Index Vakbarát Hírportál

A szén formálta táj, ami egyik napról a másikra tűnt el

2019.10.17. 16:58 Módosítva: 2019.10.17. 17:54
John Myers eredetileg nem azzal a szándékkal kezdett fotózni a múlt század nyolcvanas éveinek brit iparvidékén, hogy az összeomlásnak állítson emléket. Már csak azért sem, mert 1980-ban még senki nem sejtette, milyen viharos sebességgel zajlik az a világpolitikai irányváltás, ami végül kivégezte az európai nehézipar nagy részét. Myers The End of Industry című sorozata végül mégis a kontinens fejlődését meghatározó ipari korszak utolsó mementójává vált, miután ez a világ egyik napról a másikra úgy eltűnt, mintha sose létezett volna.

Az 1944-es születésű John Myers az egyetemen művészetet tanult, és a hetvenes évektől főleg realista szociofotózással foglalkozott az angliai középnyugat iparvidékén. Sokat dolgozott a saját környékén, Stourbridge alvóvárosi negyedében, és az eggyel urbánusabb Dudleyban, miközben ahogy a Guardiannak mesélte, a legtöbb időt azzal töltötte, hogy „kizárja az őt körülvevő világ unalmasságát és szörnyűségét”. Ez a kijelentés erős kontrasztban áll azzal, amilyen érzéseket egyébként a képei keltenek: a realista-dokumentarista fotók látásmódja nemhogy kizárná, inkább nagyon direkt, sallangmentes módon mutatja meg a valóságot. 

De ezzel együtt igaz az is, hogy a sablonosság és reménytelen unalom érzését figyelemreméltó érzékkel adja át a fotóiban. Külvárosi sorozatán belül markáns vonalat képviselnek az úgynevezett „unalmas képek”, amelyeken Myers banális tárgyaket és üres, már-már posztapokaliptikusnak, de tartalmas emberi életre mindenképpen alkalmatlannak látszó tereket tár a néző elé.

Myers érdeklődése a kietlen szuburbiák után a nyolcvanas évek elején fordult a szén formálta középnyugat (west midlands) ipari negyedei, és az ott dolgozó bányászok, kohászok, téglagyári munkások felé. A helyi munkásosztályról és a gyárakról készített képeit, amelyek most egy albumtrilógia zárókötetként nyomtatásban is megjelennek, egy régimódi Gandolfi kamerával vette fel; kizárólag természetes fénnyel és hosszú záridővel dolgozott, ami megkapó részletgazdagságot eredményezett.



Rovatok