Az indiai legfelsőbb bíróság pár napja egy évszázados vita végére tett pontot. Azt kellett eldönteniük, hogy egy közel 500 éve épült, 1992-ben földig rombolt mecset helyén kinek legyen új temploma: a hinduknak vagy a muszlimoknak.
A muszlimok azzal érveltek, hogy évszázadokig a Babri mecset állt ott, és sem igazságos, sem előremutató nem lenne, ha a hinduk emelhetnének új templomot a hindu fanatikusok által lerombolt mecset helyén. A hinduk viszont úgy vélték, a mecset Ráma istenség szülőhelyén épült, ezért joguk van – pontosabban Rámának van joga – a területhez.
A vallási és nemzetiségi indulatoktól fűtött Indiában Narendra Modi 2014-es kormányra kerülése óta mindenki a mostani döntésre várt: pártja, a hindu nacionalista BJP egyik legfőbb ígérete a terület megszerzése volt. India vallási-etnikai konfliktusai nehezen áttekinthetők a térség iránt kevésbé érdeklődők számára. De Dél-Ázsia szempontjából körülbelül olyan súlyú ügyről van szó, mintha
az izraeli legfelsőbb bíróságnak arról kéne döntenie, hogy a jeruzsálemi Templomhegy a keresztényeké, a muszlimoké vagy a zsidóké legyen.
A vallási csoportok erőviszonyait jelzi, hogy India közel 1,4 milliárdos népességének négyötöde, több mint egymilliárd ember hindu, miközben a hinduizmus szemléletéből fakadóan épp a hindu vallásnak nem épült ki a többi nagy világvalláshoz hasonló egyházi szervezete. Az indiai muszlimok népességaránya közel 14 százalék, ám míg a hinduk aránya évtizedek óta megállíthatatlanul csökken, a muszlimoké lassan, de folyamatosan nő, és ez gyakori hivatkozási pont az ország vallási indulatoktól fűtött belpolitikai vitáiban.
Magyarországon nehéz elképzelni, hogy egy állami bíróságon Isten peres félként legyen jelen, és egy halandó híve képviselje. Indiában viszont az ilyesmi nem számít extrémnek.
A transzcendenciára való fogékonyság és a vallás sokkal élénkebben van jelen a hétköznapokban, mint errefelé. Szinte mindenki hívő, az indiaiak jelentős része már a külsejével jelzi a vallási hovatartozását. A különböző vallásúak között mélyek az árkok, az emberek könnyebben fanatizálhatók vallási alapon, és gyakoriak a véres vallási villongások.
Az istenekkel való kapcsolat gyakorlatias jellegét mutatja, hogy sok hindu hagyja a javait a hindu istenségek bálványaira. A bálványokat a jog azonosnak tekinti a szentéllyel, ahol „lakoznak", és persze magával az érintett istenséggel is. A templom olykor jelentős vagyonát általában egy vagyonalapba rendezik, amit a hívek egyike kezel. A vagyont érintő jogvitákban a bálvány által megjelenített istenséget annak egy „barátja" képviseli. Bár a halhatatlanok bírósági képviseletét a jogrend nem szabályozza konkrétan, a bíróságok perenként és istenenként egy barátot engednek be peres félként a tárgyalóterembe.
A konkrét jogvita (valójában több pert egyesítettek egy nagy ügybe) arról szólt, hogy az észak-indiai Uttar Prades államban lévő Ajódhja városában az első mogul uralkodó, Bábur egyik tábornoka által a 16. század elején emelt Babri mecset helye kit illet. A hindukat, akik Ráma isten szülőhelyeként tekintenek Ajódhjára, azon belül is a konkrét 11 ezer négyzetméteres templomtelekre, és azt állítják, hogy ott korábban egy Ráma-szentély állt, vagy a muszlimokat, akik egészen 1949-ig használhatták a mecsetet?
A templom körüli vita az 1850-es években vált először erőszakossá, amikor felbőszült hindu hívők rátámadtak a mecset épületére, követelve, hogy a helyén Rámának emelhessenek templomot. A brit gyarmati kormány erre nemet mondott. Az akkoriban formálódó nemzeti identitás és az azzal párhuzamosan éledező függetlenségi mozgalom egyik forrása viszont épp a hindu tradíciókból fakadó, vallási alapú nacionalizmus volt. Így mire száz évvel később, 1947-ben India kivívta a függetlenségét, az ajódhjai mecset sorsa már rég országos jelentőségű, szimbolikus üggyé vált.
A hinduizmusban isten egy hármas megnyilvánulásban ismerhető meg – a teremtő Brahma, a fenntartó Visnu és a pusztító-megújító Siva együttesében. Ráma Visnu hetedik, és egyik legfontosabb megtestesülése.
Az ő életéről szól a szanszkritül íródott ősi indiai eposz, a Rámájana. Eszerint családi intrikák miatt Ráma herceg nem örökölte meg apjától Ajódhja trónját. Száműzetésbe kényszerült egy mitikus lényekkel teli őserdőbe, ahol a sok nélkülözés közepette még gyönyörű feleségét, Szítát is elrabolta egy démon. Ha viszontagságosan is, de Ráma végül meglelte Szítát, és a jó és rossz egy mindent elsöprő, gigászi csatájában legyőzte a démont. Ez a csata tette nyilvánvalóvá, hogy Ráma valójában maga a világ fennmaradásáról gondoskodó Visnu. Visszaszerezte apja birodalmát, ám az eposz itt még nem ér véget, Ráma ugyanis hatalmi érdekektől vezérelve lényegében elárulta az ikerfiaival terhes Szítát, ami aztán további súlyos bonyodalmak forrása lett.
Visnu következő avatárja (a szó maga is szanszkrit eredetű) Krisna volt, és őt követte Buddha.
1949-ben az egyik hindu nacionalista párt agitációs kampányba kezdett Ajódhjában a templom birtokbavételéért, mely azzal végződött, hogy hindu szélsőségesek betörtek a mecsetbe, ahol Ráma- és Szíta-bálványokat helyeztek el, majd azokat isteni csodaként prezentálták. Nehru, India első miniszterelnöke utasítást adott a bálványok eltávolítására, ezt azonban a helyi (hindu) politikusok a zavargások kitörésének veszélyére hivatkozva megtagadták. Hogy lecsillapítsák a kedélyeket, a hatóságok
inkább lelakatolták a mecsetet, az állami tulajdonban lévő területet vitatott státuszúvá nyilvánították, és egy oldalbejáraton évtizedekig csak hindu papokat meg zarándokokat engedtek be, hogy imádhassák a bálványokat. Muszlimok 200 méternél nem mehettek közelebb az épülethez.
A helyzettel nem csak a muszlimok, a hinduk se voltak kibékülve. A 80-as évektől kezdve a jobboldali hindu mozgalmak egyre erőteljesebben követelték, hogy a mecset helyén a gyermek Rámának emelhessenek templomot. A követelésnek éppen az a frissen alakult hindu nacionalista BJP (Indiai Néppárt) vált a zászlóvivőjévé, amelyik 2014-ben abszolút többséget szerzett a szövetségi törvényhozásban, a 2019 tavaszi választáson pedig tovább növelte az előnyét.
1990-ben a BJP országos zarándoklatot szervezett Ajódhjába, amit a párt akkori vezetője, L. K. Advani azzal indokolt, hogy ha Mekka iszlám szellemiségű lehet, Vatikánváros meg keresztény, akkor a hinduk miért ne tarthatnának igényt ugyanerre Ajódhjában? A zarándokokat a rendőrök feltartóztották, de többen így is eljutottak a városba, és a Babri mecsetre támadtak. A zavargásokban sokan meghaltak, mire a BJP gyengének titulálta a delhi kormányt, és kilépett a koalícióból. A számítás bejött, az előrehozott választásból a BJP megerősödve került ki Uttar Pradesben.
1992 decemberében a BJP 150 ezres tömegggyűlést szervezett a mecsethez, és a politikusok beszédein felbőszülő emberek néhány óra alatt a földdel tették egyenlővé a Babrit.
Az India-szerte kitörő vallási összetűzésekben több mint kétezren – zömmel muszlimok – vesztették életüket.
A 17(!) évig húzódó vizsgálat megállapította, hogy ahelyett, hogy leállították volna a felheccelt csőcselék rombolását, Ajódhjában a BJP politikusai maguk provokálták a tömeget. A politikai felelősök büntetőperei közül néhányban máig nem született jogerős ítélet.
A mecset helyére egy alkalmi hindu templom épült, ami 2005-ben muszlim terrortámadás célpontjává vált. A dél-ázsiai iszlám terrorszervezetek azóta is gyakran nevezik meg akcióik egyik fő indítékaként a Babri mecset lerombolását.
Az ügyben Uttar Prades állam legfőbb bíróságának 2010-es ítélete sem hozott megnyugvást, mely a templomtelket 2/3-1/3 arányban osztotta fel a hinduk és a muszlimok között. A döntést a helyi muszlim adminisztratív tanács és az egyik hindu nacionalista párt is megfellebbezte az indiai legfelsőbb bíróságon.
Magában Ajódhjában egyébként nem sok muszlim él. Mivel a terület állami tulajdonban van, a bíróságnak nem annyira tulajdonjogi, mint inkább egy vallástörténeti-politikai vita végére kellett pontot tennie. Ahogy a döntés bevezetőjében maguk a bírák is írják, India történelme és kultúrája mindig is az anyagi, politikai és szellemi természetű igazságkeresésről szólt, márpedig ebben a perben lehetetlen úgy igazságot szolgáltatni, hogy valamelyik oldal szabadsága vagy a jogállam ne sérüljön.
Azért, hogy a per minél kevésbé a hitvitáról szóljon, a bíróság a lehető legnagyobb hangsúlyt helyezte a régészeti bizonyítékokra. Az Indiai Archeológiai Intézet 2003-as felmérése – melyben hindu és muszlim régészek is közreműködtek – megállapította, hogy az 1528-ban befejezett mecset helyén korábban egy nem iszlám jellegű, templomszerű épület állt. Ezen a régészeti jelentésen alapult a már említett 2010-es ítélet is, viszont az ország legmagasabb jogi fórumának olyan végső megoldást kellett találnia, amit egyik fél sem tekint vereségnek, mindenkinek megnyugvást jelent.
A perben Ráma területi igényét 75 éves „barátja", Triloki Nath Pandey képviselte, aki a bíróságon „kikezdhetetlen hitelességű felsőbb kinyilatkoztatásokra" hivatkozva bizonygatta, hogy márpedig az istenség igenis pontosan a per tárgyát képező helyen született, és Ráma szellemét ma is bárki megtapasztalhatja, aki ott imádkozik. Pandey szülei földművesek voltak. Ő maga tanárnak készült, de aztán beszippantotta a politika, egész pontosan a BJP mögött álló félkatonai hindu nacionalista önkéntes szervezet, az RSS, majd annak is a mecset lerombolásáért közvetlenül felelős militáns szárnya, a VHP.
A hinduk eltűnése miatt aggódó Pandey a BBC-nek arról beszélt, hogy a hindu büszkeséget nem védekezéssel, hanem agresszivitással lehet csak helyreállítani. Az ízületi gyulladással küszködő férfi Ráma képviseletében több száz tárgyalási napot ült végig az elmúlt években. Mint mondta, ő alig szólalt meg, inkább az ügyvédek beszéltek: „én itt Istent jelképezem".
A legfelsőbb bíróság öt rangidős bírájának november 9-i, egyhangú döntése értelmében a Babri helyén a hinduk építhetnek templomot Rámának. Hogy ezt kompenzálják, azt is kimondták azért, hogy jogellenes volt az 500 éves mecset lerombolása, és elrendelték, hogy a muszlimok Ajódhjában egy, a korábbinál kétszer nagyobb telket kapjanak, hogy új mecsetet építhessenek.
A jogilag nehezen megragadható ügyben a bíróság célja elsősorban a konfliktus tartós elsimítása és a vérontás elkerülése lehetett;
India demográfiai és politikai erőviszonyai, valamint az elmúlt másfél évszázad erőszakos fejleményeinek ismeretében várható volt, hogy a kisebb ellenállás irányába fognak lépni.
Az ítélet kihirdetését India-szerte lélegzetvisszafojtva várták. A készültségre jellemző, hogy Ajódhjába több ezer rendőrt vezényeltek, vallási fanatikusok százait vették előre őrizetbe, a boltok zárva tartottak. A hatóságok megtiltották a Babri lerombolásáról készült fotók mutogatását, az ítélet ünneplését, folyamatosan figyelték a közösségi médiát, és leszedették a gyűlöletkeltő posztokat: ennyire reális volt a veszély, hogy a százmilliókat lázban tartó ügy lezárása országos erőszakhullámba torkollik.
A BJP-s miniszterelnök Narendra Modi némileg képmutatóan arról twittelt, hogy senki sem győzött vagy veszített, és akár Rámáért, akár a mogul muszlim költőért, Rahimért van valaki oda, a fő, hogy a nemzeti összetartozás szelleme erősödjön.
Az ítélet miatt végül nem törtek ki zavargások, és a döntésbe a muszlim csoportok is belenyugodni látszanak. A Reuters riportja szerint azonban ennek nem az elégedettség, hanem a félelem és a beletörődés a valódi oka:
Modi Indiájában a muszlimok mindinkább úgy érzik, hogy nekik nem osztanak lapot, az állam nem védi meg őket, ezért jobb, ha meghúzzák magukat.
A Modi-kormány valóban nem épp pártatlan: 2014-es hatalomra lépése óta a társadalmi és a vallási ellentétek tovább éleződtek, a konkrét ügyben pedig maguk a BJP vezetői követelték a leghangosabban, hogy a lerombolt mecset helyén Ráma-templom épüljön. Az indiai értelmiség és a vallási kisebbségek a hírek szerint egyre riadtabban figyelik, hogy a demokratikus berendezkedésű, szekuláris Indiában mekkora hatalmat tudott szerezni egy, a vallási egyenlőtlenséget nyíltan propagáló erő.
A hindu nacionalizmus állami megnyilvánulásainak sora nem rövid. Korlátozták a hinduk által szent állatként tisztelt marhák adásvételét és levágását. A belügyminiszter fogadkozik, hogy eltávolítja az „illegális (értsd: muszlim) migránsokat". Augusztusban mondvacsinált okokra hivatkozva felfüggesztették a zömmel muszlimok lakta Kasmír állam szuverenitását. Ajódhja után pedig ígérik, ráfordulnak az „uniformizált" polgári törvénykönyv bevezetésére, hogy a vallási előírások helyett mindenkire egységes szabályok vonatkozzanak. Bár a cél fontosságát mindenki elismeri, a kritikusok szerint a reform nyilvánvaló célja a vallási kisebbségek jogainak megnyirbálása.
Felhasznált források: Times of India, Hindustan Times, BBC, Reuters, Wikipedia
(Borítókép: Hindu pap motorozik el 2019. október 22-én egy ajódhjai műhely mellett, ahol azokat az oszlopokat tárolják, amelyeket Ráma istenség új templomába építenek majd be, az 1992-ben lerombolt mecset helyén. Fotó: REUTERS/Danish Siddiqui)