Ha nem lennének kormányok, háború se lenne – vetette fel Tuomas Malinen finn közgazdász egy békéről szóló budapesti konferencián. A kerekasztal-beszélgetésen a háború került terítékre, a gazdaságra gyakorolt hatásait vesézték ki neves szakértők. Akármilyen furcsán is hangzik, a véres konfliktus pozitív hozadékait is megnézték.
Európában az elmúlt évtizedekben viszonylagos béke uralkodott, ennek vetett egy csapásra véget az orosz–ukrán háború, amelynek kirobbanását szankciók, infláció, gazdasági kihívások, fegyverszállítások és a harcok kiszélesedésének veszélye követték. A világ nem egységes a konfliktus kezelését illetően: több ország további szankciókat, katonai támogatást követel, más államok a tűzszünetet és a béketárgyalások megkezdését szorgalmazzák.
Európa versenyképessége sokat romlott, az Egyesült Államokban az unióhoz képest hetedét fizetik a földgázért, Kínában pedig a harmadát a villamos energiáért
– vezette fel a kerekasztal-beszélgetést Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Gazdaságpolitikai Műhely vezetője. Ehhez kapcsolódott Gladden Pappin a Magyar Külügyi Intézet elnöke, aki szerint sosem volt ilyen fontos, hogy a Nyugat alternatív és olcsó energiaforrásokat találjon. A politikai teoretikus szerint, bár látszólag hatalmas politikai és geopolitikai feszültség van az Egyesült Államok és Kína között, az amerikai ipari titánok szeretnének minél nagyobb szeletet kihasítani a kínai piacból.
A szakértők rávilágítottak, hogy a világ újrablokkosodása történik, amelyből az Egyesült Államok hasznot húzhat úgy, hogy erodálja Európa és Kína kapcsolatát. Ezt nevezik decouplingjelenségnek, amely során Kína leválik az európai gazdaságról.
Egy nagy tejüzemnél jártam, ahol elmondták, hogy Kína éveken keresztül Európából importált, azonban egyre inkább lecserélik az uniós termelőket
– hozott gyakorlati példát a jelenségre György László. A kormánybiztos szerint az európai cégeket kiárazzák a versenypiacról, a magas energiaárak hatalmas versenyhátrányt okoznak.
Hozzávetőleg 15 milliárd dollárra tehető a költség, amit az Egyesült Államok ukrajnai háborús segítségnyújtásra, például töltények szállítására szán – állapította meg Ács Zoltán. A George Mason University professzora szerint ez elsőre nagy számnak tűnhet, mégis eltörpül ahhoz képest, amit Amerika az Iraki és Afganisztáni hadviselésre költött, hozzávetőleg 20 ezermilliárd dollárt.
Ha megnézzük, mi mindent romboltak szét Ukrajnában, és ezt mennyibe kerülne újraépíteni, akkor 1000-2000 milliárd dollár közötti összeget kapunk
– mutatott rá a professzor. Megjegyezte, hogy a konfliktus első éve után még nem akkora a háború költsége, mint egy elhúzódó, akár öt- vagy húszéves egymásnak feszülés esetén. A háború pedig Európát fokozottan sújtja az energia- és terményexport miatt.
György László szerint beszélhetünk gazdasági hatásokról, például, hogy az Európai Unió négy százalékot vesztett a GDP-növekedéséből, és Magyarország még ennél is többet, de akkor nem látjuk a lényeget:
A háborúban emberek halnak meg, és az áldozatok értéke nem fejezhető ki számokban.
A kormánybiztos szerint ezért nehéz pontosan számszerűsíteni a konfliktus negatív hatásait. Ugyanakkor az infláción keresztül mindenki a bőrén érzi a háborút.
Az ellátási láncok egyre nehézkesebben működnek, főleg, hogy lokális megoldásokat keresünk, ez magas inflációt gerjeszt hosszú távon – erre már Tuomas Malinen világított rá. A GnS Economics vezérigazgatója szerint jobb, ha felkészülünk további sokkokra a háború eszkalálódásával.
„A diákjaim mindig az inflációról kérdeznek engem. Erre azt válaszolom, hogy az infláció az, amikor túl sok pénz üldöz túl kevés árut. Az inflációt nem az ukrajnai háború okozta, hanem már hamarabb elkezdődött, amikor a kormányok fék nélkül öntötték a pénzt a gazdaságra. Persze ez érthető fiskális oldalról” – mondta Ács Zoltán, aki szerint az infláció addig nem csökken, amíg a fiskális ösztönzőket nem fordítják vissza a kormányok.
György László kormánybiztos erre megjegyezte, hogy a kormányok 90 százaléka valóban fiskális stimulussal reagált a válságra, viszont inkább csak segélyeket osztogattak, a magyar gazdaságpolitika azonban a beruházások támogatását választotta. A fő különbség szerinte az, hogy például az Egyesült Államokban kiosztott segélyek nagyon hamar elolvadtak a száguldó árak mellett.
A moderátor megkérte a szakértőket – bár nem könnyű feladat –, hogy beszéljenek a háború pozitív hatásairól is.
Tuomas Malinen szerint a háborúban egy biztos: egy nagy rakás dolgot újra kell építeni. Szerinte ritkán kínálkozik jobb alkalom arra, hogy beruházzunk az építőiparba, de a hadiipar is pénzügyileg jó választásnak tűnik.
A háború megváltoztatja a gondolkodásunkat, és ahogy a gazdaságaink működnek. Két oldala van az érmének.
– fogalmazott a finn közgazdász. Ács Zoltán szerint a háború pozitív oldalai közé tartozik, hogy régi gondolkodásmódok szűnnek meg, és olyan intézmények válnak semmissé, amelyek addig fékezték a fejlődést. Szerinte ezért is lehetett, hogy Japán vagy Németország a világháborús vereség után talpra állt, és újra a világ élvonalába küzdötte fel magát.
A háborúkban mi a közös nevező? A kormány. Szabaduljunk meg a kormánytól, és megoldódik a probléma!
– javasolta széles mosoly kíséretében Malinen. Hozzátette, hogy kicsit bizarr a háború pozitív oldaláról beszélni, de minden érmének két oldala van, és ő egy jobbá építésben hisz.
György László szerint is nehéz az előnyökről beszélni, szerinte ez inkább abban merül ki, hogy felgyorsítja az energiafüggetlenség elérését és Európa zöldítését.
Ha az összképet nézzük, nincs nyertes egyáltalán, egyik hatalom sem boldog. Talán vannak olyan oligarchák nyugaton, akik ebből hasznot tudnak húzni, de túl sok negatív következménye van a háborúnak – fogalmazott Gladden Pappin. Rámutatott, hogy repedezik az USA-dollár dominanciája, hiszen az a belé vetett bizalmon alapul. Szerinte a háború konzekvenciái messzire nyúlnak.
(Borítókép: Serhii Mykhalchuk / Global Images Ukraine / Getty Images)