Újabb tiltólistás könyvek kerültek egy könyvaukcióra. Az egyik emlékirat szerzője Bary József vizsgálóbíró, aki az 1882–1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott híres-hírhedt vérvádas pernek és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti vitáknak volt az egyik főszereplője. Emlékiratában a védőügyvéd, Eötvös Károly szintén Tiszaeszlárról szóló A nagy per I.–III. című könyvére reagált – annak megjelenése után.
A tiszaeszlári bűnper címmel 1944-ben jelentek meg újra Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. Igazi, kemény vonalas antiszemita leírása az 1882–1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott pernek és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti vitáknak – nem véletlenül szerepelt tehát a kötet a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I–IV. címmel megnevezett zárolt könyvek hivatalos listáján – olvasható a Karantén Művek sajtóközleményében.
A vád szerint a tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány, Solymosi Eszter meggyilkolásával gyanúsították meg. Az eset Európa-szerte nagy figyelmet keltett. Az ügy folyamán a Nyíregyházi Királyi Törvényszék elnöke Kornis Ferenc, a vizsgálóbíró Bary József volt. Az alperesek védelmét Eötvös Károly és védőtársai vállalták magukra, a per végül a vádlottak felmentésével végződött.
„Magyarországon, egy emberöltőn át, ha e szót valaki véletlenül kimondta, mindenkinek – aki azt akarta, hogy felvilágosodott, művelt embernek tartsák – kötelessége volt pirulva és szégyenkezve másra terelni a szót, s a tiszaeszlári perről, mint a magyarság nagy szégyenéről hallgatni, és másokra is hallgatást parancsolni.
Nem csak elfogult antiszemitának kiáltották ki, hanem egyenesen tudatlannak, elmaradottnak bélyegeztek meg mindenkit, aki nem osztotta a véleményt, hogy az a puszta tény, hogy a tiszaeszlári bűnper megindulhatott, a XIX. század szégyene, s ezt a szégyenfoltot minden magyar hazafinak kötelessége elrejteni, eltakarni.
Az ország politikai és gazdasági életében óriási szellemi és pénzhatalmával az utolsó évtizedek alatt nagy súlyra és jelentőségre emelkedett zsidóság óhajára és érdekében történt ez így.”
Bary József fent idézett megállapítása szerint neki a „sakter védő” Eötvös Károly és Krúdy Gyula meseköltészetével és a korabeli zsidó felekezeti sajtó történelemhamisításával kellett szembeszállnia – 600 oldalas könyve tulajdonképpen Eötvös művére adott válasz.
Bary József, a nyomozást levezető vizsgálóbíró a nyíregyházi törvényszék aljegyzőjeként 24 évesen lett vizsgálóbíró a tiszaeszlári perben. Később vidéki városokban dolgozott 1900-tól ítélőtáblai bíró, utána pedig haláláig több éven keresztül törvényszéki elnök volt. 1914-ben megkapta a kúriai bíró címet, de könyve végül csak halála után jelent meg.
Ugyanabból a hagyatékból került elő a Bary Józsefhez köthető, 180 névjegykártyából és gratulálólevelekből álló gyűjtemény, amit kúriai bíróvá való kinevezése alkalmából kapott.
Az Eötvös-mű egyébként szintén szerepel az aktuális aukció tételei között.
A tiltólistás kötetre és a gyűjteményre az Antikvárium.hu jelenleg folyó online könyvárverésén lehet licitálni – vasárnapig.
1945-ben egy országgyűlési rendelet végrehajtására hozták létre a Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét Összeállító Bizottságot. A bizottság 1946 végéig működött és körülbelül 4000 könyv, illetve 260 periodika került indexre. Köztük antiszemita művek éppúgy voltak, mint szovjetellenesek. De indexre kerültek az 1945-ben fasisztának tartott politikusok, még az életüket bemutató írások is. A több ezer könyv között természetesen voltak félrenyúlások vagy vitatható betiltások is, mára viszont ezeknek a tiltólistás könyveknek óriási keletje lett az aukciókon, egyes 1945 előtti kiadványok ára a többszörösére nőtt, egyesek gyűjtők külön ráálltak, hogy egy-egy (tiltó) katalógus összes könyvét be szeretnék gyűjteni – így aztán az árakat is felverik.
(Borítókép: Karantén Művek)