Emmanuel Macron ragaszkodik ahhoz, hogy ígéretéhez híven nyugdíjreform legyen Franciaországban, ez viszont komoly kockázattal járna.
Emmanuel Macron ragaszkodik ahhoz, hogy ígéretéhez híven nyugdíjreform legyen Franciaországban, ám mivel ennek kétes a parlamenti elfogadása, felmerült a 49-3-as cikk a szavazás nélküli parlamenti „átnyomás” használata. Ha a kormány ezzel próbálkozna, az ellenzék jó eséllyel bizalmatlansági indítvánnyal válaszolna. Macron viszont megüzente: ha a parlament megbuktatja a Borne-kormányt, új választás jön.
Az eredeti tervek szerint őszi cél lett volna a nyugdíjreform, talán a társadalombiztosítási finanszírozási törvény margóján. Most egy pár hónapos egyeztetési fázis jön, és csak a következő év elején jöhet a törvényjavaslat. Úgy tűnik, a közvélemény és a Nemzetgyűlés tesztelgetése során Macron arra a meggyőződésre jutott, hogy az erőpolitika a Borne-kormány bukásához vezetne – írja Soós Eszter Petronella a Franciapolitika oldalán.
A kormány esetleges nemzetgyűlési megbuktatására viszont az egyetlen érdemi elnöki válasz csak a feloszlatás és az új választás lehet, csakhogy az alkotmány uralkodó értelmezése szerint az elnöknek erre csak 2023 júniusától van lehetősége (akkor telik el a 12 hónap a Nemzetgyűlés hivatalba lépése óta).
Vagyis egy gyors őszi bukás 6-8 hónap politikai bizonytalanságot hozhatna Franciaországban, egy eleve nehéz gazdasági helyzetben. Így a nyugdíj-reform próbálkozás kormányzati eltolása egyben ennek a zavaros 6-8 hónapnak az elkerülését is jelentheti.
Elképzelhető olyan logika, amelyben Emmanuel Macronnak érdeke beáldozni a kormánytöbbséget, hogy 2027-ben egy macronista esélyes legyen Marine Le Pennel szemben, akit nyugodtan tekinthetünk 2027 egyik esélyesének. Az elemző szerint ha ezt a 2027-re fókuszáló logikát választaná Macron, azzal lemondana a személyes történelmi öröksége egy részéről is.
A Rennaissance (az újonnan gründolt centrista párt) éppen átalakulóban van, s nem érezni azt sem, hogy az elnök lendületben lenne. Az abszolút többség elveszítése is azért állt elő, mert Macron lassította a nemzetgyűlési kampányt az elnökválasztási győzelme után. Ma már az elnök is a parlamenti erőviszonyok rabja. Ilyen helyzetben kérdéses, hogy a Rennaissance hogyan szerepelhetne jobban, mint hónapokkal ezelőtt.
A republikánusok (LR) a 2022-es nagy elnökválasztási vereség után éppen elnököt választanak, s a stratégiai elhelyezkedésük is kérdéses, hiszen őrlődnek a centrum, a Nemzeti Tömörülés és Eric Zemmour pártja között. Viszont a nyugdíjreform alapvetően a jobboldaliaknak tetsző ígéret. Így komoly tétje van annak a Macron felé szivárgó választók számára, hogy végül mit döntenek majd. Ezért nem érdekük megkockáztatni egy olyan rendkívüli választást, amit éppen egy nyugdíjreform okozna – mutat rá az elemző.
A baloldali szövetség, a Nupes ezekben a pillanatokban képtelen a politikai folyamatokat kontrollálni. A szövetséget alkotó egyes pártok a maguk problémáival küzdenek. A radikális baloldali LFI (Lázadó Franciaország, Jean-Luc Mélenchon pártja) és a zöldek éppen szexuális zaklatási és családon belüli erőszakos ügyeikkel vannak elfoglalva.
A szocialisták kongresszusra készülnek, és a belső konfliktusaikat éppen az határozza meg, hogy hogyan viszonyuljanak a Nupes-hez. A téma nem fog lekerülni a napirendről, ugyanis ha 2023-ban nem is lesz előrehozott választás, 2024-ben akkor is lesz európai parlamenti voksolás, ahol az összefogás kérdése már most nyitott kérdés.
Marine Le Pen legnagyobb problémája a kompetencia hiánya, ez látszódott a 2017-es és 2022-es választáson is. A 89 képviselői helyet szerzett radikális jobboldali párt láthatóan azon dolgozik, hogy a következő öt évben szakpolitikailag felkészültnek tűnjön, és legyen egy potenciális kormányelitként eladható politikusi köre.
A legfontosabb, hogy a 2027-es elnökválasztás szempontjából senkinek nem igazán érdeke megnyerni egy esetleges előrehozott nemzetgyűlési választást, mert a jelenlegi zavaros gazdasági és geopolitikai helyzetben a kormányzás jó eséllyel csökkentené az adott erő 2027-es esélyeit.
Arról, hogy lesz-e új választás, egyedül Emmanuel Macron és szövetségesei fognak dönteni a saját érdekeik szerint. A kérdés: kormányozni és történelemkönyvet írni akarnak jobban, vagy 2027-ben jobb esélyekkel indulni az elnökválasztáson. Emmanuel Macron és környezete még azt sem döntötte el, hogy Marine Le Pent jelöli ki fő ellenfélnek, vagy megpróbál egy klasszikus centrális erőteret működtetni.