Bemutatunk egy eszközt, amelynek segítségével bárki nyomon követheti, hogy mely pártok és politikusok céloznak hirdetéseket felé, azaz kik próbálják befolyásolni, és megszerezni a szavazatát a június 9-én esedékes európai parlamenti és az önkormányzati választásokon.
Szombaton hivatalosan is elkezdődött a választási kampányidőszak Magyarországon. Az utcákat ismét ellepik a politikai szervezetek plakátjai és aktivistái. A valódi terek mellet érdemes odafigyelni az online térre is, ugyanis a közösségimédia-platformokat hamarosan – a korábbinál is nagyobb mértékben – árasztják el a célzott politikai hirdetések.
Egy digitális jogokkal foglalkozó csoport, az Xnet nemrég elindított egy Who targets me? (magyarul: Ki céloz engem?) elnevezésű kampányt. Az akció keretében nyílt hozzáférésűvé tettek egy saját fejlesztésű böngészőbővítményt, amely nyomon követi az Instagram- és Facebook-fiókokban megjelenő politikai hirdetéseket.
A „Célkeresztben” elnevezésű beépülő program grafikonok segítségével mutatja, hogy a közösségi médiában kik és mennyi pénzből próbálják befolyásolni a felhasználót.
Sőt, amennyiben egy párt nagyon aktívan próbálkozik a megnyerésünkkel, akkor mindez még az ismerősökkel is megosztható. Illetve az is, hogy mindezzel hány millió forintot játszott át az adófizetőktől és a kampánytámogatóktól egyenesen Mark Zuckerbergék Metájához.
A bővítményt innen lehet letölteni. Görgessünk az oldal közepére, majd válasszuk ki az általunk használt böngészőt (Chrome, Edge vagy Firefox, jelenleg csak ezzel a hárommal működik). Majd adjuk hozzá a bővítményként a böngészőhöz.
A bővítmény által gyűjtött anonim adatokat egy kutatásra fogják felhasználni. Minél több felhasználó hirdetési adatai kerülnek bele, az elemzők által kinyert eredmények annál pontosabbak lesznek. A cél az, hogy kiderüljön, kik folyamodnak mikrotargetinghez az Unióban, és a kampány során milyen időpontokban. Az Xnet ezekből az adatokból jelentést készít, amelyet a választási időszak végeztével közzétesz, és megoszt az Európai Unió intézményeivel is.
A mikrotargeting a politikai kommunikáció etikátlan (és már illegális) nehéztüzérsége.
A marketing bevett módszerével ellentétben itt nem csoportokat, hanem egyéneket céloznak. A politikai kampányok begyűjtik a befolyásolni kívánt egyén böngészési előzményeit, és a közösségi médiában folytatott interakcióit. Az elemzőcégek ezek alapján létrehoznak egy ideológiai profilt – azaz egy politikai és pszichológiai aktát a célszemélyről. A bizalmas információk birtokában pedig pontosan meg lehet állapítani, hogy az adott ember milyen politikai manipulációs taktikára lenne a legfogékonyabb. Azaz, mit akar hallani ahhoz, hogy a jelöltre szavazzon.
A módszer a Cambridge Analytica botránya során került a köztudatba, amikor kiderült, hogy a Facebook mintegy 87 millió felhasználó adatait osztotta meg egy könyörtelen eszközöket alkalmazó politikai ügynökséggel. Mivel ez a magánszféra nyilvánvaló megsértése, a politikai mikrotargetálás már illegális az Európai Unióban. A GDPR kifejezetten tiltja, hogy bármely szervezet olyan adatokat birtokoljon, amelyekből kikövetkeztethető a felhasználók politikai meggyőződése. Annak ellenére, hogy tilos, a gyakorlat mégis létezik, és a politika használja is.
A pártok mikrotargeting-stratégiái a felhasználók pszichológiai manipulálására irányulnak. Alapjuk az, hogy olyan információkat küldjenek nekünk, amelyeket látni szeretnénk, ami információs buborékokat hoz létre. Azt mondani nekünk, amit hallani akarunk, és nem azt, amit ők gondolnak, nem meggyőző, hanem manipuláló
– nyilatkozta Simona Levi, az Xnet alapítója az El País című lapnak.
A demokrácia egyik alapfeltétele, hogy a választók hozzájuthassanak a megfelelő, tényszerűségre törekvő tájékoztatáshoz. A politikai célú üzenetek viszont sokszor az információk újrakeretezésével és elferdítésével játszanak. Az etikátlanabb politikusok kampánystábjai pedig a bonyolult folyamatokra egyszerű, alternatív történetekkel állnak elő, amelyben könnyen elhatárolható az ellenség és barát, a jó és gonosz. Azaz az érzelmekre, valamint a tudatalatti folyamatokra próbálnak hatni. Ugyanis a propaganda sosem tényekre alapozott vitát akar nyerni, hanem a hazugság folyamatos ismétlésével érzelmi alapon próbálkozik befolyásolni a választót. Ehhez kapcsolódik az a hírhedt közmondás is, amit legtöbbször a náci propaganda kulcsfigurájához, Joseph Goebbelshez kötnek – azonban nincs bizonyíték arra, hogy valaha mondott volna ilyet.
Addig kell ismételgetni a hazugságot, amíg igazsággá válik
– szól a Goebbelsnek tulajdonított mondat.
A social media és az új technológiák megjelenése még jobban megnehezítette a propaganda, azon belül is az olyan politikai manipuláció felismerését, mint a lejárató kampányok és a félreinformálás. A régi médiában egyszerűbben elhatárolható volt, hogy egy adott újság, rádióállomás, tévécsatorna milyen ideológiai álláspontokat közvetít, és a politikai hirdetéseket is egyszerűbb volt felismerni, ugyanis jóval szigorúbb törvényi feltételek vonatkoztak rájuk. Azonban manapság
egyre nehezebb elkülöníteni a tényeket a politikai üzenetektől, mert egy környezetben mozognak, például a Facebookon.
A közösségi médián keresztül az információ nagyrészt korlátok nélkül áramlik. Az egyetlen, úgy ahogy hatásos szabályozóelvet maguk a nagy médiavállalatok saját belső irányelvei jelentik, amelyek elég lazák. Így a kampánystáboknak lehetőségük van egy sor különböző módon manipulálni a választókat. A kamuprofilokon keresztül, kamuoldalakon és álhíroldalakon át egészen a legújabb, mesterséges intelligenciát kihasználó technológiákig. A manipuláció eszköztára lehengerlően sokszínű.
A legegyszerűbb módszer teleszemetelni a közösségi médiát hazug politikai hirdetéssel, ugyanis a social medián a fizetett posztok beépülnek a tartalomfolyamba, tovább nehezítve a politikai kommunikáció és a tényleges hírek elhatárolását a fogyasztók számára. A hirdetések fontossági sorrendjében pedig csak ez az egy ökölszabály érvényesül:
Azon politikai csoportok hirdetései és politikai üzenetei fognak többször, több emberhez eljutni, akik több pénzt tömnek a technológiai óriásvállalatok zsebébe.
Ezért érdemes tisztában lenni azzal, hogy ki fizeti azokat a tartalmakat, amiket feldobál a Facebook és az Instagram. A közösségi médiában megjelenő lejárató kampányok, álhírek és félretájékoztatás évek óta hatással vannak a választások végeredményeire. A szakértők és a jogalkotók is egyetértenek abban, hogy a mikrocélzás (microtargeting) olyan gyakorlat, ami veszélyes a demokráciára. A személyre szabott üzenetek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy komolyan befolyásolják a választókat, valamint ellehetetlenítik a vitát, ugyanis az emberekben egyre szilárdabb meggyőződéseket alakítanak ki. Az Európai Unió nemrégiben bevezetett egy új szabályozást a közösségimédia-platformokra, például a TikTokon már minden politikai tartalomnál felugrik egy figyelmeztetés, hogy az oldal nem minősül hiteles tájékozódási forrásnak az európai parlamenti választásokról.
Emellett az európai uniós állampolgároknak már ahhoz is joguk van, hogy megtudják, a kedvenc közösségi oldalaik görgetése közben megjelenő hirdetéseket ki, és mennyi pénzből juttatják el hozzájuk. Sőt, ezzel a böngészőbővítménnyel már azt is kideríthetik, hogy mely politikusok és politikával foglalkozó szervezetek tekintik őket célközönségnek. Magyarországon kifejezetten fontos lenne odafigyelni arra, hogy a Facebookon milyen politikai tartalmakat fogyasztunk, ugyanis a kormány, a kormánypártok és a kormányközeli szervezetek napi több millió forintot is elhirdethetnek Facebookon a választók befolyásolásának érdekében.
(Borítókép: Mark Zuckerberg 2018. április 11-én. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images)