Index Vakbarát Hírportál

Mémháborúval robbant be az USA legidősebb elnökjelöltje

2019. június 17., hétfő 23:15

Nyolcvankilenc éves a valaha volt legidősebb amerikai elnökjelölt – Mike Gravel demokrata színekben indulna el 2020-ban Donald Trump ellen. A jelöléséhez kellett három tinédzser, akik meggyőzték arról, hogy szálljon ringbe, és gyakorlatilag ők hárman viszik azt a formabontó kampányt, amihez Trump sikere inspirálta őket. 

Az üzenetek nem csak formájukban, de tartalmaikban is radikálisnak tűnhetnek, viszont egyre jobban betalálnak a baloldali fordulatot átélő Demokrata Pártban. A fiatalabb szavazók, azaz az Y- és a Z-generáció számára ugyanis már evidencia az ingyenes felsőoktatással, a Zöld New Deallel és a transzgender jogok támogatásával kampányolás.

Esélye a győzelemre azonban nincs sok: a közvélemény-kutatók csak most kezdték el egyáltalán felmérni Gravel népszerűségét, az elemzők pedig egy olyan protestjelöltet látnak benne, akinek szinte lehetetlen lenne befutni a hasonlóan baloldali Bernie Sanders és a rendíthetetlenül népszerű Joe Biden mellett. Pláne, hogy rajtuk kívül még húszan jelentkeztek be a republikánus elnök legfőbb kihívójának.

Azonban Gravelre, mint jelenségre egyre többen figyelnek fel, ugyanis kora ellenére olyan frissességgel tört be a közösségi médiába, mint nagyon kevés jelölt. Az eddig méltatlanul mellőzött politikus így talán elérheti azt, hogy egy újabb generáció jegyezze meg a nevét, és úgy emlékezzen rá, mint a progresszív politika dédapjára. 

A szenátor, aki elsírta magát beszéd közben

Gravel Alaszkában él, kanadai francia bevándorlók gyermeke, de már Massachusettsben született és nőtt fel. Hetekig kellett győzködni, hogy tizenkét év után újra elvállalja az elnökjelöltséget – ugyanis politikai pályafutása igen viharos volt. 1969-től két hatéves cikluson át volt Alaszka szenátora a Demokrata Párt színeiben, nevéhez köthető például a vietnámi háborúról szóló Pentagon-iratok nyilvánosságra hozása. A titkosított dokumentumokat három órán keresztül olvasta fel a szenátusban,

addig sorolta az Egyesült Államok bűntetteit a háborúban, hogy a végére már zokogásban tört ki.

1980-ban azonban elvesztette a szenátori újraválasztást, ezután ingatlanfejlesztőként dolgozott, majd a kilencvenes évektől kezdett újra politizálásba, hogy hirdesse elképzeléseit a közvetlen demokráciáról.

Később elindult a 2008-as demokrata elnökjelöltségért is, de a kampány egyáltalán nem volt sikeres – szerinte azért, mert a „nagyvállalatok cenzúrája” kizárta őt a versengésből. Bukása után gyorsan át is állt a jóval kisebb, a két nagy párt mellett létező libertáriusokhoz, de itt sem sikerült megszereznie a jelölést, ezért „befejezte politikai karrierét”.

Írásba kezdett és tanított különböző egyetemeken, most is egy könyvet ír egy alkotmánymódosító javaslatáról: a „Népi Törvényhozás” intézményét építené be az amerikai jogrendbe, a koncepció szerint az emberek közvetlenül terjeszthetnének be törvényjavaslatokat. Amikor a három tinédzser, David Oks, Elijah Emery és Henry Williams megkereste, azért is vállalta el a felkérést, mert a fiúk is ismerték az alkotmánymódosításról szóló elképzelését, és magasztalták is azt.

A három fiatal (akik közül ketten még csak most végeznek a középiskolában) egy erős baloldali hangot akart vinni a demokraták kampányába, csak keresniük kellett hozzá valakit – és meg is találták ehhez az egykori szenátor Gravelt. A sokhetes győzködés után végül a volt szenátor beleállt, ezután indult be márciusban az a kampány, amiről több újságíró is azt hitte először, hogy csak egy hoax, mégis sikerrel győzött már meg azóta tízezreket.

Posztmodern irónia, nagyon komolyan gondolva

A Gravel-kampány tartalmában és tálalásában is formabontó. Erősen háborúellenes programja szerint a felére vágná a világrekorder amerikai katonai költségvetést, kiegyezne Iránnal, kivonulna az Arab-térségből és nem segítené többet katonailag sem Izraelt, sem Szaúd-Arábiát. Nemcsak az USA külpolitikájában hozna fordulatot Gravel: kiállt a Zöld New Deal és az LMBTQIA+-közösség jogai mellett, programpontjai szerint pedig: 

És hogy miben más formailag Gravel kampánya, mint a többi demokrata elnökjelölté? Elég ránézni a Twitter- vagy az Instagram-fiókjára. Ahogyan a 19 éves Henry Williams fogalmazott a New York Timesnak: „ez egyfajta posztmodern irónia, valódi komolysággal párosítva”. 

Gravel instaoldala tömve van mémekkel és olyan erőteljes szlogenekkel, mint a „Komposztáld a gazdagokat!” vagy a „Küldjük Henry Kissingert Hágába!”, tweetjeiben pedig üti-vágja demokrata ellenfeleit.

Mintha a demokraták kaptak volna a nyakukba egy balos Donald Trumpot

– a hasonlóság pedig nem véletlen. Természetesen nem Gravel posztolja üzeneteit a platformokra, ezeket stábja, főleg Henry Williams és David Oks intézi. Ugyan nem tehetnek közzé semmi olyat, amivel Gravel nem értene egyet, de olyan szabad kezet kaptak, amivel sikerült elérniük, hogy figyeljenek rájuk. Williams elmondása szerint Trump 2016-os, szinte kaotikus Twitter-jelenléte volt rá olyan hatással, hogy azt át akarta ültetni Gravel kampányába is:

Trump volt az első posztmodern politikus. Szeretném azt gondolni, hogy Gravel a második.

A jelöltek egyre idősebbek, a szavazók egyre fiatalabbak

A Demokrata Párt pedig egyre jobban kezd rezonálni ezekre az üzenetekre, a szavazóbázis ugyanis egyre fiatalabb. A 2020-as lehet az első olyan választás a kutatások szerint, ahol a 40 év alattiak ugyanannyian lesznek jelen az urnáknál, mint az 55 év felettiek, sőt: a tavaly őszi félidős választásokon már több volt a 18-53 év közötti szavazó, mint az 53 év feletti.

Viszont amíg a fiatalabbak inkább hajlanak a radikálisabb, baloldali jelöltek felé, addig az idősebbek jóval fogékonyabbak a centristák irányába. Közülük emelkedik ki a ma legesélyesebb jelöltnek tartott Joe Biden, Barack Obama alelnöke is – nem véletlen, hogy a Gravel-kampány őt (is) igen vehemensen támadja posztjaiban.

A jórészt a közösségi médiára támaszkodó kampány egyelőre dübörög, a cél pedig az, hogy Gravel egyáltalán bejusson a június végén kezdődő demokrata elnökjelölti vitákra. Ehhez egyrészt az kell, hogy 65 ezren támogassák adományukkal a jelöltet, akár egydolláros hozzájárulásokkal is, másrészt pedig hogy bejusson az első 20 legjobban támogatott jelölt közé. Az még kérdéses, hogy összejön-e Gravelék célja: egyelőre 40 ezer adakozónál járnak, és 150 ezer dollárnál, a stáb viszont a három kamasz klubjából az elmúlt három hónap alatt közel nyolcvanfősre bővült.

Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos

Egy dolgot már biztosan elértek: még erősebb kampánytémává tették a progresszívek céljait. Ugyanis bár az utóbbi időben Gravel úgy nyilatkozott, hogy győzni szeretne, elsődleges célként anno sem a srácok, sem a jelölt nem ezt fogalmazták meg.

A győzelemre pedig tényleg vajmi kevés esélye van a 89 éves Gravelnek: az utóbbi hetekben mindössze egy kutatás mért neki egy százalékos népszerűséget, megkaparintva ezzel az ott felsorolt tizenhárom jelölt közül az utolsó helyet.

Vannak azonban olyanok, akik mögé a protestjelölt Gravel is hajlandó lenne beállni: gyakran nyilatkozik dicsérő jelleggel Bernie Sandersről, és Tulsi Gabbardról, akik szintén a Demokrata Párt baloldali szárnyának éllovasai. Ha be is jutna Gravel a vitákba, valódi esélye a jelöltségre Sandersnek lenne igazán, aki egyrészt szintén erős a korban (77 éves), másrészt a második helyre mérik szinte minden kutatásban 17 százalék környékén.

Sanders után már csak Elizabeth Warren közelíti meg a kutatásokban a tíz százalékot, az őket követő közel húsz jelölt elől a levegőt feltehetően a legerősebb kihívó szívta el. A listákat ugyanis mindenhol a 76 éves politikai veterán Joe Biden vezeti közel 33 százalékkal – azonban bár lehet, hogy a mostani kutatások őt mérik a legnépszerűbb demokrata jelöltnek, még ne szaladjunk ennyire előre. A legtöbb jelölt ugyanis a június végén kezdődő televíziós viták során kezd majd el kihullani, a 2020 februárjában kezdődő tényleges előválasztásig pedig még hátravan nyolc hónap. 

Most pedig még tényleg nem lehet semmit biztosra mondani: négy évvel ezelőtt, amikor a republikánusok kerestek kihívót a demokraták favoritja, Hillary Clinton ellen, Jeb Busht mérték a legesélyesebbnek, a végső győztes Donald Trump pedig csak 2015 júniusának közepén mutatkozott be. Másfél évvel később a valaha volt legidősebb elnökként iktatták be 70 évesen, a 89 éves Gravel és a 76 éves Biden mellett pedig Bernie Sanders sem tűnik matuzsálemnek a maga 77 évével.

Talán a fiúk bújtatott célja Gravel jelölésével az is lehetett, hogy megmutassák: lehet Sandersnél is idősebb, és radikálisabb baloldalit találni.

(Borítókép: mikegravel2020 / instagram)

Rovatok