Palik László műsorvezetésével 21:30-kor indult el a TV2 választási műsora, aminek első 25 perce pont olyan volt,
mintha a Mokkát a végtelenségig leegyszerűsítenénk, és levinnénk Forrest Gump szellemi szintjére, oda, ahol azt is el kell magyarázni a nézőnek, hogy az Egyesült Királyság az mi.
Palik szereplése mellett ne menjünk el szó nélkül, mert pontosan úgy vezette a műsort, mint egy Forma-1-es közvetítést vagy az Exatlon című TV2-s sportrealityt: magyartalan, idegen hangsúlyozással, cseppet sem könnyedén, inkább fogcsikorgatva.
De esküszöm, a műsor első része messze a legjobb dolog volt, amit a TV2 képernyőre tolt a Sztárban sztár első pár évada óta. Nem akart több lenni, ami, hagyták, hogy Palik Ámszterdámot mondjon Amszterdam helyett, és őszintén rácsodálkozzon arra, hogy Európa-szerte vannak olyan emberek, akik nem úgy gondolkodnak, mint ő. Persze sikerült Londonban, Amszterdamban, Prágában és Pozsonyban is megtalálni azokat, akik szerint az EU és az EP ördögtől való babonaság, a migránsok minden rossz okozói, és a rohadék multik szar minőségű kajával etetnek minket.
Kitalálták az egyperces híradó mintájára az egyperces EU-gyorstalpalót Deák Dániellel, azzal a korábban figyelős faszival, aki váratlanul és meglepően tárgyilagos és valóban fontos dolgokat mondott el az EU működéséről, és hatvan percig úgy tűnt, hogy a TV2 közszolgálati szerepet betöltve fog tájékoztatni, pártpolitikától mentesen. Aztán persze Deák belefingott a nulláslisztbe. A kamerák előtt láthatóan idegenül mozgó, idegesen gesztikuláló, a súgógépről olvasni képtelen elemző egy újabb egyperces alatt minden olyasmit visszaböfögött, amit a kormánypártok sulykolnak az emberbe, szeméttimmermans, sorosbérencbrüsszel, orbánamessiás, parkányozókomenisták, nejemögébújógyurcsány, meg amit akarsz.
Pedig addig virtigli infotainment műsort láttunk, amit azoknak a szintjére lőttek be, akikhez az EU eddig csak a gecibrüsszel szintjén jutott el, és annyit tudnak róla, hogy Timmermans vagy ki a tököm Sorossal a hátán akarja elpusztítani a kiskunhalasi Rózsa presszót, és akkor mi lesz velünk. Ennek a szellemi nívónak megfelelően felkajtattak itt élő hollandokat, akik szeretik a madárcsicsergést, olaszokat (Giannit, ki mást) akik gesztikulálnak, meg egy nyelvzsenit, aki 16 nyelven tud köszönni, mert ezek a tartalmak ártalmatlanok, nem zavarnak túl sok vizet, viszont ott lehet tartani a nézőt velük a tévé előtt.
Valahol kellettek is ezek a kis színesek, mert 11-ig, az olasz urnazárásig nem lehetett semmiféle eredményt közölni, G. Fodor Gábort és a másik állandó bútordarabot, Lomnici Zoltánt pedig életveszélyes lenne folyamatosan mutogatni Palik mellett, mert Marsi Anikón kívül nincs ember, aki ne kapcsolna el a műsorról, ha őket kell hallgatni folyamatosan. Később a kötelező körök is megvoltak a műsorban, volt stábjuk minden pártnál (kivéve a Jobbikot, mert oda állítólag nem engedték be őket), de még ebben is tudtak újat mutatni, mert Gönczi Gábor úgy jelentkezett be a Fidesztől, mintha a Smile nevű zenekarát konferálná fel, remegett a hangja, és láthatóan nagyon nehezen tudta visszatartani érzelmeit. Ahogy a többi riporter sem, akik nem lehettek ott a tűz közelében és nem nyalhattak be rögvest a mai napig a Roxette zenéjére bevonuló főnökségnek.
Szürreális kettősség az első órában, aztán egyre jobban elszabaduló kormánypropaganda és migránsozás, győztes hadvezérezés, diadal, széles mosolyok mindenütt, de hát ezt vártuk a TV2-től, ahogy azon sem lehet csodálkozni, hogy
a műsorba meghívott szakértők mindegyike a Fidesz pénzéből él, az Alapjogokért Központ álcivil szervezettől kezdve a Századvég Intézeten át a XXI. Század Intézetig.
Ezért is csodálkoztunk rá az első órára, de a TV2 amint lehetett, lemerült a mocsokba, és dagonyázott benne egy sort.