Index Vakbarát Hírportál

Belgrádban esedeztek az ausztrálok Djokovics bocsánatáért

2022. október 7., péntek 21:01 | egy éve frissítve

Belgrád új városnegyedének szívében található Novak Djokovics étterme, a Novak 1. Ha valaki ellátogat a szerb fővárosba, feltétlenül kockáztasson meg itt egy ebédet – ha lehet, pljeszkavicát, mert az mindössze 1050 dinárba kerül, már az áremelés után –, mert duplán megéri. Egyrészt finom az étel, másrészt a látvány lenyűgöző, harmadrészt pedig, ha szerencséje van az embernek, találkozhat is Djokoviccsal. Igaz, csak az apjával, Srdjannal...

Már a 17-es buszon lebuktam. Amikor megkérdeztem, mikor jön a Blok 25 nevű megálló, a megszólított fiatalember elmosolyodott: „Csak nem Nole éttermét keresi?”

Hát igen, belgrádi nevezetesség a Novak 1, ahogy a főváros új városnegyedében épült, 2009-ben megnyílt éttermet nevezik. (Ma már különben franchise-zá terebélyesedett a lánc, többek között Újvidéken is van egy Novak-étterem.) A buszról leszállva azonnal feltűnnek a nagy kék napernyők, öt perc múlva lesz tíz óra, lassan nyit az étterem. Egy vállig érő hajú férfi törölgeti vizes szivaccsal a terasz asztalait, megszólítom, érdeklődöm Rade, a menedzser után, akivel telefonon megbeszéltem a találkozót.

„Á, ön a magyar újságíró Budapestről? Én vagyok Rade” – nyújt  kezet barátságosan, majd elnézést kér, mert mindjárt nyitnak, és van még két asztal, amit le kell tisztítania. Aztán bemegyünk a minimalista stílusban berendezett, több helyiségből álló, ízléses étterembe. A falakat Nole-fotók díszítik, családi képek is vannak bőséggel, no meg a vitrinekben trófeák.

Ez csak egy töredéke a teljes kollekciónak, annak a kihelyezéséhez a Louvre sem lenne elég – jegyzi meg mosolyogva Rade. 

Aztán gondol egyet, és megkérdi, nem lenne-e kedvem bemenni a klubszobába – én inkább VIP-teremnek nevezném –, ahová csak a családtagoknak van bejárása. Hogy lenne-e? Naná!

Rade már meg is kínál egy csésze finom kávéval. A klubszobában kettő kivételével látható a zseniális teniszező mind a 21 Grand Slam-trófeája, az olyan „apróságokat”, mint a sanghaji serleg, a Davis-kupa, az öt évzáró Tour Finals-serleg, már nem is említve. Vannak ortodox ikonok is, merthogy Djokovics vallásos ember, nem véletlen, hogy az ortodox pátriárka által adományozott Szent Száva-rendnek is a tulajdonosa. 

Hatalmas sportoló, de még nagyobb ember – mondja tisztelettel Rade, aki június óta tölti be az étterem menedzseri pozícióját. – Különleges egyéniség, akinek a tenisznél is előbbre való a családja és a nemzete, Szerbia. De nem úgy hazafi, hogy közben lenézi, támadja a többi nemzet képviselőit. Rengeteg barátja van az egykori Jugoszlávia lakói között, horvátok, muszlimok, macedónok, szlovének, montenegróiak... Hogy mást ne mondjak, a horvát Goran Ivanisevic az edzője. És hát maga is mintegy egyesíti személyében a valamikori Jugoszláviát; édesanyja félig horvát, apja ereiben pedig a szerb mellett montenegrói vér is csörgedezik.

Apropó, Rade. Az üzletvezetőt júniusban ajánlották be Djokovicséknak, és nem is kellett felvételi beszélgetésen részt vennie, mert aki ajánlotta, annak a személye garanciát jelentett a családnak. Amúgy az 55 éves férfi sokoldalúan képzett vendéglátós, a biztonsági iparban is dolgozott, németül és angolul jól beszél, hiszen hosszú ideig Ausztriában élt.

Amikor 1991-ben kitört a délszláv háború, inkább kimentem Ausztriába, mert nem volt kedvem a horvát, szlovén barátaimra lövöldözni, meg ahhoz sem, hogy esetleg ők lőjenek engem agyon – mondja vendéglátónk.

Felvetem Radénak, ráfoghatjuk-e, hogy Nole éttermét vezetni neki egy álommeló.

Dream job? – kérdez vissza, és elgondolkozik. – Igen, nyugodtan mondhatjuk. Annyira csodálatos együtt lenni vele, minden pillanatban tanulhat tőle az ember. Ahogy viselkedik, ahogy beszél az emberekkel. 

Aztán szóba kerülnek a vendégek, mert azok aztán jönnek csőstül.

Mindenhonnan – tárja szét a karját Rade. – Argentínából, Ausztráliából, mindenhonnan. Látod itt a falon ezt a fotót, amelyen Nole Maradonával látható? Nem sok közös volt bennük, mert Novak már-már betegesen egészséges életet él, vegán, edzésmunkája spártai, egy deka felesleg sincs rajta, mindene a családja, míg Diego önpusztító életet élt, elhízott, evett, ivott, drogozott, megannyi nőügye volt, mégis tisztelték egymást, mert mindketten különlegesek. Illetve Maradona csak volt. De egyikük sem illett bele semmilyen skatulyába. 

Aztán Rade előhoz egy konkrét esetet.

A közelmúltban itt járt egy idős ausztrál házaspár. Tudjuk, az utóbbi évben Nole nem vehetett részt Melbourne-ben az Australian Openen, mert nincs beoltva koronavírus ellen. Az ausztrál kormány, illetve a torna rendezősége nem engedte. Amikor a két idős ausztrál értesült azokról a jótékony cselekedetekről, amiket Djokovics életében, de kiváltképp a járvány idején végzett, arról a több mint ötmillió dollárról, amit a pandémia sújtotta szerbiai emberek megsegítésére fordított, vagy arról, hogy megnyitotta az egyik éttermét a hajléktalanok előtt, és ingyen ebéddel segítette őket, elámultak. És az asszony térdre esett, imára kulcsolta a kezét, és úgy könyörgött, hogy Nole – aki pedig nem volt jelen – bocsássa meg az ausztrál kormánynak mindazt, amit ellene elkövetett.

Én is csodálom őt, nem is tagadom. Sokan istenként tisztelik – mondja Rade. – Szurkolok, hogy még sokáig játsszon, szerintem öt év simán benne van még. És addig minden létező rekordot meg fog dönteni, sőt, annyira elhúz a többiektől, hogy sohasem fogják utolérni a Grand Slam-győzelmek számát illetően. Például abban is biztos vagyok, hogy januárban játszani fog Melbourne-ben az Australian Openen. 

Felszalad a szemöldököm, mire azonnal reagál.

Csodálkozol? Ne csodálkozz! Az ausztrál kormány annyira szégyelli, amit vele műveltek az elmúlt két évben, hogy száz százalékig biztos vagyok benne, ezúttal nem gördítenek akadályt a szereplése elé. 

Megkérdezem, mit szól Carlos Alcarazhoz, az új világelsőhöz.

Fantasztikus teniszező, de Nole egyvalamiben nála is erősebb – mondja az üzletvezető, és közben a fejére mutat. 

No igen, fejben senki sem fogható hozzá, talán csak Rafael Nadal, de ő sokszor sérült. Arra is kíváncsi lennék, Rade mikor találkozott legutóbb Novakkal. 

Mikor is? Két hete. Akkor volt az öccse, Marko esküvője, no nem itt tartották a lakodalmat, hanem Szveti Sztefan szigetén, a montenegrói Riviérán. Itt nem lehetett volna titokban tartani, ez az étterem nem alkalmas erre. De itt beszélték meg az esküvőt.

Vajon van-e hobbija Djokovicsnak? Egyáltalán jut-e ideje ilyesmire?

Hogyne, imád síelni, még akkor is, ha ez veszélyes sport. És minden labdajátékban kiváló, futballban, kosárlabdában, mindenben. Félelmetes a gömbérzéke. És tudja hová szokott elmenni minden évben? Szarajevó mellé, Visokóba. Ott vannak ezek a piramisszerű képződmények, mindig megmássza azokat. 

Még reggelig beszélhetnénk Noléról, de közben kezd benépesülni az étterem, Radét elszólítja a munka. 

Lassan ebédidő van, ha már itt vagyok, miért ne rendeljek egy pljeszkavicát? Tíz perc múlva már előttem gőzölögnek a marha-, sertés- és bárányhúsból gyúrt ínycsiklandó ízű és illatú pogácsák, no meg a sopszka saláta.

Akkora adag, hogy külön irányítószáma van, és az 1050 dinár – kevesebb, mint 4000 forint – egészen baráti ár ezért az ételkölteményért. 

Miközben birkózom a balkáni konyhaművészet remekével, Rade odasúgja a fülembe:

Megérkezett Srdjan, nem akarsz egy fotót? Megpróbálom elintézni.

Srdjan nem más, mint a jobbára Monacóban élő Novak Djokovics édesapja. 

(Borítókép: Rade, az étterem üzletvezetője. Gáll András / Index)

Rovatok