Index Vakbarát Hírportál

Kiderült, mit nyalt volna szívesen Franz Kafka

2024. május 7., kedd 09:24

Új fordítás készült a legendás zsidó származású cseh író, Franz Kafka naplóbejegyzéseiből. Az Átváltozás szerzőjét eddig furcsa figurának gondoltuk, csupán azért, mert az eredeti szövegeit egykor cenzúrázták. Az új fordításnak köszönhetően azonban Kafka valódi arcát ismerhetjük meg.

Franz Kafka 1924. június 3-án halt meg. A néhai szerző prágai irodájában egy Max Brodnak címzett levél várta, hogy megtalálják.

Kedves Max, utolsó kérésem: Mindent, amit magam után hagyok ... naplók, kéziratok, levelek (saját és mások levelei), vázlatok stb. formájában, olvasatlanul égesse el.

Ma viszont már tudjuk, hogy Kafka barátja nem tartotta tiszteletben a kívánságot.

Max Brod meg volt győződve arról, hogy az anyagok mérhetetlen értéket képviselnek a mai és a jövőbeli emberiség számára, és igaza volt – írta honlapján Ross Benjamin, akinek új fordítása jelenik meg a cseh író naplójegyzeteiből a Penguin Books gondozásában Kafka halálának centenáriumán. 

Két hónappal Kafka halála után Brod megállapodást írt alá barátja regényeinek kiadásáról. A per 1925 áprilisában jelent meg, A kastély 1926-ban, az Amerika pedig 1927-ben. Az utóbbi címét Brod adta, nem Kafka: egy 1915-ös naplóbejegyzésben a Kafka a Der Verschollene (Az eltűnt személy) címet választotta a regénynek.

Később Brod „herélte ki” Kafka naplóit is, amelyek egy évszázadon át a német kiadások, valamint az 1949-ben Hannah Arendt felügyelete mellett megjelent angol fordítás alapjául szolgáltak.

Brod eltávolította a homoerotikus felhangokat tartalmazó részeket, kék ceruzával áthúzta a bordélyház-látogatásokról szóló epizódokat, kivágta Kafka menyasszonyának nem túl kedves leírásait, és elhallgatta a még élőkre – magára Brodra is – vonatkozó gyalázkodásokat.

Kihúzott részletek

„Kafka megítélését annak a félreértelmezése alakította, amit valójában írt” – fogalmazott Benjamin a fordítás előszavában.

Íme néhány új részlet, ami hozzájárulhat a valódi Kafka megértéséhez:

Nudizmus

Kafka egy nudista szanatóriumban eltöltött ideje alatt megjegyezte, hogy kitűnik a meztelen férfiak közül azzal, hogy nem veszi le a fürdőnadrágját.

Úgy ismernek, mint a fürdőnadrágos embert.

Végül azonban a kisgatyát is ledobta, hogy vázlatot készítsenek róla. „Modellt álltam dr. Schillernek. Úszónadrág nélkül. Exhibicionista élmény” – írta. 

Ez a szerénység Benjamin feltételezése szerint a félénkség vagy a körülmetélés miatt volt, nem pedig az Alan Bennett Kafka's Dick című darabjában felállított tézis miatt, miszerint kicsi a pénisze. Benjamin szerint a szerző sokat írt a testéről és a testével kapcsolatos kellemetlenségéről, például, hogy a korszakhoz képest szokatlanul magas és egy gramm zsír sincs rajta, de a péniszéről nem szólt.

Homoerotikus megfigyelések

Ugyanebben a nudista szanatóriumban Kafka egy ilyen sort is írt: „Két gyönyörű svéd fiú, hosszú lábakkal, amelyek annyira formásak és feszesek, hogy az ember a nyelvét húzta volna végig rajtuk.” 

Brod ekképp cenzúrázta a részt: „Két jóképű, hosszú lábú svéd fiú.”

De ott van még Kafka leírása egy vonattársáról, amelyet Brod jónak látott törölni „Láthatóan méretes hímtagja nagy kidudorodás a nadrágjában” – írta a szerző.

Mindazonáltal Benjamin nem hiszi, hogy Kafka meleg lett volna, a bejegyzésekből úgy tűnik, inkább csak képes volt megcsodálni és rácsodálkozni a férfitestre.

Bordélybeszélgetés

Egy látogatás alkalmával Kafka észrevett egy lányt az ajtó mellett, akinek „sűrű szőrzete a köldökétől a nemiszervéig ért”. Brod fordításában kihagyta a utolsó mondatot, ami talán többet mond el a saját, mint Kafka erotikus érzeteiről.

Egy későbbi bejegyzésben Kafka a prágai Altneu zsinagógában észrevette a néhány nappal korábban meglátogatott bordélyház tulajdonosának családját. A szócikk Brod általi szerkesztése – a bordély nevének elhagyása – eltorzította az eredeti jelentést.

Internalizált antiszemitizmus

1911 és 1912 között Kafka egy utazó jiddis színház több mint 20 előadására ült be, és barátságot kötött az egyik színésszel, Jizchak Löwyvel. Kafka ebben kitűnt az asszimilált német ajkú zsidó burzsoázia közül, nem ítélkezett az elszegényedett, jiddisül beszélő keleti zsidók felett.

Benjamin rámutatott, hogy a higiéniával kapcsolatos antiszemita trópusok, a rovarfertőzések, nem is beszélve az állatokkal való összehasonlításról, felbukkantak Kafka fikciójában. Ezért ébredt Gregor Samsa óriási rovarként az Átváltozásban.

Brod több bejegyzést is kivágott az eredeti fordításból, amelyben Kafka belekeveredett asszimilált zsidó apja előítéleteibe: „L. bevallotta nekem, hogy kankós; majd a hajam hozzáért az övéhez, amikor a feje felé hajoltam, és megijedtem a tetvesség miatt.”

Megvetés a menyasszonya iránt

„Ha F. ugyanolyan ellenszenvet érez irántam, mint én, akkor a házasság lehetetlen” – írta Kafka abban a bejegyzésben, amelyet Benjamin visszahozott a fordításba. A szóban forgó nő, Felice Bauer kétszer is jegyben járt Kafkával, mielőtt a szerző az őt megölő tuberkulózis tüneteitől szenvedve 1917-ben szakított vele.

Brod sok lehangoló naplóbejegyzést hagyott meg Bauerről, például: „Csontos, üres arc, amely nyíltan viselte az ürességét. Csupasz torok. Egy felkapott blúz. Nagyon háziasnak tűnt a ruhájában, bár, mint kiderült, semmiképp sem volt az. (Kicsit elidegenedem tőle azzal, hogy ilyen alaposan szemügyre veszem...) Majdnem törött orr. Szőke, kissé egyenes, nem vonzó haj, erős áll.”

Brod azonban kivágta azt a részt, amelyben Kafka egy szobalányhoz hasonlította jegyesét.

További témák

Kafka a fent említett témákon kívül még számos bejegyzést írt a munkahelyi kellemetlenségekről, amelyekről szintén eredeti valójukban olvashatunk Benjamin fordításában. 

Brod annak idején eltávolította a naplókból Kafka első nagy novelláját, Az ítéletet, Benjamin azonban visszaállítja a történetet, ami most egy bejegyzés mellett található, amely kifejezi Kafka lelkesedését, amiért a novellát egyhuzamban írta meg 1912. szeptember 22-én. 

Ross Benjamin egyébként maga sem égette volna el Kafka műveit. Mint mondja, a szerző „szörnyűségbe” sodorta nagy barátját, hiszen tudta, hogy az a legkevésbé sem képes rávenni magát az írások megsemmisítésére.

„Attól kezdve, hogy egyetemi hallgatóként találkoztak, Brod felismerte Kafka zsenialitását, védte munkásságát” – mondta Benjamin a The Guardiannek.

(Borítókép: Franz Kafka szobra Prágában. Fotó: Shutterstock)

Rovatok