Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy véleménycikkben ismertette, hogy mi az elképzelése a magyar gazdaság jövőjét tekintve. Negyven nemzeti bajnokot szeretne, és az elképzelése szerint mögöttük húszezer exportképes kkv-nak kell adnia a reálgazdasági derékhadat. A miniszterelnök által korábban említett profitegyenleg hiányát pedig nullára kell leküzdeni – pontosan úgy, ahogy azt korábban Orbán Viktor is vázolta.
„A magyar gazdaság zakatolását a dualitás jelentős mértékben visszafogja. A két legfontosabb törésvonal a hazai és külföldi vállalatok, és a nagy-, illetve kis- és középvállalatok között érzékelhető. Ezeket azért szükséges oldani, mert a dualitás csökkentése jókora lökést adhat a gazdaságnak” – kezdte véleménycikkét Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a Magyar Nemzet hasábjain.
A tárcavezető ezt követően azt részletezte: a kormány célul tűzte ki, hogy 2030-ra a GDP-arányos exportunk a jelenlegi, 60 százalékot meghaladó szintről elérjen 100 százalékig, a beruházási ráta pedig 25 százalék fölött maradjon, „miközben a feldolgozóipar részesedését a gazdaságunkból 20-ról 30 százalékra növeljük”.
Az újraiparosítás és az exportrobbanás a munkaerőpiac szintlépésével együtt valósul meg, ahol a foglalkoztatási rátát 80-ról 85 százalékra növeljük. Ezek a részcélok együttesen biztosítják, hogy fő célunkat, az uniós fejlettség 90 százalékának elérését is megvalósítsuk.
A Nagy Márton szerint a felzárkózást nem segíti, hogy a külföldi irányítású vállalatok közel két és félszer hatékonyabbak (magasabb munkatermelékenységűek) a hazaiaknál Magyarországon,
többet hoznak ki a kevesebből, okosabban és hatékonyabban.
A nemzetgazdasági miniszter szerint a külföldi-hazai eltérés hazánkban ráadásul az egyik legnagyobb uniós viszonylatban, ami akadályozhatja, hogy a külföldi és hazai szektor közös nyelvet beszéljen, partnerségre lépjen.
„Itt tehát egy másokhoz képest relatíve nagyobb növekedési tartalékot találunk, amit az elmúlt években a vállalatokkal közösen elkezdtünk ledolgozni, hiszen tíz éve még háromszor hatékonyabbnak számítottak a külföldi cégek.” Ebben a dimenzióban szerinte további mutatószámok is jelzik:
a magyar vállalatok elkezdtek felzárkózni a külföldiekhez.
Például 2010 és 2022 között árbevételben 48-ról 53-ra, exportárbevételben 22-ről 27-re, hozzáadott értékben pedig 51-ről 58 százalékra növelték részesedésüket. A hazai tulajdonú cégek tíz év elteltével is a beruházások felét adják nagyságrendileg, a foglalkoztatásból pedig a 2010-es 75 után 77 százalékban részesednek.
„Nemcsak összességében, de a kiemelt ágazatok többségében is látszik, hogy a magyarok egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a tortából. Tizenkét ágazatban növekedett, míg hatban gyengült a magyar cégek árbevételi részesedése” – írta, majd hozzátette: különösen nagy siker, hogy 2010-hez képest mostanra a bankszektorban, a médiában és az energetikában a magyar vállalatok már az összes árbevétel többségét adják. Azonban szerinte kockázatot jelenthet, hogy a kiskereskedelem és a logisztika terén a magyar tulajdonú vállalatok teret vesztettek 2010-hez képest.
Majd a cikke második felét azzal a felütéssel kezdte, hogy „több magyar tulajdonú beszállítót a külföldi cégek mögé!” Szerinte az első stratégiai feladatunk, hogy még eredményesebben segítsük a hazai vállalatok nemzetközi termelési láncokba való bekapcsolódását.
Cél, hogy a magyar cégek minél nagyobb számban tudjanak bekerülni azokba a fontos hálózatokba, amelyeknél az információból innováció lesz, és ahol a szereplők akaratlanul is, de közösen tanulva egymást húzzák felfelé.
A bekapcsolódásnak legalább két lépcsője lesz, ugyanis a nagy nemzetközi cégek alatti közvetlen első kör beszállítói (Tier 1) között kisebb a magyar jelenlét és domináns a külföldi részesedés, jelenleg még inkább csak a második körös beszállítók (Tier 2) között veszik fel a versenyt a hazaiak a külföldiekkel.
Emlékeztetett, hogy míg napjainkban a „Tier 2”-ban a hazai vállalatok 45 százalékos részesedéssel rendelkeznek az árbevétel tekintetében, addig a „Tier 1”-ban a magyar árbevételi részesedés 20 százalékon áll.
A nemzetgazdasági miniszter szerint ebből a szempontból kockázatot jelent, hogy az itthon működő nemzetközi vállalatok nagyon sok esetben magukkal hozott első körös beszállítókkal dolgoznak együtt (megjegyzés: a rendszerváltoztatás után még a bankjaikat is magukkal hozták).
Így a hazai cégeket nem egyszerűen csak a hálózatokba bekapcsolódásukban, hanem a folyamatos szintlépésekben is segíteni kell. Ha a legfőbb beszállítók között több magyar tulajdonú vállalat tud megjelenni, akkor abból az egész hazai gazdasági szféra profitálni fog, mivel ezek a cégek olyan ösztönző környezetbe kerülnek, amelyben garantáltan tovább csökkentik termelékenységi lemaradásukat.
Nagy Márton szerint nemcsak erős magyar beszállítók felépítését kell elősegíteniük, hanem azt a vállalati tömeget is fel kell építenünk, amely egy erős termelékenységi szintet elérve már csak méretében áll a külföldi nagyvállalatok alatt. A magyar nagyvállalatok termelékenysége a kis- és középvállalati termelékenység kétszerese, azaz itt is található egy kisebb törésvonal.
„A hazai szektor közepes és nagyvállalataira is szükség lesz ahhoz, hogy az exportból származó teljes árbevételből ne a külföldi vállalatok részesüljenek csaknem háromnegyed részben. Ma csaknem tizenhatezer exportképesnek tekinthető magyar tulajdonú kkv működik, és legalább húszezer exportképes kis- és középvállalkozásra lesz szükségünk a jövőben a dualitási problémák enyhítéséhez – azaz sok ezer új vállalatot kell felfegyvereznünk a piaci hódító hadjárathoz” – fogalmazott.
Szerinte a magas nyomású gazdaság a kormány által elképzelt modellje létrehozza a vállalatok szintlépését kiváltó, sokszoros kényszerhelyzetet.
Illetve termelékenységjavítási „nyomás” alá helyezi azokat. „Az elmúlt években be is indult egy olyan gyors változás, amely megmutatja a gazdasági átalakulás arcát, történetét és főszereplőit is” – összegezte.
Nagy Márton szerint ha sikerül elérnünk a több száz potenciális magyar vállalat közül a nemzeti bajnok cégek számának duplájára, azaz negyvenre történő növekedését, akkor nagyot fordíthatunk a gazdasági sorsunkon is. „Ugyanis ők azok, akik képesek akár egy-egy ágazatot konszolidálni, sőt a nemzetközi versenyben is eredményesen részt venni, és akár külföldre is kifektetni.”
Ha egy gazdaság jelentős részben külföldi tulajdonú, és nincsenek hazai tulajdonú nemzeti bajnokaik, ott a gazdaságban az irányítás is külföldi, ezért végül a jövedelmek is külföldivé válnak, a gazdaság a nemzetközi szereplők jövedelemtermelő eszközévé silányul.
Majd ismertette a példáit is: OTP, Mol, Richter, 4IG, UBM, Hell, Bonafarm, Master Good, Duna Aszfalt, Waberer’s. És arra is kitért, hogy a hazai tőke, az egészséges piacszerkezet és a hazai munkavállalók hármasa már egymást erősítheti, mert elzárjuk azt a csapot, ahol a hazai bérek külföldi tőkejövedelemmé válva eltűntek a rendszerből.
„Erre ráépülve a következő célunk az, hogy a külföldi jövedelmek váljanak hazai jövedelemmé, azaz negatívból pozitívba fordítsuk profitegyenlegünket (is). Ez jelentős feladat, amiben az elmúlt évtizedben egyelőre még csak kis lépéseket sikerült tennünk, mert először szinte a semmiből kellett kiépítenünk a külföldi pozícióinkat” – összegezte.
2022-ben a profitegyenlegünk GDP-arányosan –3,9 százalék volt, azaz 6 és fél milliárd eurós hiányt mutatott, mivel a magyar vállalatok külföldön megkeresett hárommilliárd eurójával szemben a külföldi vállalatok kilenc és fél milliárd eurós profitja állt. Profitegyenlegünk egyébként a régiós átlagnak megfelelő, deficitünket nem teljesen, de 60-70 százalékban kompenzálják az uniótól visszakapott források – emlékeztetett.
Majd írását úgy összegezte, „a fentiekből négy fő cél rajzolódik ki: a hazai »Tier 1 és 2«-beszállítók részarányát 50 százalékra kell emelni, a nemzeti bajnokaink számának el kell érnie a 40-et, mögöttük 20 ezer exportképes kkv-nak kell adnia a reálgazdasági derékhadat, a profitegyenleg hiányát pedig nullára kell leküzdeni.”