A Habsburg Ottó Alapítvány és az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének szervezésében tartottak konferenciát, amellyel az éppen most 100 éves Henry Kissinger munkássága előtt tisztelegtek.
Az előadók és résztvevők között sok jeles hazai és külföldi oktatót, kutatót, volt külügyminisztert, diplomatákat és a globális események szakértőit vonultatták fel a szervezők. Az egyik panelbeszélgetés témája Oroszország volt. A résztvevők között volt a veterán osztrák diplomata, Emil Brix is, aki jelenleg a Bécsi Diplomáciai Akadémia igazgatója, 2017-ig Ausztria nagykövete volt Moszkvában.
Az Index kérdésére, hogy miként vélekedik a most 100 éves Kissingerről, Emil Brix azt mondta, nem minden időszakában mutatott teljesítményével nyűgözte le, hiszen például az elmúlt húsz évben gyakorlatilag már csak elemzések érkeztek tőle és csapatától. A másik, ami kissé elszomorította jelen helyzetünkben, hogy állandóan váltogatja megítélését az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Kezdetben ugye meg sem akart szólalni a témában.
Majd némi unszolásra végül Henry Kissinger azt mondta, hogy stabilitásra kell törekedni, be kell szüntetni a harcokat, tárgyalni kell. Na, kapott is rendesen azonnal Volodimir Zelenszkijtől, aki nem ilyen megközelítést várt volna a nagy formátumú diplomatától. Aztán váratlanul véleményt váltott, és azt mondta:
Az az egyetlen megoldás, ha Ukrajna a NATO tagja lesz!
A kérdésre pedig, hogy szerinte mi késztette Kissingert álláspontja felülvizsgálatára az ukrajnai háború kapcsán, a veterán osztrák diplomata nevetve válaszolta, hogy ha már 100 éves vagy, akkor bizony a legjobb mindig a nyertes oldalon maradni – jelentsen is ez bármit.
Emil Brix szerint – bár jelen volt – mégsem figyeltek fel rá korábban, de Vlagyimir Putyin külpolitikája mindig is agresszív volt. Azonban hatalomra kerülése óta folyamatosan változott a nemzetközi konstelláció, így ezeket a maga nyers valójában nem tudta a világ elé tárni. A dolog akkor változott meg látványosan, amikor 2014-ben annektálta Oroszország a Krím félszigetet, és ennek nemzetközi visszhangja nagyon halk volt. A nemzetközi közösség nem hördült fel eléggé, bár hoztak szankciókat, de azok erőtlenek voltak, és végül azok eredményeként sikerült például Oroszországnak önellátóvá válni az élelmiszer-termelésben, és így lett a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre.
Azonban ezzel együtt egyre harsányabb és követelőzőbb lett az orosz külpolitika. Ne feledjük – mondja Emil Brix –, akkoriban jött elő az orosz külügyminiszter hagymázas dolgozatával, amelyben megpróbálta vázolni az új orosz külpolitikát, amely propagandaszemináriumi megfogalmazásokat kevert a nagyorosz elképzelésekkel, különösen a Donyec-medence és térségével kapcsolatban.
Egyébként az orosz külpolitika onnantól kezdve egyenesen haladt a háború irányába. 2017 őszén fejezte be moszkvai diplomáciai szolgálatát, és összegző jelentésében Brix már akkor azt írta, hogy csak néhány lépésre vagyunk a háborútól a régióban. Senki nem vette komolyan! – mondta keserűen a Bécsi Diplomáciai Akadémia igazgatója. Az orosz gondolkodásba pedig pontosan belefért az, ami 2022 februárjában bekövetkezett.
A diplomata is egyetért a háborúhoz vezető okok, figyelmeztetések felsorolásával, hogy tulajdonképpen már a 2008. áprilisi bukaresti NATO-csúcson meghirdetett, esetleges grúz és ukrán tagságot követően ugyanazon év augusztusában az oroszok megtámadták Grúziát, majd a néhány napos háború végén az ország mintegy 20 százalékát megszállva tartották. De ott volt a Krím annektálása 2014-ben, majd Ukrajna folyamatos édesgetése a nyugati katonai szervezetbe. Ezek után Moszkva állandóan figyelmeztetett, hogy nem engedi érdekszférájához közelebb a NATO-t. Végül pedig 2021 decemberében jött az utolsó felszólítás, hogy a NATO garantálja, Ukrajnát nem veszi fel a tagjai közé. Erre Moszkva nem kapott választ, és két hónap múlva elkezdődött a háború.
A veterán diplomata vitatta a felvetést, hogy Ukrajnára most is egyfajta ütközőzónaként tekint Moszkva, csakúgy, mint az elmúlt kétszáz évben. Szerinte jobban fedi a valóságot, ha azt állítjuk, hogy befolyási övezetként gondol Ukrajnára. Emlékeztetett Dmitrij Medvegyev nemrégiben tett különös javaslatára, amely szerint az oroszok vinnék a megszállt keleti részeket, Ukrajna nyugati fele meg, ha akar, csatlakozzon az unióhoz.
Emil Brix úgy véli, mindaz, ahogyan az orosz külpolitika működik, nagyban emlékeztet a XIX. századi orosz birodalmi elképzelésekre, arra, ahogyan az 1815-ös bécsi kongresszust követően a nagyhatalmak politizáltak, arra az időszakra, amit Kissinger is annyira kedvel.
Az osztrák diplomata szerint a háború további elhúzódása belső társadalmi instabilitást fog eredményezni Oroszországon belül. Ennek oka pedig egyszerűen az, hogy már így is túl sok koporsó érkezett vissza a frontról, és ha Afganisztánban kisebb számban is estek el, de az akkori halott fiatalok miatti elégedetlenség is közrejátszott abban, hogy a Szovjetunió lezárta azt a háborút, és itt is várható valami hasonló.
A társadalmi rendszeren belüli zavarok vethetnek fel olyan kérdéseket, mint hogy kinek és hogyan is kellene irányítania Oroszországot. A másik pedig, hogy a régi és az új szankciók azért lassan-lassan elkezdik a középrétegeket is rosszul érinteni. Ha mindez aztán szép lassan összeadódik, tehát a halott katonák, az egyre rosszabbul teljesítő gazdaság, a szólásszabadság ordító hiánya, és még lehetne sorolni, nos, ismerjük az orosz történelmet, ott bizony ilyenkor forradalmak törnek ki.
(Brítókép: Emil Brix. Fotó: Németh Kata / Index)