A 2007-ben elhunyt német iparbáró, Rudolf-August Oetker műgyűjteménye a legnagyobbak közé tartozott a világon. A Dr. Oetker termékek miatt világszerte ismert vállalkozó idős korában a kollekciót a Kunstsammlung Rudolf-August Oetker GnbH nevű családi cég kezelésébe adta. 2013-ban aztán kiderült, hogy sok más nagyvállalathoz hasonlóan az Oetker-cégnek is meglehetősen sötét náci múltja van, a második világháború idején kényszermunkásokat dolgoztattak a gyáraikban, maga Rudolf-August pedig huszonötéves fiatalemberként 1941-ben önkéntesnek jelentkezett a Harmadik Birodalom leghírhedtebb fegyveres testületébe, a Waffen-SS-be, és a dachaui koncentrációs táborban berendezett gazdasági-igazgatási iskolába (SS-Führerschule des Wirtschafts-Verwaltungsdienstes Dachau) járt.
Az már korábban felvetődött, hogy a műgyűjteményben is lehetnek olyan képek, amiket a nácik raboltak el jogos tulajdonosaiktól, sőt egy ismert festményért, Carl Spitzweg 1880-ban festett, romantikus stílusú Boszorkánymester (Der Hexenmeister) című vásznáért 2006-ban jelentkeztek is egy bizonyos Leo Bendel örökösei "tisztességes és igazságos megoldást" követelve.
A lengyel-zsidó származású Bendel egy berlini dohánygyár igazgatósági tagja volt, de a nácik hatalomra jutása után elbocsátották. Feleségével, Elsével együtt úgy döntöttek, hogy emigrálnak - ezt még az 1930-as évek második felében is engedték a német hatóságok -, ezért pénzzé tették a műtárgyaikat. A Spitzweg-képet 1937-ben adták el a müncheni Heinemann Galériának 18 ezer márkáért. Itt vásárolta meg 1937 augusztusában Rudolf-August Oetker édesanyja, a romantikus festményekért rajongó Caroline 28 ezer márkáért.
Arra hivatkozva, hogy a vásárlás teljesen jogszerű volt, az Oetker-család 2009-ben határozottan visszautasította a Bendel-örökösök igényét. Az örökösök az ún. berlini nyilatkozatra hivatkoztak, de ez a magántulajdonosok esetében nem teremtett jogi kényszert a restitúcióra, és az vitathatatlan, hogy Caroline Oetker annak idején jóhiszeműen vette meg a képet. Ugyanakkor a festményt Bendelék kényszer hatására adták el, mivel a náci német állam teremtett olyan helyzetet, hogy meg kellett válniuk a vagyonuktól - vagyis a festmény a szélesebb értelemben vett "elrabolt műkincs" kategóriába tartozik.
Amikor azonban 2013-ban fény derült Rudolf-August Oetker náci múltjára, a család pozíciója morálisan tarthatatlanná vált, és az Oetker-örökösök 2016-ban bejelentették, hogy az egész műgyűjteményt átvizsgáltatják, és minden olyan tárgyat visszaadnak, amit annak idején kényszer hatása alatt vettek el jogos tulajdonosaiktól. Az elvi megállapodás a Boszorkánymester átadására már ebben az évben megszületett, de időbe telt, míg az összes örökös személyét azonosították, és a bíróságon igazolták igényük jogszerűségét.
Ennek nyomán történhetett meg most a festmény átadása. Az Oetker-kollekcióból mindeddig hét műtárgyat szolgáltattak vissza, hat esetben az örökösök magukra a műkincsekre tartottak igényt. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a Spitzweg-kép hova kerül Bielefeldből, ahol eddig őrizték.
Leo és Else Bendel egyébként nem menekült elég messze a náciktól: 1937-es emigrációjuk után Bécsbe költöztek, de Ausztriát egy évvel később beolvasztotta a Harmadik Birodalom. 1939-ben Leo Bendelt letartóztatták, és a buchenwaldi koncentrációs táborba került, ahol 1940 márciusában meghalt. Német feleségét nem bántották, ő túlélte a háborút.