Ismét a republikánus frakción belüli ellentétekről szól az amerikai politika, miután a konzervatív Mike Johnson házelnököt több szélsőjobboldali képviselő meg szeretné buktatni, amiért a házelnök kényszerből együttműködik a demokratákkal, hogy Ukrajna megkaphassa a hónapok óta visszatartott amerikai támogatást. Marjorie Taylor Greene már be is nyújtotta a bizalmatlansági indítványát, ugyanakkor még nem kérte, hogy arról szavazzanak. Kérdés, hogy meghúzza-e a ravaszt, amennyiben demokrata segítséggel megszavazzák a Kijevnek szánt támogatásokat, és ha igen, megbuktatják-e a republikánusok a ciklusban második házelnöküket is.
Továbbra sincs könnyű dolga az Egyesült Államokban annak, aki a szövetségi képviselőház házelnöki pozícióját akarja betölteni. A képviselőházban ugyanis mindössze egy nagyon szűk, ötmandátumos többsége van a republikánusoknak, így Mike Johnson házelnöknek elég vékony jégen kell táncolnia, hogyha a repedezett frakció egységét valahogy meg szeretné tartani, és mellé még a munkáját elvégezve törvényeket is elfogadjon az amerikai törvényhozás alsó kamarája.
A klasszikus reagani republikánusok, a moderáltak, a konzervatívok, illetve a szélsőjobboldali csoportok közötti egyensúlyozás pedig elődjéhez hasonlóan neki is nagy feladatnak tűnik, ugyanis a párt szélsőjobbjához tartozó néhány képviselő szeretné megbuktatni Johnsont.
Az olykor összeesküvés-elméleteket terjesztő Marjorie Taylor Greene még múlt héten nyújtott be egy bizalmatlansági indítványt Johnsonnal szemben, azonban azt szavazásra még nem tűzte ki. Ráadásul időközben négy további konzervatív képviselő, Ralph Norman, Thomas Massie, Chip Roy és Paul Gosar is csatlakozott hozzá, amiért szerintük Johnson megszegte a nekik tett ígéretét.
Taylor Greene leginkább azt kifogásolja a házelnökben, hogy együttműködik a demokratákkal, és szerinte ezzel elárulja a republikánusokat.
Johnson ugyanis azt szeretné, ha a szenátus után végre a képviselőház is megszavazná az Ukrajnának szánt katonai támogatásokat, amire már hónapok óta képtelenek. Johnson végül abban egyezett meg a demokrata többségű szenátussal és a Fehér Házzal, hogy az összesen 96 milliárd dollárról szóló támogatásból 61 milliárd járna Ukrajnának, 26 milliárd Izraelnek – ebből a Gázai övezetbe is érkeznének humanitárius segélyek –, illetve a szárazföldi Kínával rossz viszonyokat ápoló Tajvan és más kelet-ázsiai országok is kapnának 8,12 milliárdot. Ezen javaslatokról a képviselőház külön-külön, nem pedig egyben fog szavazni.
Azonban Taylor Greene és több szélsőjobboldali képviselő egy centet sem szeretne Kijevnek adni – a neve miatt olykor csak MTG-nek nevezett képviselőnő egy bizottsági vitán azt a Kreml által terjesztett propagandát is elővette érvként, hogy Ukrajnában nácik kormányoznak.
Johnson, akit Mike McCarthy megbuktatása után egy hosszú procedúrát követően választottak meg a republikánusok házelnöknek, egyébként maga is rendkívül konzervatív, de ennek ellenére a fentebbi képviselők, illetve a szélsőjobboldali Freedom Caucus tagjai is gyakran kritizálják.
Ennek oka pedig abban keresendő, hogy a vékony képviselőházi többség miatt mindössze hat republikánus képviselő is elég, hogy ellehetetlenítse egy törvény elfogadását,
a szélsőjobboldali képviselők pedig gyakran nem fogadják el a Johnson által szavazásra bocsátott javaslatokat.
Szerintük ugyanis a házelnök nem szolgálja eléggé a republikánus érdekeket, és túl sokat enged a demokratáknak, miközben valójában a republikánus frakció ezen kisebbsége lehetetleníti el a törvénykezést.
Johnson nincs könnyű helyzetben: a szélsőjobboldali képviselők nem szavazzák meg a demokrata többségű szenátussal és a Joe Biden demokrata amerikai elnökkel letárgyalt kompromisszumos javaslatait, ugyanakkor ha a szélsőjobboldali képviselők álláspontját tükröző javaslatokkal áll elő, azokat a szenátusban söprik le az asztalról.
Így a republikánus házelnök a huszonkettes csapdájában találta magát: ha a szélsőjobb javaslatairól ír ki szavazást, akkor abból nem lesz törvény, ha pedig kormányozni szeretne, akkor együtt kell működnie a demokratákkal, amit a szélsőjobb néhány képviselője rendkívül ellenez, és ezért az elmozdításával fenyegetőznek.
A végeredmény pedig egy nagy káosz: lényegében az amerikai törvényhozás nem működik, mert a Képviselőházban a szélsőjobboldali republikánusok önös érdekekből ellehetetlenítik a kormányzást.
Pedig még a 2022-es félidős választások után a republikánusok azt szerették volna megmutatni a választóknak, hogy képesek kormányozni, azonban ehhez képest egy nagy nehézségek árán megválasztott házelnököt már meg is buktattak Kevin McCarthy személyében – a történelem folyamán egyébként először –, és a 2024-es fiskális év költségvetését is 2023 októbere helyett csak idén márciusban sikerült elfogadni.
Taylor Greene a héten ismét utalt rá, hogy a benyújtott bizalmatlansági indítványát a közeljövőben szavazásra bocsátaná – mint fogalmazott, a mostani, Ukrajna, Izrael és Tajvan támogatásáról szóló törvényjavaslatok előtt ezt nem lépné meg, azonban sejtelmesen úgy fogalmazott, szerinte a szombati szavazás sok mindent el fog majd árulni.
Ilyen körülmények között fog szombaton szavazni a képviselőház az Ukrajna, Izrael és Tajvan támogatásáról szóló törvényjavaslatokról, ami kapcsán a szélsőjobboldali ellenkezés miatt Johnsonnak jelenleg nincs meg a többsége a képviselőházban – hacsak nem segítik ki a demokraták.
Ez pedig valószínűleg megtörténik. Joe Biden még hét közben áldását adta a javaslatokra, míg Hakeem Jeffries, a demokraták frakcióvezetője arról beszélt, a mostani szavazás egy „churchilli vagy chamberlaini pillanat”, mielőtt hozzátette:
Vagy szembeszállunk a demokrácia védelme érdekében az orosz agresszióval, vagy pedig engedjük, hogy a Putyin-barát, szélsőséges MAGA-republikánusok megnyugtassák őt
– fogalmazott a demokrata frakcióvezető, még mielőtt péntek este a házbizottságban demokrata segítséggel zöld utat adtak annak, hogy a képviselőház rendesen szavazzon róla. Ugyanakkor Jeffries arról már nem beszélt, ha Taylor Greene valóban meghúzza a ravaszt, és megpróbálná elmozdítani Johnsont, akkor McCarthyval ellentétben a mostani házelnököt megmentenék-e.
Johnson egyébként nem foglalkozik azzal, hogy több szélsőjobboldali is meg akarja buktatni. Mint fogalmazott, a „filozófiám az, hogy a helyes dolgot tegyem meg”, szerinte ez pedig az Ukrajnának létfontosságú segély megszavazása. Hozzátette, ha mindig attól tartana, hogy elmozdítanák, akkor nem lenne képes elvégezni a munkáját.
Ennek ellenére sajtóhírek szerint múlt héten azzal próbálta lekenyerezni az elmozdításával már régóta fenyegetőző Taylor Greene-t, hogy fontos pozícióba helyezné. Greene az ajánlatról azt mondta, őt jobban érdekli, hogy Johnson hogyan vezeti a képviselőházat, amit szerinte egyébként káoszba taszított.
Jelenleg egyébként nem valószínű, hogy ha a szélsőjobboldali képviselőnő valóban meghúzná a ravaszt, akkor sok republikánus társa csatlakozna hozzá,
mivel a választás előtt hat hónappal a republikánusok szeretnék elkerülni azt a fejetlenséget, amit Kevin McCarthy megszavazása, majd megbuktatása után a házelnökkeresés jelentett.
McCarthy bukása után közel egy hónap kellett, hogy a republikánusok végre találjanak egy új házelnököt, a 2022. novemberi félidős választások óta eltelt időben pedig nem igazán tudott sok mindent felmutatni a republikánus többség a belső harcokon és megosztottságon kívül.
Ráadásul a nyári törvénykezési szünet után lényegében már mindenki kampányolni fog, hiszen a mostani ciklusban már nem maradt más fontos törvény, amiről szavazni kellene, miután a republikánusok nemrég Donald Trump kérésére elkaszálták a kétpárti együttműködéssel tető alá hozott határrendészeti törvényt. Emiatt szintén nem valószínű, hogy a kampányidőszakra fordulva ismét a belső ellentétekkel szeretnék a napirendet dominálni az újrázásra készülő republikánus képviselők.
(Borítókép: Mike Johnson házelnök interjút ad a CNN-nek az amerikai Capitoliumban 2024. április 17-én. Fotó: Kent Nishimura / Getty Images)