Amikor Schäfer András góljával újra a magyar labdarúgó-válogatott vezetett Münchenben, Németország ellen a 2020-ról 2021-re halasztott Európa-bajnokság csoportkörében, és percekre volt a továbbjutástól, talán mindenki elhitte: Marco Rossi válogatottja csodát tesz a szakadó esőben. Végül nem így történt, a magyar álmok az utolsó pillanatban összetörtek, de az addig vezető út, a teljes bizonytalanság, félelem, majd a katarzis örökké emlékezetes marad mindannyiunk számára. Eb-történeti sorozatunk negyedik, a magyar részvételeket feldolgozó etap utolsó része.
Ha azt mondjuk, rengeteget változott a világ 2016 óta, amikor a magyar labdarúgó-válogatott 44 év után újra kijutott az Európa-bajnokságra – majd ott eredményesen szerepelt –, még rendkívül finoman fogalmaztunk. Az akkor még Bernd Storck szövetségi kapitány irányította nemzeti csapatunk felejthetetlen pillanatokat szerzett a labdarúgás szerelmeseinek Franciaországban, ahol megnyerte csoportját – többek között a későbbi győztes Portugáliával is döntetlent játszott –, majd a nyolcaddöntőben búcsúzott. És mint kiderült, futballválogatottunk sikere akkor még fizetőeszközünk jelentős erősödését is jelentette.
Gera Zoltán bombagólja a portugálok ellen, Dzsudzsák sorfalon megpattanó szabadrúgása, amely Cristiano Ronaldo emlékezetes kiborulását eredményezte, vagy esetleg az izlandi védő öngólja, ami után felrobbant a Stade Velodrome? Nehéz lenne kiválasztani a legemlékezetesebb pillanatot válogatottunk 2016-os szerepléséről, de szerencsére ez nem is feladatunk, az viszont annál inkább, hogy a rá következő kontinenstorna számunkra legfontosabb, legemlékezetesebb eseményeit felelevenítsük, a több szempontból is rendhagyó tornán.
EURO 2020 – volt olvasható minden hivatalos felületen, legyen akár szó pálya melletti szponzortáblákról, az európai szövetség hivatalos oldalairól vagy akár a meccsfüzetről, amelyet a Puskás Aréna bejáratainál osztogattak a szurkolóknak. Ezzel csak az nem stimmelt, hogy a legutóbbi Európa-bajnokságot 2020-ról 2021-re halasztották a világjárvány miatt.
A torna hivatalos elnevezése viszont nem változott – ahogyan egyébként a néhány héttel később kezdődött tokiói olimpia „címe” sem. De hogyan jutottunk el idáig?
A 2016-os „csodacsapat”, Bernd Storck együttese feladta a leckét az utódoknak Franciaországban. Már csak azért is, mert az akkori válogatottunk több alapjátékosa, legyen szó akár Gera Zoltánról vagy a mackónadrágos Király Gáborról, bizony már nem volt annak a csapatnak a tagja, amely nekivágott a 2020-as torna kvalifikációjának. Akkor viszont még nem lehetett tudni, hogy azon a nyáron nem rendeznek Európa-bajnokságot. Sőt, gyakorlatilag semmilyen eseményt.
Az Európa-bajnoki selejtezősorozat E-csoportjába sorsolták a már Marco Rossi vezette válogatottunkat, kifejezett erős riválisokkal együtt, mint például Horvátország, Wales, vagy a szomszédos Szlovákia. A sorozat nem indult könnyen, annak ellenére sem, hogy éppen
a Szlovákia elleni idegenbeli mérkőzésen debütált a felnőttválogatottban az akkor még reménységként számontartott Szoboszlai Dominik.
Viszont ő és más sem tudott segíteni, sima, 2–0-s vereség lett a vége. Ezt követően valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy szűk egy évvel később éppen Szoboszlai lesz az, aki kilövi csapatunkat a kontinenstornára. De erről később.
Már csak azért is, mivel a selejtezősorozat közben berobbant az emberiség modern kori történetének egyik legkomolyabb világjárványa, a koronavírus, amely félbeszakított mindent. Megállt az élet, és minden bizonytalanná vált. A futball vérkeringése hónapokkal később, 2020 nyarán indult újra fokozatosan, ekkorra pedig már biztossá vált, hogy elhalasztják az egyébként rendhagyó, 11 országban, köztük Magyarországon rendezendő kontinenstornát.
A selejtezősorozat viszont még a koronavírus kitörése előtt véget ért, 2019 novemberében, Marco Rossi csapata 2–0-s vereséget szenvedett – Aaron Ramsey duplájávál – Walesben, egyúttal eldőlt, hogy pótselejtezőn harcolhatja ki az Európa-bajnoki szereplést. Ugyanúgy, mint tette azt három évvel korábban. Oslóban, Kleinheiser László góljáról maradhat emlékezetes az odavágó, míg a visszavágó Priskin Tamás ugyancsak szépségdíjas találatától... Az akkori gólszerzők évekkel később már nem játszottak főszerepet, de az immár zárt kapus pótselejtező elődöntőjén így is magabiztos győzelmet aratott válogatottunk: Bulgáriában győzött 3–1-re. Emlékezetes, a siker utáni napokban jelentette be a magyar kormány, hogy a koronavírus második – vagy igazából ki tudja, hányadik – hulláma miatt szigorított, és kijárási korlátozást rendelt el. Ennek értelmében eldőlt, hogy az Izland elleni, hazai mérkőzést már nemhogy a stadionban, de a kocsmákban, pubokban sem nézhettük.
Maradj otthon!
– szólt az emlékezetes felszólítás minden honfitársunknak, akik többnyire betartották a korlátozásokat, bármilyen nehéz is volt azt a gyakorlatban kivitelezni. Főként, ha futballról van szó. Az Izland elleni sorsdöntő mérkőzés előtti napokban Marco Rossi szövetségi kapitány is elkapta a betegséget, így személyesen nem lehetett ott a 66 ezres, ezúttal azonban ürességtől kongó Puskás Arénában.
És ahogyan a selejtezősorozat, a kontinenstornán való részvételért zajló mérkőzés sem indult könnyen: Sigurdsson viszonylag gyenge szabadrúgása talált utat a hálóba Gulácsi Péter hibáját követően. Nem tört össze a korai góltól a magyar csapat, igaz, a gyors válasz sem jött össze, de amikor már nagyon sürgetett az idő, a honosított Loic Nego, magyaros becenevén Lajos, gólt szerzett. Döntetlen! Sokan gondoltuk, ez bizony hosszabbítás lesz, de Szoboszlai Dominik még a Salzburg játékosaként – mennyit változott azóta a világ – úgy gondolta, ő bizony nem tartja be a „Maradj otthon” felszólítást, hanem egy szenzációs szóló végén kilőtte válogatottunkat az Európa-bajnokságra!
Hogyan üssünk két legyet egy csapásra? Így! Otthon is maradtunk – mivel a csoportkörben két mérkőzést a Puskás Arénában játszottunk –, de a kontinenstornára való kijutás nem jelentett egyet azzal, hogy csak hazai pályán lépünk pályára, a csoportkör harmadik mérkőzése Németország ellen Münchenben volt esedékes. A lehetséges, vagyis inkább remélt folytatásról nem is beszélve...
Halálcsoport!
Szólt gyakorlatilag minden sajtóorgánumból egyhangúan, miután kiderült, hogy Marco Rossi csapata – amelyből sérülés miatt hiányzott Szoboszlai Dominik – a világbajnoki címvédő Franciaországgal, az Európa-bajnoki címvédő Portugáliával, valamint az ugyancsak társrendező Németországgal került egy kvartettbe. Mindenki a realitás talaján maradt, akármennyire nehéz volt. Főleg annak ismeretében, hogy a még mindig koronavírus árnyékában zajló Európa-bajnokság tizenegy helyszíne közül egyedüliként a Puskás Aréna volt az a stadion, amely teljes kapacitással üzemelt.
És ha már erre lehetősége volt, akkor természetesen megtöltötte nemzeti stadionunkat a magyar szurkolótábor.
Az első találkozón a Cristiano Ronaldo fémjelezte Portugália ellen játszott csapatunk, rekkenő hőségben, az előzetes erőviszonyok ellenére pedig tartotta a ritmust a sorozat címvédőjével. Sőt, a második félidőben „felrobbant” az aréna, az akkor még válogatott Schön Szabolcs bevette Rui Patrício kapuját, de mint utólag kiderült, leshelyzet előzte meg az akciót, a gól érvénytelen volt. Nem kellett több a portugáloknak, fokozatot kapcsoltak, és amikor nagyon kellett, kijött a két csapat közötti klassziskülönbség – a vége 0–3 lett. Kettőt pislogtunk, újabb mérkőzésnap jött el, a világsztárok sorát felsorakoztató Franciaország lépett pályára a Puskás Aréna gyepén, de Kylian Mbappé ide, Antoine Griezmann oda, Fiola Attila gondolt egyet, elfutott a bal szélen, kapta a labdát, és bevette Hugo Lloris kapuját.
Megszületett az első magyar gól az Európa-bajnokságon! És méghozzá milyen gól? A magyar védő ünneplését pedig talán a pályaszéli műsorközlő asztala bánta a legjobban, amelyről Fiola nemes egyszerűséggel lesöpörte a tárgyakat. Buldózer a pályán, és a pályán kívül is. Magán a gólon kívül ez a jelenet maradhatott meg legjobban a magyar szurkolóknak.
Ennek ellenére a bravúrral felérő győzelem nem jött össze, túlzás nélkül Griezmann szenvedve kiegyenlített, így döntetlen lett a vége. A csoportkör utolsó mérkőzésén biztossá vált, csak akkor juthat tovább Marco Rossi csapata, ha legyőzi Németországot idegenben, egészen pontosan a müncheni Allianz Arénában.
Ennél azért elképzelhettünk volna néhány fokkal egyszerűbb feladatot, nem?
De ezt tudhattuk a csoportkör előtt is, hogy egyrészt az Európa-bajnokságon nincsen könnyű mérkőzés, másrészt pedig ismerve ellenfeleinket, minden gól, minden megszerzett pont a bravúr kategóriába tartozott. A lehetetlen jelzőt nem ismerve, győzelemért lépett pályára a magyar válogatott a német városban. Egyébként szakadó esőben, amely rendkívül kellemetlen módon vágott be a helyszínen dolgozó riporterek, újságíró helyére is, így a sör helyett ezúttal esővízben úsztak laptopok, mikrofonok. Így hamar eldőlt, legalább annyira nehéz lesz a sportriporterek dolga Münchenben, mint válogatottunknak a szintén világsztárokkal tűzdelt csapat ellen.
A franciák ellen Mbappé sem ijesztette meg Szalai Ádámékat, ezúttal Thomas Müller vagy az immár világ egyik legjobb védőjeként ismert Antonio Rüdiger sem bírt rémisztő hatással. Sallai Roland beadása után Szalai Ádám fejelt gyönyörű mozdulattal Manuel Neuer hálójába. Sőt, még félidőben válogatottunk volt előnyben, 45 percre a szenzációtól, egyúttal a német válogatott búcsújától.
Kai Havertz a második félidő derekán ugyan egyenlített, de érkezett Schäfer András, aki gyakorlatilag a középkezdés utáni akcióból fejelt újabb gólt Rüdiger szorításában. A német védő jelenleg a Real Madrid alappillére, és legutóbb mindkétszer levette a pályáról Erling Haalandot a Manchester City elleni Bajnokok Ligája negyeddöntőn.
Német döbbenet, magyar katarzis, pillanatokra voltunk a bravúrtól!
Hat perccel a rendes játékidő vége előtt viszont elérkezett a torna számunkra legfájdalmasabb mozzanata, Goretzka egyenlített, amire már nem volt válasza Marco Rossinak és csapatának, így a bravúros teljesítmény ellenére kiesett a csoportkörben.
Nem csoda, hogy Schäfer András a szövetségi kapitány karjaiban sírva fakadt. Valószínűleg ugyanígy tett egymás karjaiban több ezer magyar szurkoló. Mert olyan közel volt a szenzáció a müncheni égszakadásban. De legalább lesz miért visszavágni idén nyáron!
A történelem ismétli önmagát, a magyar válogatott újra összecsap Németország legjobbjaival, ezúttal Stuttgartban, mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy hasonló élményeket szerez számunkra az immár Szoboszlai Dominik csapatkapitány vezette magyar válogatott. A sírásnak nem leszünk ellenére, de akkor most már legyenek örömkönnyek azok a könnyek.
Mert ha hasonló teljesítményt nyújt csapatunk, mint tette azt 2016-ban vagy három évvel ezelőtt, akkor Szoboszlai ígérete valóra válik, miszerint örökké emlékezetes dologra készülnek Németországban.
Így legyen. Avagy folytatás következik... Eb-felvezető sorozatunkban is.
MAGYAROS EB-TÖRTÉNELEM – A SOROZAT KORÁBBI RÉSZEI
(Borítókép: Getty Images)