A tajvani ellenzék pekingi befolyásként értelmezi, hogy a kormánypárt ígéretet tett: hosszú évek elteltével megszabadítja a szigetországot Csang Kaj-sek emlékétől.
A „rendszerváltás” éppen nyolc éve következett be, amikor a ma is hatalmon levő Demokratikus Haladó Párt a Kuomintang legyőzésével szerzett parlamenti többséget. Az előzményekről tudni illik, hogy egészen 1971-ig egypártrendszerben uralkodott Csang Kaj-sek tábornok.
A húszas években még a szovjet rendszert tanulmányozta Moszkvában, de kiábrándultan tért haza. Mandzsúria Japán által történő elfoglalása egységfrontba tömörítette a kommunista Mao Ce-tung és a Csang Kaj-sek vezette nemzeti erőket – ezeknek volt a politikai tömörülése a Kuomintang –, a második világháború után azonban szakítottak egymással.
Miután Mao serege 1949-ben elfoglalta Nankingot, Csang kormányának székhelyét, a tábornok katonáival együtt Tajvanra menekült. Mao a szárazföldön kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, Csang pedig évekkel később – amerikai támogatással – a Kínai Köztársaságot, amely mind a mai napig Tajvan hivatalos elnevezése.
Az már csak történelmi paradoxon, hogy Csang az 1975-ben bekövetkezett haláláig a két Kína egyesítéséről ábrándozott – ugyanúgy, mint a mai pekingi vezetés.
Csang uralmának tisztázására már 2018-ban létrehoztak egy úgynevezett átmeneti vizsgálóbizottságot. A javaslatok között szerepelt a többi között a generalisszimusz több ezer köztéri szobrának eltávolítása – emlékeztetett a The Guardian.
Ezek közül 760 még mindig a helyén áll.
A belügyminisztérium ezeket is gyorsan el fogja távolítani – ígérte most a kormány nevében az egyik tisztviselő, aki gyakorlatilag azokra a kritikákra válaszolt, miszerint a kabinet túl lassú az intézkedésben.
Tajvant változatlanul Csang szobrai tarkítják, miközben évek óta parázs vita folyik a sorsukról.
Az alkotások nagy része egyszerűen eltüntethető, vagy átköltöztethető Tajpej északi részére egy parkba, amely nagyon hasonlít a budapesti Memento Parkra. Ez utóbbiban állították ki a magyar rendszerváltás előtti időszak szoborgyűjteményét.
A tajvani fővárosban azonban a Csang Kaj-sek emlékcsarnok felszámolása nem lesz könnyű feladat.
A kormánytisztviselő azzal védekezett: a hadsereg lassítja a munka menetét.
A védelmi minisztérium arra hivatkozik, hogy nem téveszthetők szem elől a katonai hagyományok
– magyarázkodott a képviselők előtt Pu Sí.
Csang alapította a katonai akadémiákat először Kínában, aztán Tajvanon, ezért emlékét tisztelik. A katonai kegyhelyeket háboríthatatlan magántulajdonnak tekintik – idézte a védelmi minisztert South China Morning Post.
A bontás egy több mint hat méter magas szobornál akadt el, amelyet a katonai rendőrség díszőrsége oltalmaz.
A Csang örökségéről folyatott vita természetesen pártközpontú. A kormányzó Demokratikus Haladó Párt szakítana a hagyományokkal, az ellenzékbe szorult Kuomintang tagjai pedig azzal vádolják az aktuális hatalmat, hogy el akarja törölni a történelmet.
A diktátor hagyatéka régóta kérdéses. Tajvan lakosságát brutális hadiállapot alatt irányította haláláig, hatalmát pedig fiaira ruházta át. A háborús veszélyhelyzetet csak 1987-ben szüntették meg.
Csang évtizedekig tartó uralkodása alatt és után a becslések szerint 140 ezer embert börtönöztek be, további három-négyezret pedig kivégeztek a Kuomintanggal szembeni tényleges vagy vélt ellenállásuk ürügyével.
Egyesek szerint a gyászos örökséget össze kell mérni Csang Kaj-sek sikereivel. Az ő nevéhez köthető a szigetország felvirágzása, nem utolsósorban pedig a kommunisták elleni harc. Az általa vezetett Kuomintang mind a mai napig megkerülhetetlen politikai tényező.
Tajvan sokszínű társadalom, ezért a Demokratikus Haladó Pártnak nem kellene „ideológiáját ráerőltetni” az egész országra – jelentette ki a Kuomintang egyik vezetője.
(Borítókép: Csang Kaj-sek rozsdás bronzszobra más, őt ábrázoló szobrok társaságában a Tzuhu emlékszoborparkban 2007. december 23-án. Fotó: Ben Chang / South China Morning Post / Getty Images)