Mi vesz minket körül, ha elindulunk egy közel 1200 km-es túrára? Mit ad nekünk a természet? Burger Barna átadja az élményt azoknak is, akiknek a hétköznapokban nincs idejük eljutni az egyik leghíresebb és legszebb túraútvonalra.
Burger Barna fotóművész 2017-ben hunyt el ALS-betegségben, de művészete tovább él, képeit most a Magyar Természettudományi Múzeumban állították ki.
Kékvándor címmel nyílt az a tárlat, amely Burger Barna az Országos Kéktúrán készített képeiből áll. A fotós 2013 májusában elhatározta, hogy megvalósítja egy gyerekkori álmát, ami egy osztálytársa édesapjával való közös kirándulás alkalmával fogalmazódott meg benne; de Rockenbauer Pál Másfélmillió lépés Magyarországon című filmje is nagy hatással volt arra, hogy végigjárja a kéktúrát. Húsz és negyven kilométeres szakaszokra osztotta fel az 1180 kilométeres utat, amiket két-három napos túrázásokkal teljesített. Az akkor fotózott anyagból és a feljegyzett gondolatokból egy évvel később született egy könyv, amely nagyon nagy siker lett.
A kiállítást egy négyzet alakú térben hozták létre, hogy csakúgy, mint a kéktúrát, ezt is el lehessen kezdeni bármelyik irányból. A képeket tájegységek szerint rakták sorba, így azt érezhetjük, hogy a tárlat végére mi is végighaladunk az útvonalon. A több mint tízezer fotó közül 528 kép tekinthető meg a kiállításon, amiket különböző formában mutatnak be: képernyőn, textilen, plexin.
Csizek Gabriella kurátor tárlatvezetése közben elmondta, hogy egy erdőélményt szerettek volna behozni a térbe, ezért látható rengeteg növényzet a nagy textileken és a plexire nyomtatott képeken, amelyeknél a fény-árnyék játékával próbálják életre kelteni a természetet.
Az volt a koncepció, hogy aki ellátogat a tárlatra, úgy járhassa be a teret, mintha ott lenne a túrán, és a saját útját járná
– árulta el a kurátor.
Személyek jelenléte kevésbé van jelen a fotókon, néhány kép akad csupán, amelyeken Burger Barna árnyéka szerepel, de inkább a természetre, az erdőre, a fákra és a tájra koncentrál. Ugyanakkor vannak olyan rögzített pillanatok is, ahol ember által létrehozott látvány tárul a szemünk elé, például egy asztalon hagyott bicska, sajt és egy félig megevett körte.
A kiállításon érdekes, gyönyörű képeket láthatunk, egyetlen negatívumot lehet csak említeni, hogy sötét. Kérdésünkre elmondták, hogy a másfajta megvilágítás a helyszín szabályzatába ütközött volna, így csak a múzeum saját lámpáit használhatták. Csizek Gabriella viszont úgy érvelt, hogy
így sokkal élethűbb az egész, hiszen az erdőben sincsenek mesterséges fények.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és a Magyar Természettudományi Múzeum közös kiállítása a gyerekeknek is érdekes lehet, több interaktív feladat is színesíti az élményt, például egy távcsővel lehet megtekinteni néhány, szinte a plafonon lévő, szabad szemmel alig látható képet. Érdemes ellátogatni a múzeumba azért is, mivel így az is magába szívhatja a kéktúra szépségeit, aki sosem húzta fel a túrabakancsot. Burger Barna pedig olyan szinten látta meg minden apró körülötte lévő dologban a szépséget, mint rajta kívül csak nagyon kevesen.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)