Index Vakbarát Hírportál

Ha ez a jövő, engem inkább lőjetek ki az űrbe

A Tankcsapda autókoncertje Székesfehérváron

05
2020.05.31. 10:02 Módosítva: 2020.05.31. 14:24

Tankcsapda-koncert, a járvány miatt csak egy parkolóból, az autóból nézve: nagyjából ez 2020 egy mondatban. Pénteken Debrecenben, szombaton Székesfehérváron szólt az autórádióból a rock, az utóbbit néztük meg.


HADD LÁSSAM A VILLOGÓITOKAT!

Pontosan ilyennek képzelhették el a jövőt egy 1962-es, keletnémet sci-fiben. Telefon helyett hologramon kivetített képmásainkkal beszélgetünk egymással, gumicsizmában, akváriummal a fejünkön éldegélünk a Holdon, az agyunkkal vezérelt, lebegő írógépeken megírt levelekkel üzengetünk egymásnak, és az autóinkban ülve, a reflektoraink villogtatásával jelezzük egy rockkoncerten, hogy a kedvünkre való az élmény.

Ha éltem volna már 1962-ben, és megmutatták volna ezt a futurisztikus NDK-filmet, az abban vázolt események közül biztos, hogy az utolsót tartottam volna mind közül a legkevésbé valószínűnek. Ha éltem volna már 1962-ben, akkor most, 2020-ban, nyolcvanéves koromban bár tiszteletlenül, de jogosan tolná újra az orrom alá valami suhanc röhögve az elfeledett szocialista mozgóképet azzal a felkiáltással, hogy látod, mekkorát tévedtél, vén szar?

És még akkor sem érezném rosszabbul magam, mint most.

Most, amikor hazaértem a Tankcsapda hosszú szünet után adott első koncertjéről, ahol, igen, az autóinkban ülve, a reflektoraink villogtatásával jeleztük egy rockkoncerten, ha a kedvünkre való volt az élmény. Miután a rádiót a megfelelő frekvenciára tekertük, felhúztuk az ablakot, hogy ne zavarja egymást a két hangforrás, és a koszos szélvédőn keresztül néztük a hatvan méterre lévő, tyúkszarnyi méretűnek tetsző színpadot, amin valami hangyák ugráltak rockgitárral a kezükben, és egyébként pont azt énekelték, amit pár éve még nem gondoltunk, hogy egészen szó szerint kell venni:

Közben az autómagnóból meg valami jó banda énekel, és a hátsó üléseken többen már sehogy se férnek el, hát üljenek a fiúk ölébe a lányok!

Te is azt hitted, hogy ez a Tankcsapda-dal valami őrült buliról meg a laza fiatalok önfeledt ékszíjledobásáról szól? Hát most kiderült, hogy nem, mindketten tévedtünk, a Fiúk ölébe a lányok valójában korát megelőző, szinte profetikus helyzetleírás volt arról, hogy a Mol benzinkúthálózat és a Tankcsapda nevű, igen népszerű magyar rock and roll-formáció által szervezett autós koncerten az autómagnóból valami jó banda énekel, és mivel az autóból nem szabad kiszállni, a gáláns férfiak az ölükbe veszik a lányokat, hogy legalább ők jobban lássák a távoli színpadot. Erre gondolt a költő.

Tankcsapda autókoncert - a kocsiból

Ezek után nem csoda, hogy úgy érzem, kisiklott a realitásérzékem, és már azt sem tudom eldönteni, mi volt a legabszurdabb ebben az egész történetben. Mert lehet, hogy nem a fentiek, hanem az, ahogyan erre a székesfehérvári koncertre, meg az előző napira Debrecenben be lehetett jutni, illetve hogy valaha is elhangozhatott rockzenekarral kapcsolatban az a felszólítás, hogy

szelfizz számlával!

Mert a Mol-lal közös játéknak ez volt a feltétele, a benzinkútnál tele a tankot, azaz minimum 20 liter benzin a Mol-tól, szelfi a számlával, és sorsolás. Vagy a kormánypárt propagandarádióján, a fideszes miniszterek kiemelkedő popzenei teljesítményére oly nyitott Petőfi rádión is lehetett játszani a belépőjegyekért.

De tényleg nehéz dönteni, mert mindemellett ott volt még a

Lex Tankcsapda

is, ami persze valószínűleg inkább lex Mol (belegondolva, melyik szereplőnek mekkora lobbiereje lehet a kormánynál), de akkor is. A kormány ugyanis, láss csodát, épp úgy adott ki rendeletet, hogy az centire a Tankcsapda mostani két autós koncertjére volt szabva: csak erre a hétvégére engedélyezték autós koncertek megszervezését, de a 'csapda, mintha valamit egyedüliként előre tudott volna, addigra már rég meghirdette a koncertjeit.

Félreértés ne essék, százszor inkább élnék egy olyan országban, ahol tökös rockzenekarokra írnak kormányrendeleteket, mint olyanban, ahol a miniszterelnök kedves vejére és gázszerelőjére, na de mégis, ha rockzenéről van szó, az ember szereti azt hinni, hogy itt nincsenek kivételezettek, nincsenek egyenlőbbek az egyenlőknél, sem titkos különalkuk, csak őszinteség, kompromisszummentesség meg feltartott középső ujjak, mint az első Tankcsapda-lemez borítóján. Mert a pogó, az nem egy tánc, még akkor is, ha most ezt legfeljebb dodzsemezésnek lehetett volna hívni, de az az autókkal kicsit túl drága mutatvány lett volna.

De akárhogy is, azt semmiképp se szabad elfelejteni, hogy alapvetően egy nagyon is pozitív eseményről van szó: majdnem három hónapja nem volt egyetlen koncert sem az országban, viszont minden héten, amikor ránéztünk a naptárra, legalább egyvalamit törölni kellett belőle Korntól System of a Downon át persze a Tankcsapdáig is. És akkor a Tankcsapda most mégis szervezett kettőt, olyat, amilyet lehet, hát persze, hogy abszurdat, de mégis mi a franc nem volt abszurd ebben az elmúlt három hónapban? Rómában viselkedj rómaiként, abszurd korban adj abszurd koncertet, olyat, amit autóból kell nézni, ha meg te vagy a közönség, fejezd ki dudálással, mennyire örülsz, hogy annyi idő után újra eljátszották a Három gráciát a székesfehérvári Mol Aréna nevű focistadion autós parkolójában, egy csomó, pedánsan felsorakozott személygépjárműnek. 

Szóval ez egy jó dolog, vagy kevésbé megengedően: a kisebbik rossz. Minden valamirevaló fesztiválon úgyis elindul az alapozás már a parkolóban, az igazi koncertek előtt a kocsik közt üldögélve teremtik meg a hangulatot az elhivatott rajongók, és mondjuk, hogy most is ez történt, csak annyi változtatással, hogy most nem tudni, mikor kezdődik az igazi koncert, csak az biztos, hogy kicsit később, mint a fesztiválos alapozások esetében. Összegyűlt egy csomó rajongó, annyi tankcsapdás pólót a merchpultnál se látni, mint ebben a parkolóban, a biztonsági őrök meg szerencsére nem túl szigorúak, nem pontosan igaz, hogy tilos kiszállni az autóból, inkább csak elkóricálni tilos – amire, meglepő módon egyébként senki nem is tesz kísérletet –, kiülni az ablakba, az autó mellé állni, és támasztani a lökhárítót, mint valami Grease-szerű korabeli tinifilmben, vagy felülni, esetenként felállni a tetőre, azt szabad. Tankcsapdás sálat lengetni is, csak maradjon elég szabad kéz a dudát nyomni meg villogtatni.

Tankcsapda autókoncert - dudálás

Lukácsék meg tulajdonképpen kitesznek magukért, már amennyire ezt ilyen körülmények között meg lehet állapítani. Eleve azzal, hogy az egész hóbelevanc az új szám, a Szüless meg újra „dalpremiereként” van meghirdetve, ami, akárhogy is számolom, épp négy percet és három másodpercet feltételez kötelezően – mégis több mint egy órát, kábé hetven percet játszanak, olyan számokat is, amik nem egyértelmű választások egy ilyen közönségsimogató bulin (például a Riót vagy a Rock and rollnak hívottat). Szóval alibizésről nincs szó, pedig éppenséggel lehetne is, mégiscsak egy nyereményjáték eredményéről van szó. És az is szimpatikus, hogy Lukács nem tesz úgy, mintha az évezred őrületes bulijának lehetnénk tanúi, hanem legalább annyira átlátja a dolog abszurditását, mint mi, és ő is folyton panaszkodik: kár, hogy ilyen rohadt messze van a parkoló a színpadtól, ő el se lát idáig, azt se látja, hogy néhány autó úgy rázkódik, mintha egész mást csinálnának benne, pedig csak ütemre ugrálnak a tengelyen a rockerek.

Szóval persze, elsőre azt mondtam, hogy ha ez, autóban ülve az autórádión, vagy maximum az autó mellett bénán álldogálva előadott műélvezet lenne a jövő, akkor köszönöm, én inkább kifekszem a stadion gyepére, és megvárom, hogy csendben benőjön a fű. De azért jó félóra után igazából még valami hangulatféle is kezd kialakulni, nyilván nem olyan, mintha emberek közötti kontaktus is lenne a képletben, de egy kicsit mégis van az egészben valami közösségi. Nem sokkal több, mint abban, ha két konzervdoboz közé feszített kábellel üzenget egymásnak két ember az utca két oldaláról, sőt, őszintén szólva ennél még kevesebb is, de akkor is: ennyire együtt bulizni is több, mint semennyire.

Oké, na, beismerem, végül is jobb volt így, mint otthon ülni a Youtube előtt. Mert hát mégiscsak, lényeg a lényeg,

végre újra élőben szólt a rockzene, a rohadt életbe is!

Ne maradjon le semmiről!

(Borítókép: Huszti István / Index)



Rovatok