Per is lehet az AstraZeneca és az Európai Bizottság között régóta tartó vakcinaszállítási csörtéből. Az EU szerint az Egyesült Királyságból is kéne jönnie vakcinának, a gyógyszergyár szerint nem.
Marofka Ferenc, az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának tisztviselője még egy februári webináriumon beszélt részletesebben arról, hogy a járvány kezdetén tapasztalt, vadnyugati módszerekre hasonlító tagállami egészségügyi eszközbeszerzés bírta rá az Európai Uniót, hogy a koronavírus elleni oltóanyagot közösen szerezze be. Júniusban az uniós országok aláírták a közös stratégiáról szóló dokumentumot, majd külön-külön megállapodtak a vakcinagyártókkal, köztük az AstraZenecával.
A brit–svéd céggel 300 millió dózis szállításában egyezett meg az Európai Bizottság, majd újabb százmillós tételt is rendelt, ám a cég belgiumi üzemében történt meghibásodásra hivatkozva az AstraZeneca közölte, hogy a márciusra várt első 100 milliós tétel közel harmadát szállítja, végül ezt 40 millióra tornázta fel. A vállalat rögzítette, hogy a veszteséget nem pótolhatja az Egyesült Királyságban gyártott adagokból, ugyanis a szigetországgal kötött szerződése ezt nem teszi lehetővé.
A vállalat és az EU közti csörte a szállításról és a folyamatosan csökkentett adagszámról azóta is tart – ezt tetézte a vakcina vérrögképződést okozó ritka mellékhatása –, s mindennek az lett a vége, hogy az Európai Bizottság a héten bejelentette, a 2021 végén lejáró szerződést nem hosszabbítja meg a gyártóval.
Na de mi az, hogy egy gyógyszergyártó aláír egy szerződést egy másik féllel, megkapja a pénzt az eladott dózisokért, majd nem szállítja le a kikötött mennyiséget? A Taylor Wessing Budapest ügyvédi iroda szakértői közöltek állásfoglalást a kínos ügyben.
„Az EU és az AstraZeneca közti szerződésben foglaltak szerint az AstraZeneca vállalja, hogy »minden észszerű intézkedést« (angolul: »best reasonable effort«) megtesz annak érdekében, hogy az általa előállított koronavírus elleni vakcinákat a szerződésben meghatározott határidőre leszállítsák az uniós tagállamoknak.
A »minden észszerű intézkedés« a tipikus szállítási vagy vállalkozási szerződésektől idegen fogalom, jelen esetben leginkább olyan kötelezettségként értelmezendő, amely alapján a félnek minden tőle telhetőt meg kell tennie a szerződésben foglaltak teljesítése érdekében.
Ebből kifolyólag az AstraZeneca úgy véli, hogy a szerződés pusztán a tőle elvárható legnagyobb erőfeszítések megtételét követeli, nem pedig az engedélyeztetési eljárást követő azonnali teljesítést” – foglalja össze Novák Zoltán, a Taylor Wessing partnere.
Hozzátette, az Európai Unió viszont úgy látja, hogy késedelmes teljesítés miatt az AstraZeneca megszegi a szerződést.
A Taylor Wessing szakértői szerint nem egy hagyományos szállítási szerződésről van szó, hiszen
szigorúan meghatározott eredmény helyett a megállapodásban inkább csak célokat határoztak meg, amelyek elérésére a feleknek törekedniük kell. Ezt erősíti, hogy a szerződés eddig nyilvánosságra hozott részeiben nem szerepel a teljesítés pontos időpontja.
Sajtóértesülések szerint ugyanakkor az AstraZeneca 2021 első negyedévére ígérte az első 80 millió adag vakcina érkezését. A szerződés értelmező rendelkezései alapján a gyógyszergyártól elvárható teljesítmény tekintetében más, hasonló infrastruktúrával rendelkező vállalatok teljesítményét kell irányadónak tekinteni, azaz amennyiben az AstraZeneca teljesítménye látványosan alulmarad más, hasonló forrásokkal és infrastruktúrával rendelkező beszállítók teljesítményétől, úgy megállapítható a szerződésszegésért való felelőssége.
Ugyanakkor fontos, hogy az AstraZeneca egy új technológiával kifejlesztett egészségügyi terméket kíván bevezetni a piacra, mely fokozott körültekintést igényel. A szerződéses teljesítési céldátumok betartása mellet a gyártótól az is elvárható, hogy az oltóanyag biztonságos előállítására fektesse a hangsúlyt az esetleges mellékhatások, illetve egészségügyi kockázatok kiküszöbölésének érdekében.
Ezért az AstraZeneca egy felmerülő vita során érvelhetne azzal, hogy „minden észszerű intézkedés” során figyelembe kell vennie más szerződéses kötelezettségeit is, például hogy a szerződés alapján teljesítéskor a terméknek alkalmasnak kell lennie egy világméretű járvány biztonságos megfékezésére, és a gyártási folyamat során mindig a tőle elvárható szakértelemmel és gondossággal kell eljárnia, különös tekintettel a váratlan mellékhatások megjelenésére.
Az Európai Unió már többször is jelezte, hogy az AstraZeneca eleve egymást kizáró vállalásokat tett a különböző vakcinaszállítmányokra vonatkozó egyes szerződéseiben. Szerintük az AstraZeneca a belga létesítményben tapasztalt meghibásodás miatt kieső mennyiséget az Egyesült Királyságban gyártott vakcinák átcsoportosításával is köteles lenne pótolni, ugyanis a szerződés alapján az Egyesült Királyságban található telephelyeire is támaszkodhat. Ezekből a gyárakból azonban eddig egyetlen adag vakcina sem érkezett az Európai Unióba, miközben az Európai Unióból már exportáltak AstraZeneca-vakcinákat az Egyesült Királyságba.
Az unió hamar ráébredt, hogy naivan járt el, s az AstraZeneca-huzavona volt az egyik fő mozgatórugója, hogy szabályt módosítottak. Mielőtt egy unióban gyártott vakcinaadag elhagyná az EU határait, ellenőrzik, hogy a szerződéseknek megfelelően elindulhat-e a szállítmány. Vagyis bizonyos esetekre bevezették a vakcinaexport-tilalmat.
Fontos, hogy az AstraZeneca nyilatkozott arról, nem áll fenn harmadik személy(ek) irányában olyan kötelezettsége, amely akadályozná szállítási megállapodásban foglaltak teljesítését.
Az Egyesült Királyság mindeközben nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megtagadta az AstraZenecával kötött szerződésének a nyilvánosságra hozatalát, így csak találgatni lehet, hogy valóban beszélhetünk-e egymással ütköző szerződéses kötelezettségekről.
Ha az ügy jogvitába torkollik, az EU-nak azt kellene bizonyítania, hogy az AstraZeneca nem teszi meg a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy mihamarabb elérhetővé tegye a vakcinákat. Az AstraZeneca pedig azzal érvelhet, hogy nem áll fenn az Európai Unióval szemben olyan kötelezettsége, amely alapján a szigetország területén elhelyezkedő telephelyéből kellene a vakcinákat átcsoportosítania.
Az Európai Unió és az AstraZeneca közötti szerződés belga jog alapján jött létre és vitarendezéssel kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz. A szerződésből eredő jogvita esetén így a feleknek először jóhiszemű tárgyalásokat kellene folytatniuk ezen jogvita rendezése érdekében. Amennyiben a két fél egymás közti egyeztetése nem járna sikerrel, úgy a szerződés alapján a felek közti jogvita a belga jog alapján, brüsszeli bíróság joghatósága alatt dőlne el
– zárta gondolatait Novák Zoltán.
(Borítókép: AstraZeneca-dózis egy nővér kezében Dél-Koreában 2021. április 14. Fotó: SeongJoon Cho / Bloomberg / Getty Images)