Új vizekre evez első felnőtteknek írt regényével Kate Alice Marshall. Az írónő három fiatal lány történetét dolgozza fel, akik súlyos titkot őriznek gyermekkoruk óta. Felnőttként visszatérnek szülővárosukba, felszakadnak a régi sebek, fény derül a hazugságukra, de vajon jóvá tudják-e tenni azt, ami majd húsz éve nyomasztja őket?
Gondolhatnánk, hogy a rémületből mondott gyermeki hazugság nem olyan súlyos, mint felnőtt korban a tudatos ferdítés. De vajon akkor is igaz ez, ha a gyerekek szava miatt valaki börtönbe kerül? Naomi, Cassidy és Olivia kiskamaszok, akik együtt róják az erdők mélyét, játékokat találnak ki, ide menekülnek nyomasztó életükből, magukkal hurcolva a haragjukat.
Egyik nap azonban a közös játék véres haláltusába fordul.
Egy ismeretlen férfi rátámad Naomira, leszúrja a gyermeket, aki ezt csodával határos módon túléli. A férfit elkapja a rendőrség, az azonosításnál pedig a három lány egyhangú választ ad a tettes kilétét illetően. Teszik mindezt annak ellenére, hogy valójában egyáltalán nem biztosak abban, ki is támadt rá Naomira.
Eltelik két évtized, de a titok súlya egyre jobban nehezül a lányokra, mígnem Olivia úgy dönt, nem bírja tovább. A három gyerekkori barátnőnek együtt kell dűlőre jutni, miként léphetnek túl a bizonytalanságon és bűntudaton, amely lassan felemészti őket. Újra összejönnek a szülővárosukban, de a múlt eseményei nem várt fordulatokat vesznek. A tisztázatlan dolgok hullámai összecsapnak a barátnők feje fölött, valaki pedig újból vért ont az erdőben.
Kate Alice Marshall sokáig gyermek- és ifjúsági könyvek írásával foglalkozott. Öt év alatt nyolc műve jelent meg, mire úgy döntött, megpróbálkozik az idősebb korosztályoknak készülő olvasnivalóval. A titkok erdeje című könyve első felnőtteknek szóló írása, amely hamar ismertté tette irodalmi körökben.
A könyv stílusát tekintve valahol félúton jár a krimi, a pszichológiai dráma és az ifjúsági regény között. Noha Marshall most kimondottan az idősebb generációkat célozza meg, könnyen tetten érhető korábbi munkáinak nyoma. Ahogyan a fiatalabb karaktereket ábrázolja, némileg elrugaszkodik a valós gyermeki viselkedéstől, jobban tükröződik benne az, ahogy egy gyermek szeretné érettebbnek láttatni magát, vagy ahogy felnőtt fejjel az ember próbál visszatekinteni saját gyermekkorára, ideologizálva, nagyítva a dolgokat.
A három lány karaktere a trauma előtti és utáni állapotot mutatja be, de a felnőtté válás folyamata a fő karakterjegyekben nem érződik.
Mintha gyerekkori énjüket kapnánk, csak szimplán idősebb kiadásban. Talán amiatt is nehéz ez az elvonatkoztatás, hogy a három lány karaktere részben valós, ugyanis az írónő két barátnőjével tett közös gyerekkori kalandozásai adták az alapot – erről a könyv végén lévő köszönetben ír részletesebben.
A kötet a következő felütéssel kezdődik:
Ajánlom minden vad lánynak, aki varázslatot keres az erdőben.
Ez a gondolat eleinte még felszínesnek hat, ráadásul mivel felnőtteknek szánt irodalom az alap, kicsit ellentmondásos is. Azonban a képek, a megfogalmazások, számos részlet az ifjúsági regények könnyed befogadhatóságát idézi. Az erőszakos vagy épp szexuális pillanatok ellenére – amelyeket az esetek többségében viszonylag lágyan, finoman fogalmaz meg az írónő – a mai, késő tizenéveseknek valószínűleg abszolút nem sok ez a tartalom, így A titkok erdeje érdekes hibrid a fiataloknak és a felnőtt korosztálynak szóló irodalom közti mezsgyén.
Kate Alice Marshall igyekszik jó krimihez mérten számos fordulattal, folyamatos feszültséggel megtölteni a vaskos kötetet. Bár több esemény is kiszámítható, akadnak olyan pillanatok, amelyek váratlanul érik az olvasót. A krimikből jól ismert, a könyv végére „ígért” végjátékra sikerül elbizonytalanítani az olvasót, egészen addig a pontig,
hogy voltaképp bármi lehet az igazság, csak nem az, amire addig számítottunk.
Vannak furcsa pillanatok, felépítetlen szexuális vonzalom, érthetetlen emberi kapcsolatok, amelyek némileg rombolják a történet kohézióját, illetve – akarva-akaratlanul – az írónő már a kötet felére teljesen antipatikussá teszi a főhőst, akinek a szemszögéből láttatja az eseményeket.
További nehezítő tényező, hogy olyan érzés fogja el az embert, mintha minden karakter affektálna. Furcsa, olykor természetellenes dolgokat tesznek, szokásokhoz ragaszkodnak. A dialógusok egyszer sodró lendületűek, másszor megakasztanak. Folyamatos az ingadozás a természetesség és a maníros megfogalmazások közt.
de minden nehézség ellenére a könyv maga egyben van.
Inkább rutintalanságnak tűnnek az apróbb hibák, valós következetlenség nincs a könyvben. A történet átgondolt, vezeti az olvasót, tudja, hová akar kilyukadni. Erre rásegít a könnyű olvashatóság, ami összességében sikerre viszi a kötetet.
Noha A titkok erdeje inkább a szórakoztató, mintsem az elgondolkodtató irodalom műfajába tartozik, krimiként nem hibázik a logikájában, képes kíváncsivá tenni az olvasót. Nem borzongató, feszítő olvasmány, de egy könnyed délutánon le tudja foglalni az embert. Kate Alice Marshall még keresi saját helyét a műfajban, a gyerekkönyvek utáni útkeresésben pedig határozott első lépés a mostani regénye.
Kate Alice Marshall: A titkok erdeje
Fordította: Horváth Norbert
Magnólia Kiadó 2024
412 oldal
(Borítókép: Elekes Dóra / Index)