Ma már nem tudunk úgy elmenni egy balatoni strandra, hogy ne botlanánk bele egy SUP-kölcsönzőbe. A strandon persze máris sok alternatív hasznosítása látható a deszkáknak, nem is olyan egyszerű velencei gondolást játszatni, de a népszerűsége vitathatatlan. Pár év alatt robbanásszerűen felfutott a nagyjából szörfdeszkán állva evezésként leírható sportág. Nem véletlen, hogy két nagy sportszövetség is kisajátítaná magának a SUP-ot, kajakosok és szörfösök feszültek egymásnak.
A SUP, az angol Stand Up Paddling, magyarul állva evezés rövidítése. Ez elég jól le is írja a sportágat, mert tényleg arról van szó, hogy egy deszkán állva kell evezni, nagyjából kenus mozdulatokkal.
Egy csomó halászó nép is így közlekedik már évezredek óta, de sportágként csak a huszadik század óta létezik a SUP. Szülőhelye a szörfösök paradicsoma, Hawaii volt.
A legenda szerint az 1950-es években pár srác, Duke Kahanamoku, Leroy és Bobby Ah Choy azért kezdett el evezni a hullámokon, hogy stabilabb helyzetből, közelebbről tudják fotózni társaikat, és így még rá is tudtak gyújtani. A cigarettát a karjukra szíjazva vitték be. Az inspirációt egyébként az Ah Choy fivérek apjuktól merítették: John egy térdsérülés miatt szinte csak állni tudott már a deszkán, és kenulapátot is vitt magával.
Hawaii-on vagy ötven évig el-SUP-ozgattak, mire igazán látványos lendületet vett a sportág. Ehhez olyan nagy nevű, állandóan az extremitásokat kereső szörfösök járultak hozzá, mint Laird Hamilton vagy Bob Pearson. Az áttörést a 2004-es Buffalo Big Board Contest nevű verseny hozta meg, ahol a hagyományos szörfversenyek mellett már SUP-ban is volt futam. Az itt készült fotók sokak érdeklődését felkeltette, Hawaii után Kaliforniában is egyre többen eveztek állva deszkán.
A szörfösök egyre több SUP-versenyt rendeztek, és 2012 óta már világbajnoksága is volt a szakágnak a Nemzetközi Szörfszövetség (ISA) szervezésében. A SUP rohamosan terjedt, milliószámra adtak el deszkákat, egy felmérés szerint 2013-ban a világ legnépszerűbb újonnan kipróbált sportága lett. Magyarországon is sokan SUP-olnak már, augusztus 8-án, szombaton például több százan csorogtak le a Római partról a Dunán az ötödik SUP-fesztiválon, de a versenyzésben is vannak már sikereink, a Hasulyo testvérek már világbajnoki címet is szereztek.
Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a SUP-oláshoz igazából nincs is szükség hullámokra, nem kell ehhez Hawaii, a legtöbb nyílt vízen, folyóban, tóban űzhető. A SUP-nak most már számtalan fajtája van, van, aki vadvízen is megy vele, vagy egy módosított deszkával hosszú túrákat tesz meg, de van már horgászásra és jógázáshoz kifejlesztett deszkatípus is.
A hullámra, illetve hát bizonyos értelemben pont oda nem, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség (ICF) is felült. Megalkotta saját versenysorozatát, a két szervezet között pedig megkezdődött a háborúskodás, aminek a hátterében az olimpiai szereplés is felsejlett.
A vita alapja egy pofonegyszerű, mégis feloldhatatlan kérdés. Mi is a SUP? A szörfözés egy speciális formája, vagy evezés?
„Síkvízen a lapátos meghajtás alapvetően kenuzás, az nem számít, hogy ez állva, vagy ülve történik" – érvelt Simon Toulson, a kajak-kenu szövetség főtitkára. A szörfös nézőpont pedig az, hogy itt is egy deszkát kell meglovagolni és a vízen vezetni.
A SUP-háború akkor kezdett élessé válni, amikor a szörfszövetség megpróbálta a 2018-as Buenos Aires-i ifjúsági olimpia programjába felvetetni a SUP-ot. Az ötletet az ICF torpedózta meg, érvelésük szerint az olimpiai mozgalomban hozzájuk tartozik ez a szám, nem a szörfösökhöz.
Arról, hogy mely sportágak lehetnek olimpiaik és ott melyik szövetség képviselheti azt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) dönt. A vita kirobbanásakor a NOB mindkét féllel próbált egyeztetni, de nem sikerült a feleknek dűlőre jutniuk, így a Sportdöntőbírósághoz fordultak.
Az ISA arra hivatkozhatott, hogy mégis csak szörfösök vezették be a sportágat, alakították ki szabályait és versenyrendszerét, és hat évvel korábban rendeztek vb-t, mint az ICF. „Nézzük a történelmi eredményeket. Ki volt ott, amikor megszületett a baba, ki juttatta aztán a középiskolába, és ki biztosította, hogy jó eredménnyel érettségizzen?" – élt egy fura hasonlattal Fernando Aguerre, az ISA elnöke. Aki azzal is érvelt, hogy tíz év alatt ötmillió dollárt áldoztak a sportágfejlesztésre.
Az ICF 2017 előtt csak mutatóba rendezett SUP-os versenyt, de azt hangoztatta, hogy számos más szakágban jól működő versenynaptára van (lásd világkupák, világbajnokságok), és a meglévő tapasztalatukkal és infrastruktúrájukkal ebbe a SUP-ot is könnyedén beleilleszthetik. Az ICF emellett abban is bizakodott, hogy az olimpiai mozgalomban jóval erősebb, mint a szörf, aminek először a tokiói olimpián mutatkozik be, de még nem állandó sportágként.
A Sportdöntőbíróságon ezeket kellett mérlegelni a már említett technikai szempontok mellett, és jó két év után végre a döntés is megszületett úgy, hogy igazán nincs nagy vesztese a történetnek. A bíróság szerint mind a két szervezet, az ICF és a ISA is fejlesztheti ezt a szakágat, továbbra is tarthatnak versenyeket és világbajnokságokat is joguk van rendezni. Az ISA annyiban azonban mégis csak nyert, hogy az olimpiai mozgalomban ő képviselheti a SUP-ot, ez persze nem jelent garanciát arra, hogy olimpiai sportág is lesz, de a fejlődést elnézve, nem is reménytelen a helyzete.
Főleg, hogy igazából a SUP mint nem önálló sportág győztesen jött ki a helyzetből, hiszen továbbra is két oldalról mehet majd a népszerűsítése. Ilyen szempontból nézve mindegy, hogy a kajak-kenu vagy a szörf alá tartozik, ráadásul az olimpiai szereplés is meglehet idővel, ami még tovább lendítheti a már így is eléggé közkedvelt és elterjedt sport népszerűségét.
(Borítókép: Ursula Düren/ Getty Images)