Kevés olyan megye van Magyarországon, ahol jobban látható lenne az, hogy miként alakult át Magyarország gazdasága négy évtized alatt egy erőltetett iparosodási kísérlet után a német autóipar beszállítójává. Heves megye legnagyobb vállalata hosszú évekig, évtizedekig a Mátrai Erőmű volt. Az egykoron hatalmas hőerőmű valójában még ma is a hazai villamosenergia-termelés hatodáért, hetedéért felel, ám kiugró jelentősége több okból is csökken. A megye ma már az autóiparról szól.
A Mátrai Erőmű a szocializmusban kiemelt nagyvállalat volt, amely alapvetően meghatározta Gyöngyös környékének életét. Sokan egész életükben csak az erőműben dolgoztak, itt kezdték a pályájukat, majd 40 évvel később innen mentek nyugdíjba.
Visonta, Halmajugra, Bükkábrány, a cég helyszínei jó megélhetést jelentettek, kiemelt bérezéssel, áramkedvezménnyel, összetartó kollektívával, ahol hatalmas tiszteletnek örvendett Valaska József, mindenki „Jóskája”, aki a hierarchiát végigjárva jutott legalulról, az erőmű élére, majd vezette évtizedekig a céget.
Heves megye gigantikus ipari monstruma, az egykori Gagarin Hőerőmű valójában még ma is egy működő, hatalmas ipari konglomerátum. Az erőmű füstölög, a körülötte elhelyezkedő ipari park új, a mai korban is vonzóbb, de az erőművi vertikumra épülő iparágakkal telt meg.
Visonta ma is megkerülhetetlen része a megye iparának, foglalkoztatásának. De a bánya és a hőerőmű szerepe még akkor is fokozatosan leértékelődik, ha azt a környéken nehezen is fogadják el. Aki járt már szennyező energetikai üzemben, egykori szénbánya környékén, ahol bezárt a kultúrház, kiesett a bajnokságból a bánya szponzorálta focicsapat, a fiatalok már nem ide vágytak, és az emberek korai nyugdíjaztatással elvesztették a munkájukat, önbecsülésüket, rengetegszer hallhatta a vonatkozó érveket:
A szenet mindig gyalázzák, azt persze mindenki elvárja, hogy amikor rárakja a töltőre a telefonját, akkor azonnal legyen áram,
vagy
szidják a szenet, de az ugye mindenkinek jó, ha télen van mivel fűteni.
Bármennyire is egyszerűen hangzanak a fenti érvek, valójában a legnagyobb hőerőművünk ma még valóban nélkülözhetetlen „menetrendtartó” erőmű, és bármennyit is hallunk a naperőművek (a visontai hőerőmű mellett is rengeteg nappanel látható) térnyeréséről, a megújuló forradalomról, valójában még nincs kitalálva a környékünkön, hogy miként lehet fosszilis tüzelőanyagok nélkül működtetni a magyar villamosenergia-rendszert.
De a Mátrai szerepe valóban megváltozott.
Rövid távon azért, mert a szén-dioxid-kvóták árának megemelkedése miatt az elmúlt üzleti évben nagyon megdrágult, gazdaságtalanná vált az itteni áramtermelés, alacsonyabb kapacitásokkal ment csak az erőmű.
Középtávon azért, mert a szénbányászat és a szenes erőmű a karbonsemlegesség előtérbe kerülése miatt ma már nem trendi, a még ma is közvetlenül kétezer embernek munkát adó visontai cég fél évtizeden belül jelentősen átalakul, visszaszorul.
Közvetve pedig azért, mert már nem a Mátrai Erőmű a megye, különösen a munkahelyekkel nem éppen jól ellátott meseszép, de elég lepukkant gyöngyösi régió legfontosabb cégcsoportja, mert a viszonylag sok szabad munkaerővel rendelkező megyében több nagy német járműipari beszállító is megtelepedett, és ma már
is lehagyta forgalmát tekintve az erőművet. Gyöngyösön konkrétan az indiai Apollo Tyres gumigyár és a német B-Braun egészségügyi cég jelent meg komolyabb munkáltatóként.
Azt persze ma nehéz lenne megmondani, hogy ez hosszabb távon is így marad, az autóiparban, és így az említett gyárakban is, a koronavírus létszámleépítésekkel járó felbolydulást okozott, ami után kell még egy kis idő, hogy az erősen érintett cégek kialakítsák az optimális működést, a leányvállalatok hálózatát, munkamegosztását.
A Mátrai fél évszázados, keretbe foglalható történetében az egykoron állami, majd sokáig német, később cseh és magyar (EPH és Mészáros Lőrinc), végül csak magyar magánszereplők kezében levő cég immár újra az állam kezén van. És ez alighanem a környék legnagyobb szerencséje, ha valaki, az állam még gondoskodhat a munkahelyekről, a nagy villamosenergia cég valamiképpen beillesztheti a portfóliójába a nagy erőművet.
A Mátrai Erőmű ugyanis még mindig Magyarország második legnagyobb erőműve (a Paksi Atomerőmű után), saját maga termel a környéken lignitet, abból állít elő villamos energiát.
A szén mellett részben biomasszával, illetve gázzal is működtethető, amelyek karbonsemlegesség szempontjából szintén nem tökéletes megoldások, de a biomassza azért sokkal jobb megítélésű, mert megújuló energiának számít.
És bár az elmúlt években a hazai megújuló energiatermelési piacon folyton a méretes és teljesen zöld napenergia-programokról beszélünk, valójában a biomassza ma sokkal fontosabb a hazai megújuló energiatermelésben.
A Mátrai Erőmű teljes története közel egy évszázados, mert már az első világháború alatt megkezdődött az egyik későbbi alaptevékenység, vagyis az ipari lignitbányászat a környéken (az első cégnevek a Gyöngyöspatai Kovaföldművek Rt., majd a Mátravidéki Szénbányák Rt. voltak).
Szénre szükség volt, de az ötlet, hogy a kibányászott lignitet ne csak közvetlenül égessék el a környék cégei, illetve lakossága, hanem abból villamos energiát is gyártsanak, csak a hatvanas években merült fel,
ekkor jött létre a Gyöngyösi Hőerőmű Vállalat (később Gagarin Hőerőmű Vállalat).
Jurij Gagarin még 1961-ben repült első emberként az űrbe, a névfelvétel apropója azonban az volt, hogy 1968-ban elhunyt a szocialista technológia hőse, és a visontai cég azonnal nevet is váltott a tiszteletére.
Az erőművet a Thorez-bánya látta el lignittel. Ez a név talán kevésbé ismerős, de Maurice Thorez egy akkoriban elhunyt francia kommunista vezető volt, a hatvanas években a kommunisták még kifejezetten erősek voltak Franciaországban. Később egy másik bánya, a nyolcvanas évek elején megnyitott bükkábrányi is táplálta az erőművet.
Az erőmű 1969 júniusa óta termel, az öt blokkját fokozatosan kapcsolták rá a hazai áramrendszerre. Azóta természetesen a blokkokban rengeteg változás történt, cserék, kapacitásbővítések. 1992. január elsejétől részvénytársaság formában működtették tovább, és az addig külön vállalatként működő erőmű és a bányák 1993. január elsejével egyesültek.
Ahogy a hazai energetikában oly sok minden, úgy a Mátrai Erőmű is a Horn-kormány alatt, 1995 decemberében került privatizáció útján német többségi tulajdonba. Különös pályaívként Kocsis István, a jelenleg jogerős börtönbüntetését töltő volt MVM-, majd BKV-vezér előbb az ÁPV vezetőjeként az eladói oldalon bukkant fel, majd pár évvel később ő lett a többségi tulajdont megszerző német RWE hazai vezetője.
A munkavállalók is kaptak részvényeket, a jelen közgyűlésein is látni azokat, a ma már javarészt nyugdíjas egykori dolgozókat, akik 67 részvényenként kaptak csomagokat, és a mai napig a szívükön viselik a cég sorsát, és szívesen anekdotáznak is a múltról a társaság eseményein.
A németek megérkezésével hosszú évekig speciális tulajdonosi szerkezete volt a cégnek, az említett RWE-csoport volt többségben, a magyar állami Magyar Villamos Művek és a szintén német ENBW Energie Baden-Württemberg kisebbségben, és bent maradtak az említett kisrészvényesek is a cégben. A németek alapvetően biztonságosan működtették a céget, de nagyon sokat nem fejlesztettek, de a garantált eredményességet olykor meghaladó profitot értek el, és néhány évben igazán remek osztalékokat vittek haza.
A németek nem voltak igazán népszerűek Visontán, a dolgozók azt gondolták róluk, hogy fejőstehénként tekintenek a cégre, legalábbis mindig az volt a közhit, hogy a Jóskának, vagyis Valaska József vezérigazgatónak kellett kibrusztolnia a szükséges fejlesztéseket, és bár ebben sikeres volt, de
a németeket csak a rövid távú haszon érdekelte.
Amíg nem volt igazi verseny, nem volt zöld forradalom, 15 évig hozta is a Mátrai a számokat, jól érezték magukat Magyarországon. Egy nagyobb vita volt csak, a németek szerettek volna eleinte egy másik szenes erőművi blokkot nyitni, ezért fizettek is valamilyen díjat, de ez sosem valósult meg.
A környéken mindenki a Mátraiból élt, vagy ott dolgozott, vagy neki szállított be valamit, fuvarozott, takarított, az erőmű gyakorlatilag az egész környéket finanszírozta valamiképpen. Lehettek a térségben képviselők, polgármesterek, erős emberek, de errefelé mindig is Valaska József, a Mátrai-vezér volt a legismertebb és a legfontosabb ember.
Aztán 2017 decemberétől 2-3 évig jött egy, átmenetinek bizonyuló magyar tulajdonú időszak, amikor Mészáros Lőrinc érdekeltségei, illetve eleinte a régiónk egyik legnevesebb energetikai cége, a cseh Energeticky a Prumyslovy Holding (EPH) lettek a tulajdonosok.
Az erőművásárlás eleinte a csehek szakmai vezetésével indult, de ahhoz, hogy a kissé outsider külföldiek bejöhessenek, jól jött a magyar partner.
2018 eleje aztán nagyon izgalmasan alakult. A németek regnálásának végén már masszív konfliktusok voltak, mert már nem termelt annyi pénzt a Mátra, így elmaradtak bizonyos rekonstrukciók. 2018 elején azért lett ebből probléma, mert baromi hideg volt, és műszaki hiba keletkezett abból, hogy hiányzott egy szén-előmelegítő eszköz, és a jeges szén elégetéséből műszaki hiba, majd milliárdos veszteség keletkezett.
A kazán és a turbina fejlesztése nem fizethető ki osztalékként
– mondta egy forrásunk erről.
A probléma éppen a deal elszámolásának közepén jött, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vevők igen kedvező áron vehették meg az erőművet. Igen ám, de a két vevő azonnal összekülönbözött, a csehek a 2018-as választások előtt költségcsökkentést szerettek volna, vagyis leépítéseket, Mészárosék ezt nem szerették volna, inkább kivásárolták az EPH-t. Amilyen gyorsan jöttek a csehek, olyan gyorsan mentek is, vélhetően azért jól kerestek az üzlettel.
2018-tól még valami változott, ami inkább a 2019-es évet árnyékolta be, a korábban fél euróért is megvehető szén-dioxid-kvóta ára 20-25 euróig drágult. A Mátrai ebből először pénzt csinált, az olcsón megvett kvótát eladta, és kevesebbet termelt, de később az egész üzem kiárazódott, nem volt gazdaságos, mert az áram ára nem emelkedett úgy, ahogyan a kvóta.
A Mátrai nyereséges cégből veszteségessé vált.
Közben a visontai vertikum több elemét is Mészárosék szerezték meg, például az erősen nyereséges Geosolt, amely bioalapanyagot (faaprítékot, hulladékot) szállított be az erőműnek, de Mészárosék felhúzták a zöldmezős Viresolt is, egy gigantikus kukoricafeldolgozót, amelynek nagy szüksége van a Mátrai hőjére, energiájára.
Alig két év után 2019 végén az Opus Global Nyrt. már azt jelentette be, hogy az állami MVM szándéknyilatkozatot írt alá a cég megvásárlására. Nemsokára gázszivárgás borzolta a kedélyeket (állítólag a Viresol volt annak forrása), végül 2019. december 20-án Palkovics László innovációs és technológiai miniszter jelentette be, hogy a magyar állam megvásárolja a Mátrai Erőművet. A vételár, egyáltalán a vétel sok vitát szült a parlamentben is, mi is írtunk a részletekről.
Az állam a későbbiekben alighanem felújítja és átalakítja az energiatermelés szerkezetét is, részben uniós alapok felhasználásával gázturbinás blokkot telepít.
Emellett a meglévő lignitblokkok termelésének meghosszabbítása sem kizárt. A Népszava értesülései szerint az erőmű a 3-as számú, 220 megawattos blokk 2025 utáni működtetésére már kapott előzetes engedélyt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól.
A lap szerint az MVM a most zajló átvilágítás alapján arról is dönt, hogy további két, egyenként 232 MW-os lignitblokk termelését hasonlóképp meghosszabbítják-e 2029-ig. Nem kizárt, hogy hosszú távon csak a harmadik lignitblokk marad meg a magyar energiarendszer biztonsági tartalékaként.
A visontai ipari vertikumra ugyanis szükség van, az itteni ipari termelés nagyon fontos, Visonta már rég nemcsak a Mátrai Erőművet jelenti. A park a megyében ma is megkerülhetetlen központ, de már rég nem az, ami valaha volt, az erőmű már nem „állam az államban”, csak egy fontos és stabil munkáltató, amelyiknek gyorsan ki kellene találni a jövőjét.
(Borítókép: A Mátrai Erőmű - fotó: Huszti István)