Elérkezett a klubfutball 2022–2023-as idényének csúcsmérkőzése, Isztambulban magyar idő szerint 21 órakor a Manchester City és az Internazionale csap össze a Bajnokok Ligája trófeájáért. A finálé előtti felvezetésünk mai részeként az angol és az olasz együttes kombinált álomcsapatának összeállítására teszünk kísérletet.
A két csapat döntőig vezető idényével, valamint a finálé érdekességeivel pénteki nagylélegzetű cikkünk keretein belül foglalkoztunk, csütörtöki podcastünkben pedig megvizsgáltunk a döntőbeli esélyeket is.
Ahogyan ezek után azért várható volt, az angol gárda masszív fölénye rajzolódott ki, avagy amilyen kevés Milan-futballistát tudtunk volna berakni egy kombinált milánói BL-elődöntős álomcsapatba, most ennyire hátrányos helyzetben van az Inter. No de lássuk posztonként.
Elöljáróban annyit, hogy alapvetően a játékosok idény során nyújtott teljesítménye volt az elsődleges tényező, nem pedig összességében a kort, potenciált, hátralévő szerződést és még megannyi tényezőt összegyűjtő piaci értékek mentén rangsoroltunk.
Mivel az Internazionale az egész idényben háromvédős rendszerben játszott, és idén a Manchester City is átállt erre a formációra, így az álomcsapatot is így képzeltük el, már csak az volt a kérdés, hogy 3–2–4–1/3–4–2–1 vagy 3–5–2 legyen-e a befutó, végül ez utóbbi mellett döntöttünk, és volt is emellett egy nyomós érv – lásd később.
Alapvetően azért irigyelt helyzetben van az angol együttes kapusa, hiszen az öt topligában senki sem birtokolja a Citynél többet a labdát (65,2 százalék), továbbá a manchesteriek ellen lőttek a legkevesebbet kapura. Emiatt a csapat kapusainak kellett a legkevesebb védést bemutatniuk, és inkább egy utolsó biztosítékot jelentett Ederson, sem mint egy meccsben tartó erőt, ahogyan azt például Thibaut Courtois (Real Madrid) esetében láthattuk az elmúlt években. Ettől függetlenül a 47 tétmeccsen engedett 39 gól, és a 18 nullázás bőven rendben van. Bár itt az interes André Onana sem áll rosszul (40/35, 19), azért nála emlékezhetünk meccset alapjaiban befolyásoló nagy hibá(k)ra, így nyugodtabbak lennénk a képzeletbeli álomcsapatunkat irányítva, ha a brazil áll a vonal előtt.
Itt akár gyorsan kipörgethetnék annyival, hogy a minden játékost minden mérkőzésen egyénenként a statisztikái és teljesítménye alapján értékelő whoscored.com-nál a Bajnokok Ligájában legalább hat meccsen szereplő védők top négyéből a nápolyi Kim Mindzsét leszámítva épp ez a hármas emelkedett ki. A tíz fellépésen 22 szereléssel, öt megelőzéssel, hét blokkolással és 18 labdaszerzéssel álló Rúben Dias 7,30-cal volt a legjobb, Alessandro Bastoni 7,19-cel a harmadik, Nathan Aké pedig 7,17-tel a harmadik, nincs itt látnivaló.
Ugyanakkor csak a top 10-be befért volna még egy-egy opció Manuel Akanji és Francesco Acerbi személyében, aki például összességében (a bajnoki meccseket is beleértve) óriási csatában volt Bastonival. Közülük végül az is döntött, hogy bár a rutin ezen a poszton sosem hátrány, 35 évesen nem biztos, hogy szívesen engednénk már rá a legjobb csatárokat (még akkor is, ha eddig jól megoldotta a helyzetet). És akkor arról a Kyle Walkerről nem is ejtettünk még szót, aki az elmúlt hetek talán legjobb játékát nyújtotta, és Manchesterben Vínicius Júniort (Real Madrid) is zsebre rakta, pedig a szélvészgyors brazillal kevesen tudják tartani a ritmust...
Fókuszáljunk először a pálya belsejére. Az, hogy a BL-meccsenként 2,3 kulcspasszal jelentkező, az elitsorozatban hét, a teljes idényben 31 asszisztnál járó Kevin De Bruyne helye irányítóként megkérdőjelezhetetlen, az vitán felül áll. Nehéz kihívás volt ebbe az egységbe bárkit beilleszteni az Interből.
Indirekt módon tehát azt vizsgáltuk meg második lépésként, hogy ki az, aki a legjobban kiemelkedett a fekete-kékek középpályáján, és nem lehetett elmenni Nicolo Barella mellett. A 26 éves futballista egyrészt embertelenül sokat robotol ahhoz képest, hogy az Internél kis túlzással állandóan a pályán van (övé a második legtöbb meccs és játékperc is), és amellett, hogy hátrafelé (meccsenként 1,9 szerelés és 0,8 labdaszerzés) hatékony, még az előre játékhoz is képes hozzáadni, amit jól jelez kilenc gólja és tíz gólpassza.
Már csak az volt a kérdés, hogy vajon ki szerepeljen harmadikként, és ki maradjon ki a kárára... Manchesterben ott volt az elnyűhetetlen, és az egész idényben a legtöbbet foglalkoztatott Rodri, aki a világ talán legjobb szűrőjévé vált az elmúlt egy évben, valamint az utóbbi hetekben a gólokat párosával rugdosó, már 11 találatnál és hét gólpassznál járó Ilkay Gündogan, vagy a védelemből egy sorral feljebb lépve elit szinten teljesítő John Stones is. Végül Guardiolával „mentünk”, hiszen nem véletlen, hogy a rotálás nagymesterénél nagyjából a 26 éves spanyol az, akinek ha esik, ha fúj, valahol biztosan szerepe lesz. A játéka talán nem annyira látványos, mint néhány offenzívebb szemléletű futballistának, a belső stabilitást mégis megadja nekünk, ami a következő lépésnél lesz a fontos.
Ezzel a három védővel és belső középpályással ugyanis gond nélkül lehet hazardírozni a szélsőknél, ahol így a támadójátékot toltuk az előtérbe. Köztes megoldásként Federico Dimarcón amúgy el lehetne gondolkodni, hiszen ő alapvetően védőként tudott már hat gólt és tíz gólpasszt is hozzátenni az Inter teljesítményéhez. Vagyis, ha ő lenne a bal szélen, akkor a milánóiakhoz hasonlóan nyugodtan lehetne egy inkább támadóbb felfogású jobbszélső a túloldalán, de ez esetben ki kéne hagyni a világbajnokság óta remeklő (Katar óta négy góllal és 11 gólpassznál járó) Jack Grealish-t, aki egyrészt a szélsők között az egész BL-mezőny legmagasabb értékelését kapta 7,20-szal, a meccsenként kiosztott 3,2 kulcspassza, kismillió sikeres csele/kiharcolt szabálytalansága pedig folyamatos veszélyt jelentett az ellenfelek kapuja előtt.
Az igazán nagy kérdés a jobb szélen jött, hiszen a Bayern München és a Real Madrid elleni hazai BL-meccsen is két-két kanadai pontot termelő Bernardo Silva, valamint az egyaránt 15 gólnál járó Phil Foden és Rijad Mahrez is szóba jöhet itt. Könnyen előfordulhat tehát, hogy az álomcsapatba választott emberünk valójában pályára sem lép a BL-döntőben szombaton, vagy csak a meccs végén. Hibázni mondjuk egyikükkel sem tudunk, de az elmúlt időszakban az angolhoz hasonlóan gyakorlatilag bármilyen poszton bevethető portugál élvezte a bizalmat a katalán trénernél, így nálunk is megkapja a kezdőt.
És itt van az ok, amiért nem az egy, hanem a kétcsatáros felállást választottuk: az Inter legjobb játékosának valahogyan helyet kellett szorítani. Erre a belül masszívabb középpályássorral és a széleken foglalkoztatott támadó típusú játékosokkal teremtettük meg az alapot.
Lautaro Martínez egyértelműen a csapat alfája és ómegája, 56 tétmeccse, 4027 játékperce ugyanúgy a legtöbb, mint 28 találata (Edin Dzeko és Romelu Lukaku 14-14-gyel követi), valamint 11 gólpassza. Utóbbi jól jelzi, de ha a BL-mezőny statisztikáját böngésszük, egyébként is láthatjuk, hogy ő a támadások felépítésében (1,3 kulcspassz meccsenként, a negyedik legtöbb a támadók közül) is rendkívül hatékony, ami miatt tényleg számolni kell vele egy álomcsapatnál.
Merthogy a másik poszton nem lehetett kérdés: Erling Haaland jött, látott, és pontosan úgy teljesített, ahogyan azt egy éve megjósoltunk, amikor arról értekeztünk, hogy a világ legértékesebb keretébe megérkezett utolsó lépésként a tökéletes puzzle-darab. De pontosabban a norvég csatár talán még annál is több. Napestig sorolhatnánk nála mindenféle statisztikát, amitől mindenkinek leesne az álla, de valószínűleg az a három is bőven elég, hogy megdöntötte a Premier League idénycsúcsát (36 gól), ő lett a BL mesterlövésze is (12-nél jár, Mohamed Szalah nyolccal zárt, az aktív játékosok közül senki sem jár ötnél sem...), 52 tétmeccsen pedig 52 gól és kilenc gólpassz a mutatója. A világ talán legjobb csatára, aki akkor is képes meccset eldönteni, ha éppen nem talál be, mert legalább két védőnek kell figyelnie rá és közös erővel megállítani, miközben a pálya többi részén a manchesteri társak köszönik szépen az emberfölényt.
Így áll tehát össze a mi InterCity álomcsapatunk:
A móka kedvéért a klub korábbi, már leköszönt labdarúgóiból is összeállítottunk egy álomcsapatot, és a várakozásoknak megfelelően abban már a milánói gárda reprezentánsai kerültek túlsúlyba. Az Internazionale ugyanis több időszakában is túlnőtte Olaszország határait, és a sportág korszakos egyéniségeit foglalkoztatta. Az országhatáron való átlépést a City csak a közelmúltban ugrotta meg.
Ezek alapján a választásunk a Walter Zenga (Inter) – Giuseppe Bergomi (Inter), Armando Picchi (Inter), Vincent Kompany (Man. City), Giacinto Facchetti (Inter) – Sandro Mazzola (Inter), Lothar Matthäus (Inter), Javier Zanetti (Inter) – Sergio Agüero (Man. City), Ronaldo (Inter), Giuseppe Meazza (Inter) csapatra esett. Nehéz szívvel hagytuk ki a kezdőből, így viszont cserének David Silvát (Man. City) és Yaya Tourét (Man. City) ültettük a kispadra, ezzel olyan klasszikus időket idéztünk fel, amikor az ülőalkalmatosságot még nem népes közösség számára szabták. Az asztalosok legnagyobb bánatára, amely azóta ugye már szintén megváltozott, sok minden mással egyetemben.
A BL-fináléra az El-döntőnél lényegesen egyoldalúbb tippsorral érkezünk, 16 voksból 14-et kapott meg a Manchester City, akadt egy Romelu Lukaku-gólos 1–0-s Inter-siker, valamint egy 0–0 után tizenegyesekkel megnyert milánói trófea is, de az összesített gólkülönbség talán még durvábban is fest, hiszen 42–6-ra jött ki. Azért egy döntőben aligha lesz ég és föld a különbség a felek között, még akkor is, ha amikor a Citynek tényleg kijön a lépés, akkor valóban képes elképesztő gálákat rendezni.
Reméljük sikerült kedvet hoznunk a 21 órakor kezdődő találkozóhoz, amiről természetesen élő szöveges tudósítást is olvashat az Indexen. Most pedig önön a sor, szavazzon!
BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
Manchester City (angol)–Internazionale (olasz)
Isztambul, Atatürk Olimpiai Stadion. V: Sokolnicki (lengyel). 21.00 (Tv: M4 Sport)
A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK
Manchester City: Ederson – K. Walker, Dias, Aké – Stones, Rodri – Bernardo Silva, De Bruyne, Gündogan, Grealish – Haaland. Menedzser: Pep Guardiola
Inter: Onana – Darmian, Bastoni, Acerbi – Dumfries, Barella, Calhanoglu, Brozovic, Dimarco – L. Martínez, Dzeko. Vezetőedző: Simone Inzaghi
(Borítókép: Kevin De Bruyne és Erling Haaland 2023. január 14-én. Fotó: Michael Regan / Getty Images)