Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- curtiz
- kertész mihály
- hollywood
- casablanca
- film
- kritika
- lengyel ferenc
- dobos evelin
Brutális rohadék, de kedves fickó volt a Casablanca rendezője
További Cinematrix cikkek
- Megtörtént esetet dolgoz fel a Netflix új sorozata, pont ettől hátborzongató
- Eszméletlen, amit Robert Downey Jr. ebben az új sorozatban művel
- Nagy bejelentést tett Sylvester Stallone, új évaddal jön a Tulsa királya
- New Yorkban szerették a Most vagy soha! című filmet
- Keanu Reeves újabb népszerű filmsorozathoz csatlakozik
Nagyon kedveltem Mike-ot. Brutális rohadék volt. Nem volt tekintettel az emberek érzelmeire. De nagyon kedves fickó volt
- Hal Mohr operatőr, akivel Kertész Mihály (Amerikában már Michael Curtiz) A jazzénekes című filmet forgatta, állítólag így foglalta össze a Kertész Mihály-jelenséget. A Casablanca Oscar-díjas rendezőjének, közel kétszáz film készítőjének ellentmondásos személyiségéről szól a CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot című, elég szokatlan sorsú film. A CURTIZ eredetileg tévéfilmnek készült, be is mutatták a Duna TV műsorán, most mégis mozikba kerül. Mindez valószínűleg nem független attól, hogy időközben több díjat is nyert, többek között a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon.
Talán a tévéfilmes költségvetés miatt is a Topolánszky Tamás Yvan és Sümeghy Claudia alkotta rendező-producer páros első nagyjátékfilmje nem akar sokat markolni. Nem vállalkoztak arra, hogy A-tól Z-ig felmondják Kertész életrajzát, megelégedtek azzal, hogy kiválasztották az élete egyik legsűrűbb és legfontosabb szakaszát, amikor 1942 tavaszán és nyarán a Casablancát forgatta. Amiről természetesen akkor még nem lehetett sejteni, hogy Kertész legnagyobb sikere, filmtörténeti legenda lesz belőle. Csak az látszott, hogy minden nehezen halad, hogy a forgatásokon szokásos káoszhoz képest is nagy a fejetlenség.
Ráadásul a háború már javában zajlott, így az elsősorban szerelmes film egy másik olvasatot is kellett, hogy kapjon. A film producere gondoskodott róla, hogy a Casablanca minél inkább megfeleljen az amerikai háborús propaganda céljainak, illetve konkrétan a Háborús Információs Iroda által lefektetett alapelveknek. Vagyis a nácik legyenek nagyon-nagyon gonoszak, az amerikaiak meg nagyon jók, de ami ennél is fontosabb, nagyon tökösek, akik nem mutatnak gyengeséget, és akiket nem lehet legyőzni. A CURTIZ azért nem dokumentumfilm, így a propaganda szerepét egy fiktív kormányzati cenzor alakja jeleníti meg. (A valóságban a konfliktusok nem is ebből lettek, hanem Joseph Breen hollywoodi főcenzor kifogásaiból, aki ragaszkodott hozzá, hogy minél kevesebb szex és káromkodás legyen a forgatókönyvben, aminek ezért a jelentős részét át kellett írni.)
A cenzornál is nagyobb gond volt viszont, hogy Kertész nem igazán tudta, hogy mit akar. A forgatókönyvet folyamatosan átírták, a szereplőknek fogalma sem volt róla, hogy mi lesz a karakterük sorsa. Utólag éppen ezzel (vagy ezzel is) magyarázzák a film különleges hangulatát, titokzatosságát, hogy maga Bergman és Bogart sem tudta, hogy Ilse végül felszáll-e arra a bizonyos repülőre. Ilse filmbeli férje, Victor Laszlo az egyik nap még meghalt, a másikon meg túlélt. Az egyik verzióban gyáva, a másikban hős volt.
Számokban
IMDb: 7,6
Index: 7/10
A szakmai gondokon túl Kertész a magánéletében is nehéz időszakot élt át ekkoriban. Bár a bátyjait igen, húgát nem tudta kihozatni Magyarországról, Margit és családja zsidó származásuk miatt állandó életveszélyben voltak. Emellett felbukkant Kertész egyik korábbi házasságából származó lánya, Kitty, akivel finoman szólva sem volt problémamentes a kapcsolata. (Kitty mentális problémáira, későbbi öngyilkossági kíséretére nem tér ki a film, de azért így is eleget kapunk a súlyosan terhelt apa-lánya viszonyból.)
Szóval még ez a rövid, pár hetet, hónapot felölelő időszak is bőven ad muníciót egy filmhez. A CURTIZ készítői pedig ügyesen élnek vele. És még ennél is ügyesebbek voltak a két főhős, Kertész Mihály és Kitty alakjának felrajzolásában. Ehhez találtak két nagyon jó főszereplőt, Lengyel Ferenc és Dobos Evelin személyében. (Utóbbinak már a Napszálltában játszott epizódszerepe után mozifőszerepet követeltünk.) Kertész és Kitty nem makulátlan főhősök, nagyon nem azok. Különösen a rendezőnek van számos olyan tulajdonsága, melyek közül egy is elég lenne, hogy a néző teljesen megutálja. Udvariatlan, nőcsábász (ma szexmániásnak mondanánk), arrogáns, megalázza a hierarchiában alatta állókat, és a végtelenségig önző. Lengyel Ferenc mégis eléri, hogy ha nem is szeretjük meg Curtitz, de együttérzünk vele, és érdekel a sorsa.
Ami még a főszereplők kiválasztásánál is jobb döntés volt, az, hogy a film nem vállal be olyasmit, amit egyébként se tudna teljesíteni. Például találni egy Bergmant és egy Bogartot. Helyette őket végig a háttérben, árnyékban látjuk, és maximum egy-egy mondat erejéig vesznek részt a cselekményben. Így a film elkerüli, hogy azt vizslassuk, hogy mennyire hasonlít vagy nem hasonlít a színészlegendákra az arcuk vagy hangjuk. Helyette a Casablanca készítésének olyan kevéssé ismert mellékszereplőire koncentrálunk, mint a forgatókönyvet író Epstein ikrek vagy a nácik elől menekülő, és aztán Hollywoodban folyton náci szerepekbe kényszerülő Conrad Veidt vagy Szőke Szakáll, Kertész magyar munkatársa és barátja.
Amiből viszont kevesebb több lett volna, az a Casablanca hangulatának, képi világának megidézése. A fekete-fehér, gondosan beállított képek (cigarettafüst dögivel), a mindig, de sajnos tényleg mindig áradó zene néha mintha agyonnyomnák a sztorit, elterelnék a figyelmünket a szereplőkről. És persze minden igyekezet ellenére időnként látszik, hogy a CURTIZ nem mozifilmes költségvetésből készült. De a film ezzel is el tud játszani: amikor arról beszél, hogy a Casablanca rendezője költségvetési okokból milyen trükkökre kényszerült, természetesen eszünkbe jut a CURTIZ stábja is. Akik egyébként igazán jó munkát végeztek, mert a CURTIZ tévéfilmnek tökéletes, és mozinak is csak egy nagyon kicsit kevés.
Ne maradjon le semmiről!