Ervint a vihar a szentesi Tisza-parton érte. Gyors lefolyású, hirtelenharagú, nyári vihar volt. Az egyik pillanatban még hétágra sütött a nap, a másikban már sötét felhők lepték el az eget. Előbb forró cseppekben esni kezdett az eső, majd távolról tompán dörgött az ég.

Ervin mindössze egy sötétkék, Speedo márkájú fürdőnadrágot viselt, egy sárga törölközőn hasalt, és sima lángost evett. Felesége, Emese a féléves Jázmint szoptatta egy nyugágyon ülve. Mikor Ervin konstatálta, hogy komoly viharral állnak szemben, szólt Emesének, hogy a gyerekkel induljanak fedezékbe, a part feletti büfé fedett teraszán biztonságban lesznek. Emese Jázminnal azonnal felpattant, és a meredek partszakaszon felszaladt a fák és büfé felé. Ervin kutyafuttában és félkézzel (a másikkal a lángost fogta) összeszedte cókmókjukat (törölközők, strandtáska, babakocsi), de mielőtt követhette volna Emesééket a büfébe, eszébe jutott, hogy a vízben három doboz söre hűl. A söröket Ervin még előző nap vette a Tescóban. Mikor délután a strandra értek, a söröket egy fehér nejlonszatyorba tette, a folyó szélén a homokba nyomott egy botot, és arra akasztotta a szatyor füleit. Így a sebes folyású Tisza nem tudta magával ragadni a csomagot. Már órák óta hűltek a sörök. Szóval Ervin már indult volna a büfé felé, mikor úgy döntött, kiveszi a Tiszából a szatyrot. Hiszen a sörök már nyilván behűltek. Ki tudja, meddig fog tartani ez a vihar, gondolta, ő addig is hűvös sört ihat. Ekkorra már ömlött az eső, Ervin haja és a lángos is csurom víz lett. Ervin tehát hátrahagyta a babakocsiba pakolt strandtáskát és törölközőket, és elindult a Tisza felé. A dörgések egyre élesebbek és hangosabbak lettek, a villámok megvilágították az elsötétült eget. Előbb kihúzta a homokból a botot, azután kiemelte a víz alól a zacskót. Kivett a szatyorból egy sört, és az arcához nyomta, hogy megvizsgálja, elég hideg-e már.

Ervin meg volt győződve arról, hogy most lepereg előtte élete filmje, de nem így történt. Egy hónapokkal korábbi találkozó elevenedett meg lelki szemei előtt. Mintha csak a plazmatévéjét nézné a nappaliban, olyan élesen látta, ahogy belép az Oktogonon a McDonald’s-ba, vesz egy kis kólát, szívószállal szürcsöli, majd leül, és volt feleségét várja a válási papírokkal. Zsuzsa szokás szerint késve érkezett, majd köszönés helyett rögtön támadásba lendült:

Jellemző! Kóla, műanyagpohár, szívószál! Pusztítsd csak el a bolygónkat! Hát nem érted, hogy a fenntarthatóság nem holmi környezetvédelmi ideál? Ez a civilizáció fennmaradásának záloga. Nincs ennél fontosabb.

ERVIN: Majd biztos megmenekül a Föld, ha nem használok szívószálat. Ez pont olyan, mintha az orvos azt mondaná egy páciensnek, hogy ha így folytatja, hamarosan meg fog halni, mert a páciens naponta 10 liter bort, 5 üveg töményt, 80 korsó sört és 30 csésze kávét iszik, elszív 12 doboz cigit és 10 szál füveset, megeszik 14 adag körömpörköltet 3 kiló fehérkenyérrel, 5 kiló csokival, plusz heroin, kokain, LSD, és 24 órát ül egy fotelban, és a páciens erre azt mondja, jó, belátom, tényleg változtatnom kell, akkor legyen úgy, hogy az első reggeli kávém koffeinmentes lesz, és fele annyi cukrot teszek bele. Na ilyen a világnak a szívószál betiltása! Halottnak a csók! Nyugodj bele, Zsuzsa, hogy ez bolygó hamarosan el fog pusztulni, mert nem lehet azt mondani az embereknek, hogy holnaptól nincs repülő, meg autó, meg áram, meg tévé, meg betonház, meg nejlonzacskó, meg atom, meg cigi, meg dobozos sör, meg laptop, meg minden. Nem lehet azt mondani, hogy menjetek vissza a középkorba, túrni a földet a jó levegőn! Nem lehet azt mondani, hogy dobjátok el a hamburgert és az okostelót, szántsatok-vessetek, egyetek újra fekete kenyeret és kását, és a Föld megússza! Kész, kampec a világnak, ennyi. Ez az egész már az ipari forradalom első napján eldőlt, most meg már az utolsó perceket éljük.

ZSUZSA: Nem hagynád abba a szónoklást? Mindenki minket néz! Torkig vagyok veled. Sose volt stílusod, Ervin. Legalább az utolsó találkozásuknak adhattál volna némi eleganciát. Ehelyett itt ülünk a kurva olajszagban, és te akciós menüt fogsz vásárolni mindkettőnknek.

ERVIN: Mi bajod a Mekivel? Elérhető áron kínálja termékeit, munkahelyeket teremt, adót és járulékot fizet a dolgozói után, ráadásul megoldja Budapest krónikus vécéhiányát. Ha nem lenne Meki, ebben a városban mindenki összefosná magát az utcán. Szügyig járnánk a szarban.

ZSUZSA: Témánál vagyunk!

Ezt hallgattam húsz évig. Adóügyek és szar. A két kedvenc témád.

Nem is tudom, láttalak-e téged úgy otthon huszonöt év alatt, hogy nem a budin trónoltál? Ezt hallgattam reggeltől estig, áfa, kata, szorulás, hasmenés… Egyébként kitörölheted azokkal a papírokkal a seggedet, ha már a szarnál tartunk, nem írok alá semmit, az ügyvédem szerint ennél nekem sokkal több jár. Pontosan mindennek a fele. Mindennek.

ERVIN: A fele? Hogy a picsába járna neked mindennek a fele? Hát már a házat is otthagytam neked! Nem elég a háromszintes családi ház kétbeállós garázzsal és úszómedencével? Semmi nem elég? És Emesét meg a kis Jázmint mi a szarból fogom eltartani? Nem esik meg a szíved egy ártatlan csecsemőn?

ZSUZSA: Ez nem az én dolgom. Nem én csináltam fel a Volt Fesztiválon egy kiskorú, ostoba, tetovált hippilányt, csak mert rám tört a kapuzárási pánik.

ERVIN: Egy: az túlzás, hogy tetovált, Emesének egy darab, diszkrét tetoválása van: a bal vádliján egy húszcentis Eddie, az Iron Maiden totemszörnye. Kettő: majdnem tizenkilenc éves volt. Három: nem hippilány, hanem metálos, kedvence a Judas Priest. Négy: nem nevezném ostobának, hiszen egy üzleti főiskolán tanul levelezőn. Tehát azonos az érdeklődési körünk. Végre valakivel vannak közös témáim. Végre valaki megért. Végre van kivel beszélgetnem. Végre van, akit nem a pénztárcám, hanem a szívem és a lelkem érdekel. Őszintén.

ZSUZSA: Oké, ez idáig rendben. Engem tényleg nem érdekel a lelked, mert szerintem olyan neked nincs. Csak azt nem értem még mindig, hogy te hogyan kerültél a Judas Priest koncertre, mikor elvileg céges team-buildingre mentél Sopronba? Ezt magyarázd meg.

ERVIN: Nem magyarázok meg semmit, mert nem vagyok köteles megmagyarázni, nem élünk már együtt.

ZSUZSA: És a gyerekeinknek sem fogod elmagyarázni?

ERVIN: Felnőttek már, a saját lábukon állnak. Biztosan megértik, hogy veled nem lehet együtt élni. Lehetetlen!

ZSUZSA: Van egy jó hírem, meg egy rossz, Ervinke. A jó, hogy nem kell nekem rendelned semmit, még egy Happy Meal menüt se, mert most felállok és lelépek. A rossz, hogy nincs közös megegyezés, megyünk a bíróságra, és addig fogunk pereskedni, amíg a gatyádat, vagyis a fél gatyádat el nem perelem tőled. Addig is komolyabb kölcsönt vettem fel, a bíróságon az ügyvédem fog képviselni, én addig utazgatok. Párizs, Nápoly, Barcelona, Madrid, Róma, Milánó, Firenze, Ciprus – első körben ezeket néztem ki. Kifekszem a tengerpartra, és elolvasom végre a Varázshegyet. Elmegyek mindenhová, ahová te nem vittél el az elmúlt huszonöt évben, mert otthon gubbasztottam, pelenkát mostam, főztem, takarítottam, neveltem a gyerekeket, és közben hallgattam a hazugságaidat. És persze spóroltam, reggeltől estig spóroltam. Nem tudom, miért, de vég nélkül spóroltam. Egy kurva doboz tejet nem vehettem, amíg mind a huszonöt fajtának az árát össze nem hasonlítottam, majd a legolcsóbbat kellett a kosárba tennem. És mindig leellenőrizted titokban, hogy tényleg a legolcsóbbat vettem-e! De ennek most vége! Utazni fogok. Elegem van, hogy minden évben a retkes szentesi Tisza-partra vittél nyaralni, a szúnyogok és a pocsolyák közé. Az ürömi szomszédok meg vödörrel hordták haza a hűtőmágneseket Ibizáról, Mallorcáról meg Rodoszról. Jut eszembe, elmúlt dél, átugrom a Liszt Ferenc térre, iszom egy jéghideg Sex on the Beach-koktélt.

ERVIN: Ide figyelj, Zsuzsa, neked az én pénzemhez semmi, de semmi…

ZSUZSA: Pá-pá, Ervinke, tali a bíróságon!

Zsuzsa integetett, csókot dobott, majd könnyedén és vidáman kilibbent a Mekiből, és tényleg balra fordult, a Liszt Ferenc tér irányába. Ervin reszketett az idegtől, összetépte az ügyvédi papírokat, és elhatározta, hogy egy fillért se fog fizetni jogi tanácsadójának. Mérgesen kilépett a Meki kapuján, ám ekkor hirtelen véget ért a budapesti film, és eltűnt a színpompás, nyüzsgő Oktogon. Ervin körülnézett: újra a Tisza-parton állt, kezében a tescós nejlonzacskóval, amiben három hűvös sör lapult. Vagyis csak kettő, mert egyet már kivett a zacskóból. Ráadásul a villámcsapás miatt a sima lángost is elejtette. Ervin most végignézett magán. Feketére volt égve szinte az egész teste. Mintha szénnel kenték volna be. Arra gondolt, itt az ideje felpattintania egy sört, és utánanézni Emesének, nehogy valami felelőtlen költekezésbe kezdjen a büfében. Mert hajlamos rá.

Éppen úgy festett, mint Zsuzsa kedvenc filmjében, A hetedik pecsétben. Fekete köpeny, csuklya, sápadt, szinte hófehér arc, kasza. Ervin ijedtében nagyot húzott a sörből.

ERVIN: Ki vagy?

HALÁL: A Halál vagyok.

ERVIN: Értem jöttél?

HALÁL: Már régóta a nyomodban járok!

ERVIN: Hát ezt nem hiszem el! Tudom már! A Zsuzsa küldött! Biztosan a Zsuzsa bérelt fel. Sejthettem volna.

HALÁL: A Zsuzsa? Melyik Zsuzsa?

ERVIN: Hajdú Zsuzsa. Üröm, Pacsirtafészek u. 234/A. Született: Marcali, 1974. március 10., személyi száma: 27403104556.

HALÁL: Még nem ismerem.

ERVIN: Érdemes lenne megismerned. Egy pénzszóró picsa.

HALÁL: Ó, a pénz a legkevesebb. Mit ér a pénz, ha menni kell? És neked most menni kell. Velem kell jönnöd! Ütött az órád!

ERVIN: Egy sakkjátszma?

HALÁL: Régi trükk, már nem veszem be.

ERVIN: Mit adhatnék neked, hogy haladékot kaphassak?

HALÁL: Igénytelen vagyok, nehéz lekenyerezni.

ERVIN: Hát éppen ez az! Folyékony kenyér! Kérsz egy sört? Megihatnánk egy sört együtt!

HALÁL: Na jó, egy sör belefér. De aztán tényleg menjünk. Nekem is vannak főnökeim. Nem szeretik, ha összetorlódik a meló.

ERVIN: Tessék, adok kettőt. Még ki is nyitom neked.

HALÁL: Pfúj! Mi ez a szar?

ERVIN: Rastinger világos.

HALÁL: Micsoda?

ERVIN: A Tescóban veszem, 129 forint egy félliteres doboz, a hülyének is megéri. Tudod, nem bízom a mindenféle csapolt sörökben. Ki tudja, hogy mit tesznek bele. Egy vagyonért adják, aztán nincs benne más, mint víz és szénsav. Meg hab. Egyadta hab az egész. Híg húgy! Kibaszott fesztiválsörök! Ez a Rastinger ellenben megbízható lengyel minőség és még olcsó is. Ezt ittuk az Emesével a Volt Fesztiválon! Hátizsákban becsempésztem. Tudod, Emese az új feleségem. Még nem vagyunk hivatalosan összeházasodva, még el kell válnom az exemtől, ami nem könnyű feladat, mert egy makacs, pénzéhes lotyó, de már úgy hívom az Emesét, hogy a feleségem. Együtt is lakunk, van egy kislányunk. A Judas Priesten találkoztunk a Volton…

HALÁL: Ezt a Júdást ne emlegesd majd a főnökség előtt. Bár, ha rajtam múlna, már ezért a sörért pokolra juttatnálak.

ERVIN: Kiöntöd?

HALÁL: Ki hát. Mennünk kell.

ERVIN: Nem tudnánk valahogy megegyezni okosba? Vannak kapcsolataim a NAV-nál.

HALÁL: Sajnos nem. Azok ott nem neked integetnek?

ERVIN: De. Nekem. Az ott Emese és Jázmin. A kurva életbe, sajtos-tejfölös lángost vettek, mikor ezerszer elmagyaráztam, hogy nem éri meg. Egy kanálka tejfölt meg 2 deka reszelt trapistát tesznek rá, de háromszor annyiba kerül, mint a sima lángos. Még ki se tettem a lábam, és már megy a dőzsölés! Hányszor elmondtam, hogy megvesszük a sima lángost, és otthon rátesszük a tejfölt és a sajtot.

HALÁL: Na, akarsz integetni nekik, vagy mehetünk?

ERVIN: Ennyi volt? 49 év? Nem kevés ez egy kicsit? Nem kibaszás ez egy kicsit? Még Hitler is élhetett 56 évet! Hol itt az igazság?

HALÁL: Jaj, most neki ne álljál itt nekem az igazságról papolni meg pityeregni! Erről nem én döntök. Én csak szállítalak. Majd odaát megbeszélitek. Különben is, ti emberek meg vagytok húzatva ezzel az igazsággal. Semmi más nem érdekel titeket, csak hogy igazatok legyen. Azt hiszitek, a pénz, a hatalom vagy a szex mozgat titeket, pedig dehogy, ostobák, egy dolog izgat csak titeket, hogy folyamatosan és mindig igazatok legyen. Az egész emberi perpatvarból csupán ennyi hallatszik kívülről: „igazam van, igazam van, igazam van, nincs igazad…” Miközben persze az igazságról lövésetek sincs! Azt se tudjátok, eszik-e vagy isszák. Ami nem csoda, hiszen semmit se tudtok, nem csak ezt. Sötétben éltek, gyengék vagytok, féltek, és nem tudtok semmit. Ez az igazság.

ERVIN: Na, de…

HALÁL: Csönd!

ERVIN: Jó, csöndben leszek, de tiltakozom.

HALÁL: Azt lehet.

ERVIN: És mi lesz a cégeimmel, ha én már nem leszek?

HALÁL: Úristen! Mindannyian ugyanazzal a faszsággal jöttök.

ERVIN: Várj egy pillanatot!

HALÁL: Ezt mondjátok mind. De nincs haladék.

ERVIN: De még annyi célom lenne az életben.

HALÁL: „A létezés elé kitűzött célok közül, ha szemügyre vesszük őket, melyik nem bohózatba vagy hullaházba illő?” Ezt egy cinikus filozófus kérdezte, és tökéletesen igaza volt. Nézd, már jönnek is érted. Az a nagy fekete zsák éppen a tiéd.

ERVIN: Esetleg küldhetek még Emesének egy sms-t, hogy nem kell drága temetés?

HALÁL: Mennünk kell. Ne cirkuszolj tovább. Légy férfi!

ERVIN: Egyszer voltam férfi, a Volt Fesztiválon részegen egy sátorban. Abból is mi lett? Bekapta a legyet, aztán megzsarolt, hogy kipereli belőlem a szart is, ha nem veszem el.

HALÁL: Nyugodj meg, ezek többé nem a te problémáid.

ERVIN: Hát kié?

HALÁL: Mit tudom én! De hogy nem a te problémáid, az fix.

ERVIN: Jó, de akkor is kicsit furcsa még ez az egész. Még nem volt időm megszokni. Olyan hirtelen jött.

HALÁL: Hidd el, a nemlétben is rengeteg kaland vár.

ERVIN: Na jó, menjünk. Ez a sör is meleg lett már, mint a fos. Csak arra kérlek, ne feledd: Hajdú Zsuzsa. Marcali, 1974. március 10. Ha nem találod az ürömi címen, akkor Nápolyban lesz, vagy Párizsban, esetleg Barcelonában. A legdrágább szállodákban keresd először. Nagymellű MILF, festett szőke, elég jól néz ki, ami nem csoda, hiszen megkímélte az élet, sose kellett dolgoznia. Én meg húztam az igát huszonöt kemény éven át! Cégalapítások, pályázatok, racionalizálás, tőkeemelés, tőzsde… Ne kegyelmezz neki, az én pénzemet költi, pedig még meg se kapta!

HALÁL: Jól van, csak menjünk már. Próbálj meg jó pofát vágni az egészhez, mindjárt hallani fogod a zenét, kezdődhet a tánc! Milyen zenét szeretnél?

ERVIN: A Judas Priesttől a Breaking the Law-t. Erre smároltunk először az Emesével.

A mentősök hozzá vannak szokva, hogy a közeli hozzátartozók a sokk hatása alatt hülyeségeket beszélnek. Emese például azt állította, hogy a büfé teraszáról látta a Tisza túloldalán, fenn a töltésen, a sötét, viharos ég alján Ervint. Feketére volt sülve, a kezében dobozos sör, és egy szintén sötét alakkal táncolt, akinél talán kasza volt és homokóra. Mindketten léggitároztak és headbangeltek, közben lassan haladtak Csongrád irányába, két fekete árny a szemerkélő esőben. A mentősök adtak Emesének egy Xanaxot, aztán száguldottak tovább, mert a Móra Ferenc utcában a rengeteg csapadék hatására beszakadt a Sárga Kocsma teteje.

(Címlap és borítókép illusztráció: Fillér Máté / Index)