Index Vakbarát Hírportál

A Titanic megtalálója szerint a Föld egy gyilkos élőlény

2021. június 12., szombat 06:00

Robert „Bob” Ballard tengerkutató úgy vonult be a köztudatba, mint a Titanic és a náci Bismarck csatahajó roncsait felfedező lángelme. A legtöbb ember számára Ballard neve egyet jelent az utasszállító tragédiájával, holott a tudós – szakmailag – sokkal többet letett az asztalra. A karrierjéről szóló, Egy felfedező élete című filmet július 10-én, 21 órakor vetíti a National Geographic. Bob Ballard a bemutató előtt egy hónappal nyilatkozott – csak az Indexnek.

1985-ben egy álexpedíció során találta meg a Titanic roncsait. Az utasszállító utáni kutatással leplezte a nukleáris fegyverekkel együtt elsüllyedt tengeralattjáró, a Scorpion keresését. Miért nem árulta el, hogy mit keres valójában?

A hidegháború alatt két tengeralattjárónk veszett oda – harminc évig szolgáltam az Amerikai Haditengerészetnél –, amelyek közül az egyik, név szerint a Scorpion, nukleáris fegyvereket szállított. Nem szerettük volna, hogy nukleáris fegyverek heverjenek szanaszét az óceán fenekén. Azonban a műholdak követni tudtak minket, így ha előhozakodtam volna a tervvel, hogy az említett tengeralattjáró nyomába eredek, a szovjetek lenyomoztak és követtek volna. Élő csaliként odavezettük volna őket – csak mi tudtuk, hogy hol fekszik a tengeralattjáró, ők nem. Nyilván nem akartuk önként felkínálni nekik, hogy kövessenek minket, és megkockáztatni, hogy elvigyék a fegyvereket. Elő kellett rukkoltunk valamivel: a Titanic-expedíció lett az álca, így a világ nem tudta, hogy a hidegháború szempontjából jelentős Scorpion és Thresher roncsai után kutatunk. 

Gyermekként is álmodozott róla, hogy megtalálja a roncsokat?

Nem voltam vérbeli Titanic-rajongó, pedig rengetegen vannak, még leveleket is kapok tőlük. Én csak kihívásként tekintettem rá. A legjobban az frusztrált, hogy nem mondhattam el az igazat, ami nehezemre esett, tekintve, hogy számtalanszor felesküdtem arra, hogy csak az igazat mondom. A film és a készülő könyvem is a lelkiismeretem tisztára mosása, ha lehet így fogalmazni. A U.S.S. Scorpion tengeralattjáró feltérképezése segített a Titanic roncsainak megtalálásában is. Különben is, meg sem kellett volna találnom a Titanicot, a franciáknak kellett volna rátalálni egy korábbi hajóútjuk során. Azon a hajóúton én is részt vettem, de nem találtunk semmit (nekem csak kameráznom kellett). Nem álltak rendelkezésre a technikai feltételek, hogy megtaláljam a roncsokat, ezért inkább elképzeltem az akciót. Diszlexiás vagyok, így néha őrült ötletekkel rukkolok elő. Megálmodtam, ahogy a sötétben lebegve találom meg a hajót. Arra azonban nem számítottam, hogy ekkora felhajtás lesz a roncsok megtalálásából.

Miért hitte azt, hogy az embereket nem fogja érdekelni a felfedezés?

Tudtam, hogy érdekelni fogja őket, de azt is tudtam, hogy mindenki ismeri a Titanic és a végzetes jéghegy történetét. Nem hittem volna, hogy a sztori annyi évtized után is megmozgatja az emberek fantáziáját. A siker láttán meglepődtem – szerencsére tévedtem. Máig újra és újra felfedezik a Titanicot, ez egy olyan történet, amely nem tud kimenni a divatból. Anyukám mindig azt mondta, hogy csak a rozsdás, öreg hajóroncs miatt fognak rám emlékezni, holott komoly, szakmailag elismert tudós vagyok. Igaza lett. 

Tudósként mi a legátütőbb felfedezése?

Egyértelműen a hidrotermális kürtők felfedezése. Megtaláltuk az földi élet alapkövét, ez azért sokkal fontosabb, mint a Titanic... A kemoszintetikus – mélytengeri – ökoszisztéma felfedezésével kinyitottuk Pandóra szelencéjét: kiderült, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. A felfedezésünk következtében a NASA szondákat küld a Holdra és a Jupiterre. Mi a Jupiter és a Szaturnusz egy-egy holdjára koncentrálunk: az Enceladusra és az Europára, amelyek óceánjaiban több víz van, mint a Föld óceánjaiban. Hát nem hihetetlen, hogy „odakint” óceánok vannak, és valószínű, hogy élet is van bennük? A NASA műholdat akar küldeni az Enceladus felé, pontosabban annak gejzírjeibe, hogy megállapítsa, tartalmaznak-e a gejzírek baktériumokat és szulfitot. Optimista vagyok, szerintem tíz éven belül találunk életet a holdak óceánjaiban. Már túl akarok lenni rajta, ugyanis nem hiszem, hogy nekünk oda kéne mennünk, hogy az lenne az emberiség B terve.

Miért nem hisz a marsbéli életben? 

Nekünk itt van dolgunk. Nem fogok a Marson élni. Még a saját sivatagjainkat sem tudjuk terraformálni, nemhogy a Marsot. Szerintem a pandémia is a Föld terve volt: el akart pusztítani minket. Hiszem, hogy a Föld egy élőlény, a következő generációnak pedig békét kell kötnie vele. Örülök, hogy az új elnökünk természetvédelmi egyezményeket ír alá és szívén viseli bolygónk sorsát.

Az űrkutatásban is részt vesz?

Természetesen. Kiderült, hogy Franciaország mellett az Egyesült Államok birtokolja a legtöbb víz alatti területet. Ennek ellenére jobb térképeink vannak a Marsról, mint a saját országunkról és a Földről. Kevesebb pénzből tudnánk feltérképezni az egész Földet, mint amennyit a Mars feltérképezésére költünk, úgyhogy most nagy rajtam a nyomás. Tíz évem van rá, hogy teljesen feltérképezzem a „víz alatti Amerikát”. 

Mi a legnehezebb a kutatólétben?

Az, hogy az emberek higgyenek neked. Sokan nem hajlandók szembenézni a tényekkel. A média könnyen manipulálja a híreket, nem mondja el az igazat vagy éppen a számára releváns információkat osztja meg. A kutató dolga, hogy összegyűjtse és megossza a valós tényeket, ne pedig manipulálja a környezetét. A felfedezéseim olyan átütőek voltak, hogy a csapatommal eldobtuk a kémiakönyvet, a biológiakönyvet, de még a földrajzkönyvet is. 

(Borítókép: Robert Ballard 2018. július 24-én. Fotó: Niall Carson / PA Images / Getty Images Hungary)

Rovatok