vezetett a Vipers (24–16).
A hajrá kezdetén egy 3–0-s rohanással a Fradi még felzárkózott valamelyest, Andrea Lekics a gólja után heves kézmozdulatokkal igyekezett lelkesíteni a közönséget is, plusztámogatást kérve a lelátóról – a végjáték szorosabb is lett, de a feltámadás elmaradt.
A volt győri, megöregedni 43 esztendősen sem tudó Katrine Lunde egyszerűen nem hagyta. A rutinos kapus az 50. percre már a 16. védésével fordult – miközben a Fradinál a Janurik KINGA–Bíró Blanka-kettősnek összesen volt öt ugyanennyi idő alatt.
A hajrában néhány másként megítélt, a lelátóról igencsak kétesnek tűnő bírói döntés ugyan segíthetett volna a Ferencvárosnak kicsit még szorosabbá tenni a találkozót, de összességében aligha múlt bármi a bosnyák játékvezetői páros, Tatjana Prastalo és Vesna Balvan ténykedésén.
A címvédő 28–24-re nyert – ezzel zsinórban harmadszor elhódítva a kontinens legjobb női csapatának járó trófeát.
A „hőskorban” a szovjet zászló alatt szereplő Szpartak Kijev, a BEK/BL-váltás idején, a kilencvenes évek elején az oszták Hypo Niederösterreich, a négyes döntős korszak 2014-es kezdete óta pedig csak a Győri ETO volt eddig képes arra, hogy sorozatban legalább három BEK/BL-címet szerezzen.
A Vipers most a Ferencváros legyőzésével írt klubtörténelmet – és csatlakozott ehhez az igazán szűk elitklubhoz.
A magyar női kézilabdázás szintén sporttörténelmi tettet hajtott végre, már azzal is, hogy először a BL történetében két csapatot adott a legjobb négy közé, hát még azzal, hogy mindkettő a dobogón zárt. Az i-re a pontot, azaz az aranyérmet viszont nem sikerült feltenni.
A Fradi-tábor ettől függetlenül még sokáig éltette kedvenceit...
NŐI KÉZILABDA
BAJNOKOK LIGÁJA, NÉGYES DÖNTŐ (BUDAPEST)
Döntő
Vipers Kristiansand–Ferencváros 28–24 (14–13)
Korábban
Bronzmeccs
Győri Audi ETO–Team Esbjerg (dán) 28–27 (16–9)
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)