Egészen hihetetlen, de nem teljesen lehetetlen annak a férfinak a története, aki félholtan, csonttá fogyva, törött gerinccel, de élve került elő egy medve barlangjából, ahol az állat egy hónapon át őrizte.

Egyelőre saját tippünk szerint egy százalék alatti az esélye annak, hogy a történet igaz, mindenesetre az orosz sajtóban  nagy teret kapott a történet, a bulvárosabb oldalakon kétségek nélkül, a komolyabbakon az erős fenntartások mellett azt latolgatva, hogy legalább elvileg lehetséges-e mindaz, aminek a vége ez, a Daily Mail brit bulvárlapban is megjelent felvétel:

A történet szerint a férfira vadászok találtak a Kínával és Kazahsztánnal határos Tuvában egy barnamedve barlangjában. Testén egyetlen ép négyzetcentiméter nem maradt, mozgatni csak a kezét bírta és szemét csak résnyire tudta kinyitni, de magánál volt. Az Alekszandr néven bemutatkozó férfi becsülte úgy, hogy egy hónapot feküdt a barlangban.

Valószínűleg nem igaz, de lehetséges?

Először ezt elemezték azok a műsorok is, ahol Alekszandr története helyet kapott. Egyáltalán, eszik-e embert a medve? Itt ugyanis nem klasszikus támadásról van szó, amikor a bocsait védelmező vagy életét féltő medve ront a területére tévedt emberre. Alekszandrt kifejezetten zsákmányként fogta el a medve, megropogtatta, majd becipelte az odújába, ahol magára hagyta.

Rendkívül ritka, hogy a medve valóban embert fogyasszon, az azonban nem példa nélküli, hogy a zsákmányt nem fogyasztja el, hanem elrejti más vadak elől és hagyja fermentálódni. Ehhez kézenfekvő az áldozatot megölni, az furcsa, hogy ezt a medve nem tette meg, de elvileg nem kizárt, hogy Alekszandr elájult, így a medve nem bajlódott vele tovább.

Erre még lehet magyarázat, hogy ez a medve téli szállása volt, ahová már arra az időszakra gyűjtött be tartalékot, bár ez nem jellemző.

Húst azonban nem is eszik olyan gyakran a barna medve: leginkább a téli álomból felébredve lefogyva, éhségtől elgyötörten van erre esély, nyáron azonban jellemzően már kifejezetten növényekre, gyümölcsökre áll át, sőt, füvet is szokott legelni – márpedig Alekszandr legkorábban május végén került a medve odújába, ez már túl van a húsevő időszakon.

Étlen-szomjan egy hónapot?

Alekszandr képen látható sérülései elég súlyosaknak tűnnek, ha igaziak, csoda, hogy nem fertőződtek el annyira, hogy végezzenek vele. De ezek nélkül is kérdés, hogyan húzhatott ki ennyi időt.

Étel nélkül hosszabb ideig bírja az ember, mint hinnénk, az egy hónap – ami lehet, hogy kevesebb is volt (sokadszorra leírva: ha igaz) – nem teljesen lehetetlen. Víz nélkül azonban semmiképp. Ilyenkor Dél-Szibéria nagyon is forró, könnyen megy a levegő 30 fok fölé, így 2-3 napnál tovább nehéz túlélni folyadék nélkül. egy földalatti odúban azonban stabilan 15-20 fok van, így – mozgás nélkül, kis energiaigénnyel – tíz nap is lehet a túlélés határa.

De a zsákmányember közben juthatott is vízhez: ebben az időszakban sok eső esett, a víz így leszivároghatott a barlangba, valamennyi folyadék tehát rendelkezésére állhatott anélkül, hogy mozdulnia kellett volna.

Merre van most Alekszandr?

  Ez a történetnek az a része, amely miatt nem is egy százalék inkább egy töredékezrelék esélye van annak, hogy igaz. 

A tuvai hatóságok közölték, nincs tudomásul arról, hogy a férfi az Oroszországhoz tartozó köztársaság bármely kórházában lenne – írta a Vzgljad internetes kiadása. Elvileg persze nem kizárt, hogy mindez pár száz kilométerrel arrébb történt – elég jelentéktelen távolság ez Oroszországban – vagy ő maga tuvai, de máshol találtak rá, bár lehetetlennek tűnik, hogy más megye ne jelezte volna, hogy ők kezelik Alekszandrt. Az is hoax-gyanússá teszi, hogy a felvétel készítői nem jelentkeztek és nem mondták el a nyilvánosságnak, hol és hogyan is bukkantak a férfira. 

ez azonban nem zárja ki, hogy Alekszandr sérülései valódiak, csak nem medve, hanem ember bántalmazta így, ami megmagyarázná, miért nincsenek meg a készítők.