Az élet írja a legkeményebb forgatókönyveket, erre számtalan példát láttunk már. A hivatásos sportolók élete sem egyszerű, az átlagemberhez hasonlóan nekik is sok viszontagságon kell átmenniük, vegyük csak a sérüléseket, melyek számtalan ígéretes pályafutást törtek már derékba. Az ilyen helyzetet nem könnyű feldogozni fejben, erről Reuben Noble-Lazarus is sokat tudna mesélni. Tinédzserkorában azt mondták róla, olyan sok tehetség szorult belé, hogy a világ egyik legjobb futballistája válhat belőle. A sikerek azonban elkerülték, emiatt olyan mély lelki válságba került, hogy már az öngyilkosságon is elgondolkodott. Végül visszakapaszkodott az életbe. Most az ő sztorija következik, amit azért tárt a világ elé, hogy megmutassa a sorstársainak, mindig van remény.
A 1993-as születésű Noble-Lazarus 2008. szeptember 30-án, 15 évesen és 45 naposan csereként lépett pályára az Ipswich Town–Barnsley (3–0) mérkőzésen a Championshipben (angol másodosztály), amivel ő lett a valaha volt legfiatalabb játékos, aki bemutatkozott az angol professzionális labdarúgásban. A szélső 113 napot faragott le az Albert Gelhard által felállított 1929-es rekordból.
Azóta sok minden történt vele, az élsporttól nagyon eltávolodott, bevallása szerint több mint két éve nem rúgott labdába. Hét évvel ezelőtt még bement a pályára a kispadról, a Rochdale akkori edzője adott neki néhány percet egy harmadosztályú angol bajnokin, aztán teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.
Noble-Lazarus képtelen volt befutni azt a ragyogó pályafutást, amit jósoltak neki, a folyamatos sérülések, vizsgálatok és műtétek távol tartották őt a sikerektől. Egy pont után már csak úgy tudott edzeni, ha a tréningek előtt telenyomták őt fájdalomcsillapítókkal az orvosok.
A különböző kezelések és a folyamatos kudarcérzet hatására érzelmileg kimerült, hátat fordított a barátainak és a szeretteinek, és a teljes összeomlás küszöbén az is átfutott a fején, hogy eldobja magától az életet.
A 30 éves férfi most összeszedte a bátorságát, hogy visszaemlékezzen a megpróbáltatásokra, amelyek mélyre taszították őt. Elmondása szerint azért ment bele ebbe a folyamatba, mert a kitárulkozástól azt reméli, hogy az álmaikat kergető fiatal futballisták tanulnak majd a hibáiból.
„Nem tudok büszkén visszatekinteni a pályafutásomra. Többet kellett volna elérnem, és ez a tudat a mai napig keserű szájízt hagy maga után. Bárcsak pozitívabb tudnék lenni, de nem akarom azt mondani, hogy valaki más hibája miatt alakult így az életem. A szerencsén is sok múlik, de nekem is többet kellett volna tennem azért, hogy jobban alakuljon a sorsom” – vallotta be Noble-Lazarus a Daily Mail újságírójának.
Amikor elkezdett futballozni, a szakemberek egyből meglátták benne a tehetséget, többre taksálták a kortársainál, akik közül John Stones vagy éppen Danny Rose nagyobb karriert futott be.
Előbbi napjainkban is kirobbanthatatlan a világ egyik legjobb csapatából, a Josep Guardiola irányította Manchester Cityből, utóbbi pedig a Tottenham Hotspurben játszott rengeteg élvonalbeli angol bajnokit.
Noble-Lazarus az ifik között szórta a gólokat, pár nappal a nagy debütálása előtt például vágott egy mesterhármast a Sheffield United U18-as csapatának, amelynek többek között Kyle Walker is oszlopos tagja volt – ő később alapembere lett az angol válogatottnak és a BL-győztes Manchester Citynek.
Ijesztő volt kicsit, amikor felkerültem a felnőttekhez, de igazából elvoltam a kis világomban. Aztán amikor visszamentem a suliba, hirtelen rám szakadt a média kiemelt érdeklődése, az újságírók és fotósok kedvéért még a tanteremből is kirángattak engem a folyosóra az órák közepén. Ez rettenetesen idegesített, mivel zárkózott voltam az iskolában, nem szerettem a középpontban lenni. Egy dolog érdekelt igazán, a sport, csak focizni akartam, nem vágytam másra
– emlékezett vissza Noble-Lazarus a 2008-as napokra.
Felidézte, hogy a felnőttcsapat két csatárral játszott, ő pedig mögöttük helyezkedett a pályán a 10-es pozíciójában. „Mozgékony és gyors voltan, nem féltem senkitől” – jellemezte fiatalkori önmagát.
A problémák akkor kezdődtek, amikor a 18. születésnapján egy rossz lövésnél megsérültek a bokaszalagjai. Az igazán nagy gond viszont az volt, hogy nem pihente ki a sérülést, ami tovább súlyosbodott a konditermi edzések hatására.
„Utólag könnyű okosnak lenni. Tény, hogy butaság volt erőltetni a konditermi edzéseket, de csak azt tettem, amit mondtak nekem. Elvesztettem a robbanékonyságomat, ami a legnagyobb erősségem volt, és azt soha nem nyertem vissza. Ez gyakorlatilag megpecsételte a karrieremet” – ismerte el Noble-Lazarus.
Elmondása szerint azt is megbánta, hogy heves ellenállást tanúsított, amikor igyekeztek belőle balhátvédet faragni, pedig többen is mondták neki, hogy jó teljesítményt nyújtott azon a poszton 2013 áprilisában a Hull City ellen.
A makacssága miatt folyamatosan kölcsönadták őt más csapatoknak, de sehol sem sikerült gyökeret vernie. Aztán jött egy edzés a Blackpoolnál, amit nagyon várt. Körülbelül tíz perce tartott a bemelegítés, amikor egy rossz mozdulatnál elszakadt az Achilles-ina.
Azonnal tudtam, hogy nagy a baj. Attól a ponttól egyik rémálomból estem a másikba, miközben ébren voltam. Kaptam segítséget, de fejben összezuhantam. Mentálisan padlót fogtam, senkivel nem akartam találkozni, még a családtagjaimmal sem voltam hajlandó beszélgetni. Akkortájt »mamahotelben« laktam, az édesanyám pedig próbált lelket verni belém, de én keresztülnéztem rajta, nem érdekelt, mit mond nekem. Ezt nagyon megbántam, még most is elfog a szégyenérzet, ha eszembe jut, milyen gorombán viselkedtem vele, de lelkileg nehezen tudtam túllépni azon a sérülésen. Nem titkolom, öngyilkossági gondolatok gyötörtek. Egyik este elmentem egy kocsmába, de még ahhoz sem volt kedvem, hogy berúgjak, helyette korán hazamentem, majd kiborultam anyám és a bátyám előtt
– vallotta be a korábbi szélső.
Noble-Lazarus úgy emlékszik, hisztérikus hangon azt kiabálta, nem akar ott lenni, miközben sírógörcs tört rá.
Miután valahogy összeszedte magát, ismét megpróbálta felépíteni a karrierjét. Megfogalmazása szerint felsorolni sem tudná az összes klubot, ahol felvették neki a telefont.
„Minden egyes próbajátékra elmentem, de tudtam, hogy fizikailag rémes állapotban vagyok, és mentálisan sem vagyok már az a játékos, aki voltam. Tizenöt évesen a világ a lábam előtt hevert, majd a valóság bevitt egy gyomrost. Vesztettem, mielőtt még úgy igazából labdába rúgtam volna” – összegezte pályafutását.
Az utolsó csepp lelkierejét összeszedve megszabadult a súlyfeleslegétől, majd 2020 nyarán az angol ötödosztályban szereplő Halifax egyéves szerződéssel kínálta meg őt.
Aztán megint beütött a krach, az előszezon végén térdsérülést szenvedett. Még novemberben sem volt bevethető, mire a vezetőség néhány tagja azzal vádolta meg őt, hogy csak színleli a sérülést.
„Nyugodt ember vagyok, de azon a megbeszélésen nagyon felment bennem a pumpa, eléggé elvesztettem a fejemet” – ismerte be.
Hogy bizonyítsa igazát, Noble-Lazarus a saját pénzén újabb vizsgálatoknak vetette magát alá, majd miután kifogyott az ötletekből, megkérte a fizioterapeutát, hogy a combjától a bokájáig szorosan kösse be a lábát, és elment edzeni.
„A pánt olyan szoros volt, hogy a bemelegítéskor alig tudtam behajlítani a lábam. Fájdalomcsillapítókat szedtem edzés előtt és után, hogy ne essek össze. A térdem napról napra jobban bedagadt. Az edző még a kispadra sem ültetett le a meccsnapokon, a szezon végén pedig azonnal elköszöntek tőlem. Nem lepődtem meg ezen, de tudatni akartam a vezetőséggel, hogy nem kamuztam be a sérülést” – magyarázta Noble-Lazarus.
27 évesen végül úgy döntött, hátat fordít a játéknak, amelyre egykor feltette az életét. Elismerte, hogy többször naivan állt hozzá az élethez, és sajnálja, hogy soha nem volt B terve. Arról is beszélt, hogy ma is vannak „küzdelmei”, de már elfogadta, hogy ezek is formálták, formálják a személyiségét.
Noble-Lazarus azt is elárulta, hogy október óta építkezéseken dolgozik, de nem szeretne elhelyezkedni az építőiparban, más tervei vannak. A párjával most éppen házvásárlásra spórolnak. Lányuk, Paisley tavaly jött világra.
Bevallása szerint nem szeretne edzősködni, de valamilyen mentorszerepben el tudná képzelni magát, vizsgálja is a lehetőségét annak, milyen módszerekkel tudná megóvni a fiatal labdarúgók mentális egészségét.
„Visszatekintve, egy jól felkészült mentor nekem is óriási segítségemre lett volna” – zárta gondolatait Noble-Lazarus.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 80-20-55-20-as telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt!
Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat: +36-80-20-55-20
A Kapcsolj egyből projekt honlapja: https://www.kapcsoljegybol.hu/
Az Ifjúságért Mentálhigiénés Szövetség (IMSZ) a 137-00-s zöldszámon érhető el, hétköznapokon 17–21 óra között.
Az IMSZ-ről bővebb információt itt talál: http://www.ifjusagi-lelkisegely.hu/