Index Vakbarát Hírportál

Annyi tervezés, és aztán jön a vihar

2019-09-10T074541Z 416388493 RC1EA8E4A000 RTRMADP 3 MIDEAST-CRIS

Törökországban közel 4 millió menekült él, közülük a legtöbben a szír polgárháború, illetve most az észak-szíriai török offenzíva miatt hagyták el hazájukat. Többségük úgy látja, hogy a jobb életre az egyetlen lehetőséget a görög partok jelentik, ahonnan eljuthatnak Nyugat-Európába. Az út megtételéhez emberfeletti erőfeszítéseket kell tenniük, miközben kiszolgáltatott helyzetüket sokan próbálják kihasználni.

A Frontex adatai szerint jelenleg is a mediterrán régió keleti felén keresztül vezető migrációs útvonal a legforgalmasabb. 2019-ben január és augusztus között 38 313 illegális határátlépést regisztráltak. Ez azonban még mindig messze elmarad a 2015-ben feljegyzett, több mint 880 ezres számtól. Az idei határátlépők közül mindössze 7278-an érkeztek Szíriából, ami szintén jelentős visszaesés. Most az afgán menekültek vannak többségben ezen az útvonalon, azonban ez az arány rövidesen ismét változhat.

A második legforgalmasabb útvonal Spanyolországon keresztül vezet. Itt főként Marokkóból és a szubszaharai térségből próbálnak eljutni Európába. Idén év elejétől augusztusig 14 824 illegális határátlépést jegyeztek fel. Szintén komoly nyomás nehezedett Olaszországra, ahol a part közelében veszteglő, túlzsúfolt menekülthajók miatt ugyancsak válságos helyzet alakult ki.

Ennek a helyzetnek az enyhítésére az új olasz kormány alatt egy új menekültelosztási mechanizmust dolgozott ki a francia, a német és a máltai vezetés. Eszerint a menekülteket még a kikötés előtt szétosztanák az államok, az olaszok megnyitották a kikötőket. A megállapodás nem kötelező egyetlen európai államra nézve sem, de a francia, német és olasz belügyminiszterek azt várták, hogy októberben több tagország is csatlakozni fog a kezdeményezéshez. Megállapodás azonban azóta sem született.

Közben a keleti útvonal azért került megint középpontba, mert Recep Tayyip Erdoğan török elnök október elején megindította a szíriai offenzívát a kurd fegyveres erők kiszorításáért. A török offenzívát emellett egy észak-szíriai biztonsági övezet tervével indokolta a török elnök. Erdoğan eredetileg szeptember végéig akart létrehozni egy 450 kilométer hosszú, 30 kilométer széles biztonsági zónát Szíria északi részén arra hivatkozva, hogy élhető körülményeket teremtsenek a menekülteknek. 

Ahogy arról itt írtunk, a tervei szerint ebbe a kurdok lakta térségbe telepítenék vissza a zömében arab és turkomán etnikumhoz tartozó menekülteket, akik a polgárháború előtt nem itt laktak. Ezzel a menekültek ugyan visszatérnének Szíriába, de a lépés komoly etnikai feszültséget okozhatna.

Azután indulhatott meg az offenzíva, hogy Donald Trump lényegében zöld utat adott az amerikai katonák kivonásának bejelentésével, de az elnök ellentmondó nyilatkozatai ellenére az amerikai kongresszus elítélte a történteket, és a kormányzat jelzésértékű gazdasági szankciókat vezetett be Ankara ellen.

Az EU mindvégig gyanakodva figyelte Törökország terveit, mivel az offenzívával feltehetőleg nem elsősorban a menekültek helyzetének rendezése volt az ország célja, hanem a kurdok lefegyverezése. Az uniós országok az EU-csúcson kiadott nyilatkozatban elítélték az offenzívát, és felszólították Törökországot, hogy hagyjon fel mindenfajta katonai tevékenységgel Szíriában. A közös nyilatkozat mellett azonban csak abban tudtak megállapodni az uniós külügyminiszterek, hogy a tagállamok egyenként vezetnek be fegyverkiviteli korlátozást Törökországgal szemben, nem pedig uniós szinten, közösen.

Erdoğan most már sokadik alkalommal fenyegette meg az EU-t, hogy megnyitják az utat a több millió menekült előtt Európa felé, ha megszállásnak nevezik a katonai beavatkozást. Akadnak olyanok is, akik nyilvánosan támogatják szíriai terveit, ha nem is számottevő arányban. Orbán Viktor már többször támogatta Erdoğan nacionalista politikáját, most sem meglepő, hogy kiállt a szíriai offenzíva mellett.

Csütörtökön Erdoğan ötnapos tűzszünetet jelentett be, miután tárgyalt Mike Pence amerikai elnökkel Ankarában. Szórványosan azonban folytatódtak harcok. A kurdok közben orosz közvetítéssel megegyeztek a Bassár el-Aszad vezette szír kormányerőkkel – amit egyébként fájdalmas kompromisszumként értékeltek. Az összecsapásoknak már több civil is áldozatául esett, köztük a szíriai kurd közösség egyik politikai vezetője is, aki fegyvertelen volt, amikor a török erők kirángatták az autójából és agyonlőtték. Az október 9-én indított török offenzíva óta ráadásul több mint 160 ezren kényszerültek elhagyni a lakhelyüket, a becslések szerint pedig további 400 ezer civilt érint az aktuális konfliktus.

A szíriai polgárháború 2011-es kezdete óta az élhetetlenné vált területekről sokan évek óta Törökországon keresztül próbálnak nyugatra jutni. Rengetegen rekednek azonban meg Törökországban. Ekaterina Anchevskaya fotós több mint egy évig követett egy családot, alaposan dokumentálva a kihívásokat és az átmeneti helyzetből fakadó folyamatos bizonytalanságot, amivel szembenéznek.

Egy évvel később a család még mindig Európába akar eljutni, de a hajóútról letettek. Nem akarnak újra megaláztatástól szenvedni, börtönbe kerülni, és az alapból limitált forrásaikat elpazarolni. Ahmed azt mondta, hogy soha nem menne vissza Szíriába, mert ott a helyzet még rosszabbá vált, ráadásul katonai szolgálatra is kényszerítenék, hogy Bassár el-Aszad elnökért harcoljon.

A török állami Anadolu ügynökség beszámolója szerint menekültek tucatjai haltak meg a Törökországból Európába vezető útjuk során. Voltak, akiket az Égei-tenger nyelt el, mások közlekedési balesetek áldozataivá váltak, miközben rengetegen fagytak halálra azok közül, akik gyalog vágtak neki az útnak.

A fiam minden bánatát a szívemben hordom

– mondta Turki, Hamza édesanyja. Azt mondta, a szíve megszakad érte, hogy újra láthassa a fiát.



Rovatok