Petry Zsolt, a válogatott korábbi kapusa nem szeretne ügyeletes megmondóember lenni, aki kintről köpködi a magyar futballt, de úgy érzi, az sem jobb, ha nem mondja el a véleményét. Annak a csapatnak volt a kapusa 1984-ben, amely utoljára nagy tornát nyert.
„Határozatlan idejű a szerződésem, és a Hertha BSC vezetői úgy döntöttek: jöhet egy újabb év. Úgy érzem, elégedettek a munkámmal, az első számú kapus, a norvég Rune Jarstein teljesítményével, és én is jól érzem magam. Biztosan furcsa lesz Pali nélkül a következő szezonra való felkészülés, mert ő hozott a klubhoz, az ő ajánlásával kerültem ide” – így kezdte Petry Zsolt kapusedző, aki miatt továbbra is lesz magyar a berliniek edzői stábjában.
Az 52 éves Petry már 15 éve kapusedző Németországban,
először a Paderbornnál, majd a Hoffenheimnél dolgozott.
A szezon végén távozó Dárdai már két éve megnyugtatta, nem kell a személyétől függővé tennie a szerepvállalását, ha ő már nem lesz ott, a klub továbbra is profitálhat a felkészültségéből.
Azt mondta nekem, akár nyugdíjas koromig is ott dolgozhatok. És hát ki tudja, addig még Pali is visszatérhet.
Az első csapat keretében van egy tehetséges kapus, Denis Smarsch, az lenne majd Petry hosszú távú feladata, hogy ő álljon a berlini kapuban sok éven át. Van egy másik tehetséges berlini srác, Nils Körber, neki az Osnabrücknél volt garantált a fejlődése, oda adták kölcsön, most feljutott a másodosztályba.
Örül Gulácsi Péter sikereinek, és hogy a Kicker rangsorában ő lett a legjobb kapus, a mezőnyjátékosok pedig a nyomába sem értek. Petry szerint látszik rajta, hogy Liverpoolban, még Rafa Benítez idején egy spanyol szakember mennyit fejlesztette a mozdulatait technikailag, és hogy nem az angol iskolába járt, aminek a jellemzője: valahogy elkerülni a gólt. Ennek most lett meg igazán a gyümölcse, mert technikailag a Bundesliga egyik legjobbja.
Petry nem lát most olyan kapust a magyar mezőnyben, aki a Herthához azonnal mehetne, de mivel tartja a kapcsolatot a hazai kollégáival, fiatal magyarokat rendszerint fogad, a Bielefeldhez szerződött 19 éves szombathelyi Kiss Ágostont is megnézte. De volt nála Kemenes Botond is, aki a Honvédtól a Rostockba szegődött.
„Szombathelyen, úgy látszik, nem felejtették el, hogy kell jó kapusokat nevelni, hiszen Senkó Zsombor a Juventushoz ment a Haladásból.”
Olyanokat keres, akik még formálhatóak, és akikre még nem volt hatással a hazai, nem túl előrevivő közeg, fogalmazta meg diplomatikusan.
A 38-szoros válogatott Petry nevét 1990-ben ismerte meg igazán az ország, harmadik válogatottságakor a Wembley-ben ő volt a magyar csapat legjobbja, egy indításnál például fejjel mentett a kitörő csatár, Gary Lineker elől. Anglia abban az évben negyedik volt a világbajnokságon. Hogy csak 1-0-ra kaptunk ki, valójában neki köszönhettük. 1996-ban az angolok ellen is fejezte be a válogatottban, úgy érzi, néhány válogatottság benne maradt a karrierjében. Ahogy jobb klubokban is védhetett volna (MTK, Videoton, Honvéd, Gent, Genclerbirligi, Charleroi), ha megfontoltabb döntéseket hoz, és kevésbé forrófejű. A Feyenoordban és a Frankfurtban nem jutott szóhoz, előbbi csapatban a BL-győztes Dudek volt előtte a sorban.
Az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokságot nyert csapat tagja, a szovjeteket tizenegyespárbajjal sikerült legyőzni a Luzsnyiki Stadionban 80 ezer ember előtt, és fontos büntetőt hárított. Ma is az egyik legszebb emléke az a meccs és az a torna.
„Rég nem élek otthon, már annak is több mint tíz éve, amikor a válogatott közelében voltam Erwin Koeman mellett. Amikor elmondom a véleményem, jobbító szándékkal teszem,
nincs bennem semmilyen rosszindulat, még ha sokan ebbe negatívumokat is akarnak belelátni. Amikor a kapusaimmal dolgozom, akkor sem kritizálok, hanem korrigálok.
Nagyon sokat kaptam a magyar futballtól, azt gondolom, hogy a meglátásaim az előrelépést szolgálnák, hogy ne csak mi a múltban, hanem mások a jövőben is sokat kaphassanak ettől a játéktól.”
Petry szerint annak az okát kellene sürgősen kinyomozni, hogy ha már milliárdokat nem sajnálva áldozunk az utánpótlásra, miért nem kerülnek a játékosaink a topbajnokságokba, miközben nálunk kisebb és szegényebb országok tudják, mi az ehhez vezető út. Ő csak azt szeretné, ha egyszer megvizsgálnák, hogy – mezőgazdasági párhuzammal élve – miért lesz savanyú a paradicsom.
„Ha ennél az egyszerű példánál maradok, és a gazda nem tudja eladni a termékét, csak felteszi magának a kérdést, hogy a földdel, a traktorral, a trágyával, az öntözéssel volt-e a hiba. Mert valahol félrecsúszott a folyamat.
Vagy az energia és a kellő figyelem hiányzott? A megfelelő időszakban nem voltam eléggé szorgalmas? Nem jó hozzászokni az ízetlen paradicsomhoz.
Azt szeretném, ha Németországból jól kivehetően látszódna a magyar futball, mert most nem is foglalkoznak velünk. Azt szeretném, ha jó példaként beszélnének rólunk a világban.”
Petry azt mondta egyszer viccesen, hogy szeretne Orbán Viktor sofőre lenni, akkor tudna segíteni leginkább a hazai futballon. Ezzel a hasonlattal arra gondolt, akkor lenne ideje elmondani a miniszterelnöknek, mi van a világban. Sok időt tölthetnének együtt, és akkor könnyebben megtalálhatnák a megoldást a magyar bajokra. Mert akik most Orbán közelében vannak, azok valószínűleg nem akarják megérteni, miért csak középszerű játékosok jönnek ki a rendszerből. Az is lehet, hogy rossz analízist készítenek, és azt osztják meg.
„Minden tiszteletem a miniszterelnöké, személyesen ugyan rég találkoztunk, de 2002-ben egyszer igen, azonnal felajánlotta, hogy tegeződjünk, mert nagy szurkolóm volt. Nagy hatást tett rám, ma is gyakran visszagondolok rá. Édesapámra is nagy hatással volt. Az ő szintjén már érdemes lenne olyanokkal konzultálnia, akik sok tapasztalatot gyűjtöttek össze, és rálátásuk van a hazai és a világfutballra.”
Az egykori kapus előtt él egy kép, amikor
a kormányfő dzsekiben és sapkában állva nézi a meccset a nagy fagyban, mellette alig vannak a stadionban.
„Megsajnáltam akkor, mert az látszik, hogy mennyire fontos neki a futball. A politika a kisujjában van. Meggyőződésem, hogy nála jobban senki sem vágyik színvonalas meccsre, és jogosan érezhetné azt, hogy a színvonalhoz ő hozzáadott. A miniszterelnök úr rengeteget tesz a futballért, ez vitathatatlan. Csak most egy pocsék meccsel is az ő nevét kötik össze. Így pedig nem sikerül maga mellé állítani a szurkolókat, az emberekben ellenérzések maradnak a stadionok miatt.”
Felelevenített egy példát, amikor ő 17 éves volt, akkor Bicskei Bertalan beléjük nevelte az alázatot és a becsvágyat, valamint a játék iránti tiszteletet. Amikor egy sorozatlövésnél nem vetődött el egy labdára, keményen leszidta a szakember, mondván, mit képzel magáról, nem a saját szórakoztatására edz vele. Figyelmeztette, ha még egyszer ez előfordul, nem pazarolja rá az idejét. Azt mondta, hogy majd jön egy másik és elvetődik, ő pedig mehet a válogatottból.
Most egyáltalán nem látszik, hogy jönne más a kényelmes helyére, ami baj, mert nincs versenyhelyzet. Az pedig, hogy így megfizetik a fiatalokat, értékzavart kelt bennük.
„Dárdai Pali kevesebbet keresett a Herthánál, amikor odaszerződött, mint otthon, de nem érdekelte, mert benne megvolt az ambíció, a belső motiváció, hogy erős bajnokságban kitűnjön. Azt hiszem, ahogy annak idején mi is tettük a kötelező futásoknál, otthon még most is levágják a kört. A mostani játékosokban leginkább a kényelmet látom, nem a karriervágyat. Nekik is segíteni kellene, megkérdezni tőlük: ha majd véget ér a futball, akkor boldogak lesznek attól, hogy van 100 NB I.-es meccsük, miközben lehetett volna ugyanennyi egy jobb bajnokságban? A pocsolyát választják, a lusta úszkálgatást, ebben nagy az edzők és a klubvezetők felelőssége. Sajnos lehet, hogy sem az edző, sem a vezető nem is érzi át, hogy mekkora.”
A megoldás az lehetne, hogy több olyan jól felkészült, nyelveket beszélő embert kiválasztanának, akik látják a külföldi trendeket, nekik hatalmat adnának, a képzésben és a nevelésben az ő körvonalaikat követnék. A gyerekek fejlődését – egy adatbázist létrehozva – időről időre számon lehetne kérni rajtuk.
„A 2016-os Eb-részvétel és az azzal járó eufória a szurkolóknak nagyon kijárt, vezetői szinten viszont rosszabb nem is történhetett volna, mert így mindenki elégedetten összecsaphatta a tenyerét, mégiscsak van magyar futball, jól végeztük a dolgunkat, rendben megy itt minden” – véli Petry.
„Hogy az Eb-n csoportelsők lettünk, abban az öthetes felkészülésnek volt nagy szerepe. Bernd Storck kifogástalanul megoldotta a felkészítést, szerencséje is volt. Az osztrákok fáradtak voltak, de mondhatnám a többi konkurens válogatottat is, az egész Eb-n mi voltunk fizikailag a legpihentebbek. De azt hinni, hogy egy folyamat, a korábban jól elvégzett munka vezetett a dicsőségig, az egy árnyalt igazság. Nem véletlen, hogy egy évvel utána jött az Andorra elleni vereség. Visszakerültünk a szürke hétköznapokba.
A magyar futballból hiányzik az őszinte elemzés, pedig még egy házaspár is kibeszéli, hogy miért nem működik jól a szexuális életük.
Petry testközelből látta, ahogy a Hoffenheim átszervezte az akadémiáját. Először ott is az volt az alapgondolat, ami itthon, hogy a gyerekeknek bent kell lakniuk. Pár év után a szakmai vezetés úgy döntött, nem szakítja ki a saját közegükből a gyerekeket, nem igazolt Afrikából, mert nem vezetett sehová. Ehelyett kis buszokkal gyűjtik össze most a gyerekeket a környékről, vagy családoknál helyezik el őket. Ez a módszer tűnik jobbnak, legalábbis, ha azt vesszük, hány fiatal tehetséges gyerek érte el az élvonalat a Hoffenheimnél. Négyen is fontos játékosok lettek.
„Amíg nem volt otthon akadémiai rendszer, azért könyörögtek, hogy vezessék be. Mire bevezették, a világ már túllépett a bentlakásos intézményeken. Ezzel is szembe kellene nézni.
Ha valaki felülne egy repülőre, azt látná fentről, hogy stadionok és edzőpályák épülnek, a siker vérkeringéséből viszont csak sikerül kimaradni, a siker szele mérsékelten érinti meg az ország futballját.
Az U17-es válogatott eredménye szép, most már csak az kellene, hogy két év múlva is ott legyenek a nyolcban. Már most azon kellene gondolkodni, hogy az előző korosztálynál a mostaniak többre jussanak. Mert a Szoboszlai-féle csapat az U19-ben már nem volt ott a legjobb nyolc között. Én nagyon szurkolok a mostani generációnak is. Őszintén örülnék, ha bárkinek is tudnék segíteni, hiszen ez a célom, nem a messziről jött ember kritikája.”