Eléggé felbőszítette a kis csendes-óceáni szigetek lakóit és a környezetért aggódókat általában az ausztrál miniszterelnök-helyettes, amikor a tengerszint-emelkedéstől való félelmeiket a klasszikus gyarmati nemtörődömség, a rasszizmus és a fejlett gazdaság szempontjaival söpörte le egyetlen mondatban.

Túl fogják élni, mert sok dolgozójuk idejön hozzánk gyümölcsöt szedni

– mondta Michael McCormack, az ausztrál kormány második embere a kritikákra, hogy Ausztrália a térség vezető országaként sokkal többet is tehetne a klímaváltozás ellen, miközben Óceánia kis országainak a puszta túlélése is veszélyben van a globális felmelegedés miatt.

McCormack főnöke, a magát klímaügyekben (is) pragmatikus figurának beállító, érdemi vállalásokban viszont nem túl buzgó miniszterelnök, Scott Morrison ezekben a napokban éppen a Pacific Islands Forumon próbálta megakadályozni, hogy a közösen elfogadott végső szövegben megemlítsék az ausztrál szénipart, mint fő kibocsátót.

Ön a gazdaságukkal és az ausztráliai helyzettel törődik, én viszont a népem megmentésével Tuvalun, ahogy mások az övéikért a többi szigeten

– ordibált a fórumon ausztrál kollégájával a kis Tuvalu vezetője. Indulatát némileg érthetővé teszi, hogy a szigetország átlagos tengerszint feletti magassága alig két méter. Az előrejelzések szerint Tuvalu lehet az egyik első ország, amely a klímaváltozás miatt egyszerűen eltűnik a térképről.

Az Ausztráliával szembeni nyomásra egy üzleti fórumon reagált odahaza a miniszterelnök-helyettes. „Bosszant némileg, amikor az ilyen országokban az emberek Ausztráliára mutogatnak, és azt mondják, hogy az egész termelő ágazatunkat be kellene zárnunk, csak hogy, tudják, ők túléljenek” – mondta McCormack, majd még jobban belelovagolva magát abba a felháborító dologba, hogy törpeállamocskák lakói csak úgy túl akarnak élni, figyelmen kívül hagyva az ausztrál gazdasági érdekeit, így folytatta:

Túl fogják élni, mert sok dolgozójuk idejön, és leszedi a gyümölcseinket, a mi kemény ausztrál munkával és izzadsággal megtermelt gyümölcseinket, és mi szívesen látjuk őket, és mindig is szívesen fogjuk őket látni.

A bennszülöttek tehát a jövőben is dolgozhatnak mezőgazdasági segédmunkásként a fehér ember ültetvényein, hogy leszedjék neki a jól megérdemelt gyümölcsét – de azért mindennek van határa:

Szögezzük le: minket nem fognak belekényszeríteni, hogy tízezreknek munkát adó, energiaszükségletünk kétharmadát fedező iparágakat zárjunk be. Mindig büszke ausztrál leszek, aki megvédi ezeket az iparágakat, nem fogom deindusztrializálni Ausztráliát

– mondta a miniszterelnök-helyettes.

A Kína növekvő térségi befolyásától is tartó Ausztrália az elmúlt napokban (részben az eddigi fejlesztési pénzek átcímkézésével, részben új forrásokkal) 500 millió dolláros csomagot kínált Óceániának a klímaváltozás elleni lépésekre. Nem hangzik kevésnek, mégis langyos fogadtatást kapott, sok helyi ugyanis úgy érzi, hogy csak meg akarják vásárolni őket. Ők inkább azt szeretnék, hogy Ausztrália tíz éven belül zárja be a szénbányáit, és az ENSZ 2050-es zéró kibocsátás célját magáévá téve ne blokkoljon (mint nálunk az EU-ban egyelőre Magyarország is), hanem álljon a klímavédelem élére.