Index Vakbarát Hírportál

Szakadék felé tartott, az állam megmentené az egykori Ganz Műveket

2020. július 9., csütörtök 16:23 | aznap frissítve

Stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette az állam a CG Electric Systems Hungary Zrt. nevű céget. A legendás Ganz Villamossági Művek utódcégénél a májusi bérnek már csak a harmadát kapták meg a munkavállalók. A nagy múltú és ma is sokat és magas hozzáadott értékkel exportáló transzformátor-, generátor- és motorgyár állami segítség nélkül a szakadék felé szaladt. A cég az elmúlt években szinte bibliai tíz csapást szenvedett el, kálváriáját az koronázta meg, amikor az indiai anyavállalat tulajdonosáról kiderült, hogy 500 millió eurós csalásban érintett.

Kormányrendeletben jelentette be az állam, hogy stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette a súlyos válságba került CG Electric Systems Hungary Zrt. nevű céget, ahol információink szerint akadozik a termelés, pénzüket követelik a szállítók, kötbért kérnek a vevők, 31 millió euró a bankhitel, amit 9 millió eurónyi szállítói tartozás fejelt meg a tavalyi beszámoló alapján.

A helyzet június elején fordult válságossá, mert a Tápiószelén és Szolnokon is gyártó cég 415 munkavállalója a májusi bérnek csak a harmadát kapta meg. Azt írtuk, hogy CG Electric, de vajon ismerős így ez a cégnév? Nem?

Pedig a legpatinásabb magyar ipari vállalkozások egyikéről, a Ganz Villamossági Művekről van szó.

A Ganz-örökség

Egy kis múltidézés: Ganz Ábrahám 1844-ben alapította legendás vasöntödéjét, amelyből később a magyar nehézipar emblematikus gyárai (villamossági, közlekedési és hajógyártók) és a magyar ipar világszerte ismert termékei (transzformátorok, motorok, vasúti berendezések) nőttek ki.

Olyan régi cégről van szó, hogy az még az 1848–49-es szabadságharchoz is öntött ágyúkat. Ganz elkötelezettségére jellemző, hogy amikor egy üzemi baleset során elvesztette az egyik szemét, a legenda szerint felnézett, és azt mondta:

A fél szem oda, de az öntés sikerült.

Ganz Ábrahámnak súlyos, örökölt betegsége volt, 1867-ben pedig öngyilkos lett, levetette magát a palotája ablakából. Ezután neves utódai fejlesztették tovább a céget – csupa olyan mérnök, akiknek a nevét ma is utcák, terek, múzeumok viselik (Mechwart András, Zipernowsky Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó).

A gyárak többsége azonban mára bezárt, de ha beírjuk a Céginfo.hu keresőjébe, hogy „Ganz”, ma is 300 feletti találatot kapunk.

Történetünk főszereplője, a legfontosabb társaság, a ma CG Electric Systems Zrt. nevű transzformátor-, generátor- és motorgyár sincsen éppen jó állapotban,

az elmúlt években folyamatosan milliárdos veszteséget termelt, és miközben 2014-ben még 92 millió eurós forgalmat „generált”, azóta ez a harmadára olvadt.

Az 1990-ig állami cég először az olasz Ansaldo-csoportba került, majd 2000-től 2006-ig Székely Péter Transelektro-vállalatának lett a része, végül amikor ez az egykori gigantikus ipari csoport nagy robajjal szétesett, a villamossági rész az utolsó pillanatban el tudta kerülni a felszámolást, és 2006 októberében indiai tulajdonba került.

A Crompton Greaves

A tulajdonos a Mumbaiban székelő CG (Crompton Greaves) csoport lett, amely társaság teljesen hasonló ágazatokban dolgozott, mint a Ganz, és Indiában piacvezetőnek számított, generátorokban, motorokban, transzformátorokban, vasútbiztosító berendezésekben, egyes termékekben 30-40 százalékos piaci részesedéssel.

A végső tulajdonos egy dúsgazdag család, a Thaparok voltak, ők birtokolták a tőzsdén forgó cégben a legnagyobb pakettet. Az elmúlt másfél évtizedben a harmadik generáció képviselője, a dollármilliárdos Gautam Thapar (Avantha Group) volt a cég legfontosabb embere.

Európai terjeszkedés

A CG ázsiai sikerei után 2005-ben indította európai offenzíváját, először megvette a belga Pauwels-csoportot, majd évente vett egy-egy újabb érdekeltséget.

A nagy nyomulásnak részben az Indián kívüli piacok meghódítása, részben a fejlett technológiák, a know how-ok megszerzése volt a célja. A társaság életét régóta követő forrásaink szerint a Ganztól például egy nagy távolságokat is jól kiszolgáló (korábban az orosz, de akár az indiai piacon is használható) 765 kV-os transzformátor, illetve egy nagyfeszültségű kapcsolóberendezés volt különösen vonzó a vevőnek.

A társaság a belga, majd a magyar megjelenés után vett még ázsiai cégeket, de spanyol, ír, kanadai és amerikai gyárakat is, ám a gyors terjeszkedés nemcsak pénzügyileg, de integrációs feladatként is túlságosan megterhelő volt.

Nehézségek

Az eredeti elképzelés a szinergiák jobb kiaknázása volt, például olyan gyártásoptimalizációval, hogy a fejlett nyugati és magyar technológiákat olcsó indiai gyártásban hasznosítsa a cég.

A nagy egységesítésben például a Ganz nevet is elhagyta a cég, és globálisan, az Európában máig nem ismert CG-t vezette be.

A 2005–2006-os csődközeli helyzet után azonban nem volt könnyű visszaszerezni a vevők és a szállítók bizalmát. A nagy átalakítás globálisan, de konkrétan Magyarországon is rendre akadályokba ütközött.

Központi sales

A CG is érezte, hogy nincsen kellő tapasztalata a globális piacon, ezért a tulajdonos Mumbaiba csábította a francia Alstom több vezető menedzserét, és kialakított egy teljesen francia felső vezetést.

A franciák nemzetközi céget próbáltak építeni, egyrészt sorra, egyesével kirúgták a szerintük mindent szabotáló korábbi indiai vezetőket, majd kialakítottak egy globális értékesítési láncot, és méregdrága irodákat nyitottak Dubajban, Szingapúrban. Csakhogy ez csak a költségeket növelte, nem igazán működött, ugyanis egyedi, komoly műszaki specifikációt igénylő berendezéseket nem lehet megfelelő műszaki tudás nélkül eladni.

A hazai cég azonban már csak a magyar vevőket szolgálhatta ki közvetlenül, az exportértékesítés Belgiumból történt, és a magyar fél azt kezdte tapasztalni, hogy a jó nyereségtartalmú, izgalmasabb üzleteket nem a magyar gyárak kapják, a rosszabbak viszont sorra itt landolnak.

Súlyos problémák

A lejtmenet megállíthatatlan volt, egyre rosszabbak lettek a számok, az indiaiak kapkodtak. Előbb azt tervezték, hogy a belga gyártást is idehozzák, de hosszú előkészítés után ez meghiúsult, majd az egyre nagyobb lyukak (a leányvállalatokat rendre Indiából kellett finanszírozni) láttán elkezdték eladogatni a leányvállalatokat.

A magyar vállalkozásra is jött volna amerikai, majd orosz hátterű vevő (úgy tudjuk, hogy egy nagy magyar energetikai cég is tárgyalt), de végül csak nem jöttek össze az üzletek, mert a cég mindvégig maga előtt tolt egy hatalmas MFB-s hitelt.

Az állam 2006-ban azzal segített a Ganznak, hogy az MFB 49 százalékos tulajdonrészét olyan hitellé alakította, amelyből 2022-ig nem kellett tőkét törleszteni, de az adósság azért ott volt (jelzálog terhelt minden épületet és berendezést), és folyton meggátolta a további hitelfelvételeket és a cég eladását is.

A végső csapás

2019 augusztusában aztán végleg beütött a ménkű. Az indiai menedzsment kiadott egy hivatalos közleményt, miszerint a hatóságok 500 millió eurós csalási esetet vizsgálnak, a CG árfolyama beszakadt a tőzsdén.

Kiderült, hogy a főtulajdonos és négy gazdasági vezető összejátszásával a társaságcsoport hiteleket vett fel, amelyeket kamucégek közbeiktatásával eltereltek a társaságtól, és nem rendeltetésszerű célokra használtak fel.

Gautam Thapar megbukott, igaz, a cég működőképessége fennmaradt, mert a lemondott igazgatóság helyére a céget átvevő bankok és más hitelezők kineveztek új embereket, illetve hatósági pénzügyi biztosok is érkeztek a társasághoz.

Csakhogy az új gazdák semmilyen kifizetést vagy leányvállalati finanszírozást nem engedélyeztek, a magyar cég pedig önmagában nem volt hitelképes, elzáródtak a pénzcsapok, a magyar cég már nem bírta megfinanszírozni a gyártását.

A vevők ugyanis általában csak 10-20 százalék előleget fizetnek, és bár voltak olyan elkötelezett partnerek, akik a nehéz helyzetben segítettek a saját megrendeléseik megfinanszírozásában, a CG Electric elkezdett kiszáradni.

Csődhelyzet

A CG nemzetközi gondjai innentől már csak sokasodtak, a koronavírus sem segített, de például a belga cég már előbb, 2020. február 3-án csődbe ment, magával rántva az ír és az indonéz leányvállalatot is. A késések, elmaradó szállítások miatt kötbérfizetési helyzetek adódtak itthon is, perek indultak, volt, aki felszámolást kezdeményezett.

Itt tartott a történet, amelyet nyilván jól ismert a magyar állam is, a kiemeltté nyilvánítással valamiképpen ezért lépett közbe.

Azt, hogy érdemes-e a CG Electric Systemset megmenteni, azt kívülről nehéz megítélni.

Az biztos, hogy a magyar nehézipar egyik legrégibb, speciális know how-t felhalmozó cégéről van szó, amely világszerte keresett és magas hozzáadott értékű berendezéseket gyárt a mai napig, ugyanakkor valahogy időről időre az derül ki, hogy a cég nem életképes, minden külföldi partnernek is beletörik a bicskája.

A megmaradt három fő üzletág (gázszigetelésű kapcsolóberendezéseket 2017 óta nem gyárt a cég, az már teljesen átkerült Indiába) egyaránt komoly nemzetközi üzleteket szerzett az elmúlt időszakban is, és amennyiben a finanszírozás ezt lehetővé tette, magas minőségben szállított.

A három fő termék

Mi az, ami megmaradt tehát? A csoport Tápiószelén 23 hektáron három gyártócsarnokban gyárt transzformátorokat, egyedi motorokat, generátorokat, illetve Szolnokon, egy régóta nem felújított csarnokban 6,5 hektáros területen hegesztett vasszerkezeteket.

A legfontosabb termékek

  1. ipari teljesítményű transzformátorok, amelyeket elég sokszor magyar cégek (Mavir, áramszolgáltatók, Mol-csoport, E.ON) vásárolnak meg, de volt a cégnél mostanában észak-európai, francia, algériai megrendelés is;
  2. a motorok, ahol nem a kínai cégek vagy esetleg a Siemens, Alstom, ABB által uralt kisebb és széria motorokra, hanem egyedi, nagy teljesítményű motorokra kell gondolni, amelyeket a cementgyárak, az atomerőművek, olaj- és gázipari létesítmények, roncskocsi-aprítók használnak, vevő például a Roszatom, a SaudiAramco,
  3. a hidrogenerátorok, amelyek szintén hatalmas, egyedi berendezések, tavaly például egy indiai vízerőműbe szállított a csoport két egyenként 300 tonnás (!), részenként kivitt generátorokat, melyek helyszíni összeszerelése jelenleg is folyik. Ennek az üzletnek az érdekessége az, hogy nem az anyavállalaton keresztül jött.

Kiemelt cég

A dolgozók mostanában abban bíznak, hogy a százötven éve felhalmozódott know-how, illetve az ezt ismerő és eddig még valahogy megtartott mérnöki gárda (70 fő), illetve a kulcsfontosságú fizikai dolgozók egyben tarthatóak.

Az a remény, hogy amennyiben a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. felszámolja a céget, az eszközök egyben tarthatók, és a gyártás talán megmenthető.

Ahogy hallottuk, ha újra magyar tulajdonban lesz a cég, akkor megint Ganz néven indulhat a gyártás.

Beszélgetéseink során arról senki egy szót nem szólt, hogy hol is landolhatna a későbbiekben ez az értékes tudás, maradna az államnál, vagy jelentkezne rá valamilyen hazai, de magán tulajdonosi kör.

Ha az elmúlt évek nagy állami építőipari vagy különösen a vasútipari üzleteire gondolunk, biztosan vannak olyan csoportok, amelyek nemcsak jártasak ebben az iparágban, de bírják is a kormányzat bizalmát. Utóbbi azonban egyelőre csak spekuláció. Forrásaink, amikor konkrét nevekre rákérdezek, csak rázzák a fejüket, vagy tényleg nem tudják, hogy ki lehet a Ganz Villamossági hosszú történetének újabb gazdája, vagy csak egyszerűen nem mondják.

Borítókép: A CG Electric Systems Hungary Zrt. tápiószelei transzformátorgyára 2013. október 25-én. A kormány stratégiai partnerségi megállapodást kötött a transzformátorokat és nagyfeszültségű gépeket gyártó indiai CG Electric vállalattal. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Rovatok