Egy Törökországgal szövetséges iszlamista milícia a kurd Rodzsava kanton elleni offenzíva során súlyosan megrongálta egy keresztény templom belsejét, letörte a Mária-szobor fejét, szétszórta a szent könyveket, felborogatta a padokat.
Az atrocitás még október végén történt, de csak vasárnap adott róla hírt Twitter-oldalán Jenan Moussa libanoni újságírónő, aki rendszeresen szokott tudósítani a szíriai háború különböző frontjairól, és korábban általam olvasott írásai alapján abszolút megbízható forrás az abszolút megbízhatatlan forrásoktól hemzsegő konfliktusban.
A török–szír határon fekvő Tel Abjad örmény kisebbségének temploma egyszer már megsínylette a polgárháborút; a települést 2014-ben egy időre elfoglaló Iszlám Állam dzsihadistái feldúlták és megszentségtelenítették. Miután a kurd milícia, a Népvédelmi Egységek (YPG) amerikai légi támogatással Kobanival együtt visszafoglalta a várost, a templom gondozója kisebb adományokból elkezdte helyreállítani az épületet, ami 2017-re lett kész. Ezután két nyugalmas év következett, az általában etnikai-vallási toleranciára törekvő, kurd vezetésű Észak-szíriai Föderáció alatt a templom nyitva állt és zavartalanul működött. Amikor azonban Recep Tayyip Erdoğan Trump jóváhagyásával október 9-én megindult az offenzíva a szír határ mentén húzódó „biztonsági zóna“ kialakítására (valójában a szíriai kurd autonómia megtörésére és a határokon átnyúló harmincmilliós kurd etnikai tömb fellazítására), akkor a törökök által a „Szíriai Nemzeti Hadsereg“-be tömörített milíciák egyike újból megrongálta az épületet.
A milíciák által üzemeltetett Twitter-oldalak (a szíriai polgárháború egyik legfontosabb frontja a Twitteren található) a hír elterjedésére előbb azt reagálták, hogy a templomot azért támadták meg, mert az YPG itt rendezte be az egyik parancsnoki központját. Majd miután felismerték, hogy a vandalizmus nem használ az amúgy is nemzetközi ellenszenvet kiváltó offenzíva PR-jának, egy csomó képet posztoltak az „Iszlám Állam által megrongált“ templom felújításáról.
Bár a mai Szíria területén évezredek óta élnek örmények, a ma ott élők többsége az 1915-ös örmény népirtás után odamenekült több tízezer örmény leszármazottja. A saját keresztény irányzatukat követő örmények (a kereszténység Örményországban emelkedett először államvallás rangjára) a szíriai polgárháború alatt leginkább a vallási szempontból toleráns Aszad-rezsimet pártolták a több iszlamista frakciót is soraiban tudó ellenzéki erőkkel szemben, de a kurdok által tető alá hozott ernyőszervezetnek, a Szíriai Demokratikus Erőknek is van örmény brigádja.
A templomrongálás magyar szempontból sem érdektelen. A magyar kormány ugyanis – egyetlen uniós országként – az offenzíva első napjától teljes mellszélességgel kiáll Erdoğan törekvései mellett. A kormány – egyébként több ponton sántító – érvelése szerint az offenzívával kapcsolatos emberi jogi és humanitárius aggályok eltörpülnek amellett, hogy a „biztonsági zóna“ létrehozásával Törökország nem Európára ereszti rá az országban élő, egyre nagyobb nyűgnek számító 3,6 millió szíriai menekültet, hanem „Szíria irányába oldja meg a menekültkérdést“.
Közben azonban a kormány egyik kiemelt regionális prioritása Irak és Szíria üldözött keresztény egyházainak megsegítése, részben erre a feladatra 2016-ban egy KDNP-sekkel feltöltött helyettes államtitkárságot is létrehozott, ami államtitkársággá előléptetve 2020-ban már 3,3 milliárd forintból gazdálkodhat. Szíriából és Irakból rendszeresen hívtak meg helyi keresztény vezetőket a kormány saját keresztényvédő érdemeit kiemelő biodíszletnek, két szír ortodox egyházfőnek pedig magyar állampolgárságot adományoztak. A melldöngetés mellett azonban a kormány valóban fontos kezdeményezéseket is indított, ilyen például a válságövezetekből származó keresztény fiataloknak hirdetett ösztöndíjprogram vagy a közel-keleti közösségeket támogató újjáépítési segélyprogram. Kifejezetten szíriai célokra eddig 3,167 milliárd forintnyi közpénzt költött a kormány, bár – ahogy azt a keresztényüldözésre fordított pénzek átvizsgálását követően írtuk – a keret elég sok felesleges, haveri kifizetéseket felvető tételt tartalmaz.
Azonban amilyen nagy hangsúlyt fektet a magyar kormány a szíriai keresztények védelmére és támogatására, amilyen nagy hangon szokta kritizálni a keresztényüldözéseket szerinte „elhallgató“ nyugati kormányzatokat, olyan csendben lapítanak képviselői akkor, amikor lehetőség nyílna a keresztényüldözésekért felelős vezetőkkel való konfrontációra.
Feltűnő volt például az, hogy Recep Tayyip Erdoğan budapesti látogatásánál szóba sem került a török elnök által bevetett iszlamista milíciák miatti aggodalom. Pedig a szíriai ellenzék egyetlen megmaradt nemzetközi szponzoraként Törökország soha nem volt finnyás az alá betagozódó milíciák hátterével és múltjával kapcsolatban. Már az októberi támadás előtt lehetett tudni, hogy a török reguláris csapatok mellett felsorakozó Szíriai Nemzeti Hadsereg nevű egységfront száznál is több milíciája között több olyan egység is található, mely komoly dzsihadista múltra tekint vissza, és korábban sem épp a keresztényüldözések elleni határozott kiállásukról voltak ismertek.
„Az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárság“-ot ezért hétfőn levélben kérdeztük meg, hogy mit szólnak a vandalizmushoz, és hogy felmerült-e az Erdoğan-találkozón a török offenzíva által érintett területen élő szíriai keresztények védelme. Azonban az államtitkárságtól – korábbi interjúkérelmünkhöz hasonlóan – még nem kaptunk választ.
(Borítókép: Török hátterű szír lázadó harcosok fotózkodnak mobiltelefonnal Tel Abjadnál 2019. október 14-én. Fotó: Khalil Ashawi / Reuters)