2004. november 19-én egy teljesen simának induló alapszakasz-mérkőzés az NBA történetének legnagyobb botrányába torkollt úgy, hogy idő előtt meg kellett szakítani a mérkőzést.

A Detroit Pistons és az Indiana Pacers játékosai között kitört tömegverekedésbe a nézők is beszálltak, az egyik főszereplő, Ron Artest NBA-rekordot jelentő 86 meccses eltiltást kapott, rajta kívül még 8 játékost tiltottak el, egy rádiós kommentátornak öt csigolyája eltört, a rendőrség öt játékos és öt szurkoló ellen emelt vádat, az NBA pedig sosem lett ugyanaz, mint a november 19-i, Malice at the Palace néven elhíresült balhé előtt.

A Malice at the Palace kirobbantó okaként három eseményt is ki kell emelni. Egyik sem független a másiktól, még akkor sem, ha időben azért volt némi eltérés pár között.

Az elsőhöz jó pár hónappal a botrány előttig kell visszamenni az időben, egészen a 2003-04-es szezon rájátszásáig, ahol a keleti főcsoportdöntőben az Indiana Pacers és a Detroit Pistons találkoztak – igen, a két főszereplő csapat –, és elég kemény meccsen némi meglepetésre a Detroit nyert, majd a döntőben végül a bajnoki címet is megszerezték a Los Angeles Lakers 4-1-es kiütésével.

Mind az elődöntő, mint a döntő fontos, előbbi azért, mert a Pacersnek volt miért visszavágnia, utóbbi pedig azért, mert Michael Jordan 1998-as második visszavonulása után a nyugati főcsoport, elsősorban a Los Angeles Lakers és a San Antonio Spurs lett a király az NBA-ben, a Pistons viszont a 2004-es bajnoki címmel vissza tudott szerezni némi dicsőséget a keletnek.

A Pacersen látszott a november 19-i meccsen, hogy mennyit jelent nekik a visszavágás, a hazai pályán, a michigani The Palace of Auburn Hills nevű, mára üresen álló arénában játszó Pistons viszont a bajnoki címvédő nyugalmával csak egy meccsnek tekinti az összecsapást a 82 alapszakaszmeccsből. Ennek köszönhetően az utolsó percben 97-80-ra vezetett Pacers, amikor Ben Wallace egy sima palánkra fordulással ugrik fel zsákolni, hogy 97-82-re szépítsen. A meccs már rég eldőlt, 50 másodperc sincs hátra, tehát nagyjából mindegy volt a kosár Wallace-tól, csakhogy a szezont MVP-formában kezdő, a megszállottságáról híres Ron Artest (későbbi nevén Metta World Peace) nem vette jó néven a könnyen engedett kosarat a társaktól, és odavert egyet Wallace kezére.

A botrány egyébként a helyszínről kapta a nevét, a röviden csak Palace-ként emlegetett pályára utal a Malice at the Palace, vagyis a Palotai Pofozkodás.

Az első bomba besül

Wallace-nak több sem kellett, és egyből Artestnek esik, akit két kézzel az arcánál fogva lök el. Artest nem kér a balhéból, gyorsan távozik is a helyszínről, leginkább csak Wallace az, akit nyugtatni kell, de ahogy a legtöbb hasonló NBA-s lökdösődés, úgy ez is hamar elül, komolyabb károkozás nélkül.

Legalábbis a botránnyal foglalkozó, vágott videók szerint, de valójában jó másfél percig megy a felezővonal környékén a lökdösődés, amit sem a bírók – köztük a később óriási bundabotrányba került Tim Donaghy –, sem a két csapat edzői stábja sem túl határozottan próbál meg félbeszakítani. Ez a lökdösődés a második lépcsőfok.

Eközben Wallace a közönséget hergeli, illetve a magáról levett csuklószorítókkal és fejpántokkal dobálja Artestet, aki, hogy jelezze, semmi szerepet nem akar vállalni a bunyóban, inkább lefeküdt a jegyzőkönyvírók és kommentátorok számára a pálya szélén felállított asztalra, hogy nehogy felhergelje magát a korábbi több eltiltása után – mutat rá a kevésbé ismert részletekre Tőrös Balázs, a Sport TV NBA-szakkomentátora a Malice at the Palace-ról készített YouTube-videójában. (Teljes adás a cikkünk végén).

A második már robban

A hergelés persze bejön, a detroiti, nagyrészt már nem józan közönség vevő a balhéra, és popcornnal kezdik dobálni a győzelemre álló vendég Pacers játékosait. Egy elvetemült néző viszont tovább megy, mint kellene – a korábban már többször elítélt,

A haver vevő az ajánlatra, teli söröspohárral nehéz célozni, azt reméli, hogy könnyen jön majd az 50 dollár, de Green nyer.

Artest ekkorra a sokadig belső robbanását hatástalanította, volt, hogy felpattant az asztalról, amikor Wallace egyik csuklószorítója eltalálta, de végül kimaradt a verekedésből, és újra visszafeküdt az asztalra, ahol még azzal is bepróbálkozott, hogy interjút adjon a Pacers rádiókommentátorának, Mark Boyle-nak, akitől el is kérte a mikrofonos fejhallgatót, hiába.

Amikor Green söre pont Artest nyakán és fején landol, az ellen viszont már nincs ellenszer, és pokoli harag önti el. Felugrik, és egyből a nézőtérre veti magát, közben pedig átgázol az őt megállítani igyekvő Boyle-on, akinek eltörik öt csigolyája és betörik a feje. Ez az a szint, amikor már nincs visszaút, a harmadik bomba már sikerrel berobbantja a totális káoszt.

Artest őrült lendülettel és ugrásokkal halad a nézőtéren a feltételezett tettes felé (egy, kezét a magasba emelő férfiról gondolta, hogy ő dobta meg, de ő valójában az 50 dolláros fogadást elvesztő férfi volt), de egy ártatlan szurkolónak esik neki. Később bevallja, nem fojtogatni akart, nem ütni, de végül ököllel kezdi verni a szurkolót, hogy jól az eszébe vésse mindenkinek, vele ne szórakozzon.

Nem megütni, hanem fojtogatni akartam, nem azért, hogy megöljem, hanem hogy örökre az eszébe véssem, soha ne jusson többé az eszébe, hogy megdobna egy pohárral

– mondta egy 2019-es dokumentumfilmben. A helyzet iróniája, hogy pont a nézőket érintő verekedést kirobbantó Green (világoskék mezben a videón) próbálja meg letépni Artestet az ártatlan szurkolótársról, de ekkor már menthetetlen a helyzet. Artest példáját követi a csapattárs Stephen Jackson is, ő is nekiesik a szurkolóknak a lelátón, ahol szó szerint elszabadul a pokol, és mindenki üt, akit csak lát.

Egyetlen kivétel van csak, a Pistons cserejátékosa, Tayshaun Prince egy pillanatra sem hagyta el csapata kispadját, végig a helyén ült, példát mutatva, hogy mit is kellett volna ilyenkor csinálni. Minden más játékos egyébként automatikusan esélyes lett egy egymeccses eltiltásra a kispad elhagyásával, de ezt látni fogjuk, azért nem mindenki kapta meg.

A totális lincshangulatot jelzi, hogy egyre több néző ugrott be a játéktérre, hogy verekedni kezdjen a játékosokkal, adtak is, kaptak is hatalmas pofonokat, a rendőrök pedig könnygázt akartak bevetni a játékosok ellen, erről Reggie Miller, a Pacers játékosa beszélte le őket valahogy. A Pacers játékosait végül úgy terelik be az öltözőbe, hogy közben a szurkolók székkel dobálják őket.

Az öltözőben a Pistons vezetőedzője, Larry Brown arról beszél sírva a játékosainak, hogy megszentségtelenítették a sportot: „Monoklit kentetek a sport képére, örökre erről emlékeznek majd rátok” – idézte fel Brown szavait Chauncey Billups, a Pistons egyik akkori játékosa.

Eközben a másik öltözőben pedig Artest jajveszékel, hogy bajban vannak-e, mire Stephen Jackson, aki épp az összekarmolt, vérző vádlijaival foglalatoskodik, csak annyit mond neki, örülhetnek, ha még van munkájuk egyáltalán ezek után, eleveníti fel a kamerákon már nem rögzített részleteket Tőrös.

Rekordméretű eltiltást hozott a botrány

Várható volt, hogy a liga lesújt majd a játékosokra, akik a legkeményebb büntetésre számíthatnak, már csak azért is, mert a meccset az egész ország nézte az ESPN adón, a liga akkori vezetője, David Stern pedig pár méterre a verekedéstől, testközelben állt.

Ron Artestet végül a szezon teljes további részére eltiltották, így 73 meccset hagyott ki az alapszakaszban, majd még 13-at a rájátszásban, az összesen 86 meccses eltiltás rekord a meccsek számát nézve. Csoda egyébként, hogy a Pacers az eltiltások ellenére eljutott a rájtászásig, ahol aztán pont a Pistons verte ki őket – a botrány előtt a liga legerősebb csapatának tűntek, de így végül elúszott a bajnoki cím esélye, a következő 5 évben pedig a rájátszásba sem jutottak be.

Stephen Jackson 30, Jemaine O'Neal fellebbezés után 15 meccset kapott, ez a tripla eltiltás elég volt ahhoz, hogy tönkrevágja a Pacers szezonját.

Rajtuk kívül még Anthony Johnson (5), Reggie Miller (1) és David Harrison (1) kapott eltiltást a Pacersből, míg a Pistonsból Ben Wallace 6, Chauncey Billups, Derrick Coleman és Elden Campball mind 1-1 meccset kaptak a ligától.

Jöttek a vádelemelések

Artestet még az öltözőből el akarták vinni a michigani rendőrök, szó szerint ki kellett menekíteni a csapatbuszra, hogy ne kerüljön börtönbe az éjszakára. Ezzel persze nem lehetett leszerelni a hatóságokat.

2004. december 8-án öt néző és öt Pacers-játékos (Artest, Jackson, O'Neal, Johnson és Harrison) állt bíróság elé testi sértés vádja miatt. A botrányt kirobbantó néző, John Green 30 napos börtönbüntetést kapott 2 évre felfüggesztve, a székkel dobálózó Bryan Jackson pedig 6000 dollár kártérítést fizethetett 2 év próbaidő mellett, de mind az öten kaptak valamiféle büntetést. Ezen felül mind az öt nézőt örökre kitiltották a Pistons meccseiről. 

Az öt érintett játékos egyaránt 250 dolláros büntetést, egyéves próbaidőt, Artest, Harrison és Jackson esetében 60, a másik két játékosnál 100 óra közmunkát kaptak, illetve kötelezték őket dühkezelési terápia elvégzésére.

Mini alkoholtilalom lett a vége

A botrány folyományaként a liga szigorúbb előírásokat vezetett be a mérkőzések biztosítására. A csapatok addig főleg korábbi rendőröket, vagy a titkosszolgálat korábbi embereit alkalmazta, őket több helyen korábbi FBI-ügynökökre cserélték le, a Pacers például a Unabomber néven elhíresült robbantót, Ted Kaczynskit is elfogó egyik ügynököt, John Grayt bérelte fel.

Emellett az NBA két, egyenként 7 decis korsóban korlátozta a nézőknek eladható alkoholos italok mennyiségét, illetve a negyedik negyedre betiltották az alkoholforgalmazást az arénákban. A nézők számára 9 pontból álló viselkedési kódexet fogalmaztak meg, ez a mai napig látható minden csarnokban.

Tőrös Balázs videója

(Borítókép: Getty Images)