Index Vakbarát Hírportál

Amerika ráébredt, hogy a kínai pénz diktál

2019. október 17., csütörtök 10:18

Az amerikai kosárlabdaliga, az NBA hagyományosan egy progresszív fellegvárnak számít az amerikai sportban, amelynek játékosai keményen beleállnak megosztó társadalmi-politikai kérdésekbe, és gyakran bírálják az amerikai kormányt. Amikor viszont a napokban Kína cenzúrázta a liga egy menedzserét, a bevételkieséstől tartva rögtön heves bocsánatkérésbe kezdtek. Nem egyedi és nem is új jelenségről van szó: az utóbbi években egy sor világcég döntött úgy, hogy a kínai bevételei védelmében öncenzúrát alkalmaz, még akkor is, ha közben nyugaton progresszív társadalmi szerepvállalásával marketingeli magát. Az NBA-botrány úgy tűnik, ráébresztette Amerikát, hogy az Apple-től a Nike-ig egy sor amerikai világcégnek egyre inkább a kínai pénz diktál.

Az NBA, azaz az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság az Egyesült Államok és talán a világ legprogresszívabb sportligájának számít, ahol a játékosok nap mint nap nyilatkoznak meg súlyos társadalmi és politikai kérdésekben, ítélik el a rendőri erőszakot, a feketékkel szembeni rasszizmust és hátrányos megkülönböztetést, vagy akár Donald Trump elnököt és politikáját.

Ám amint az utóbbi napokban kiderült, a jelek szerint a progresszió csak az Egyesült Államok határain belül, és ott is csak addig működik, ameddig a liga üzletei érdekei nem forognak veszélyben. Legalábbis erre enged következtetni a Houston Rockets általános elnökének botránya: miután Daryl Morey a hongkongi tüntetéseket támogató képet posztolt a Twitteren, csapatának, majd később az egész NBA-nek bojkottal kellett szembenéznie Kínában, amire a sportliga első reakciója az volt, hogy fülét-farkát behúzva esedezett a bocsánatért a progresszívnak nem nagyon mondható Pekinggel szemben.

Bár egyáltalán nem új jelenségről van szó, az NBA körüli balhé és pár közelmúltbeli, hasonló eset miatt Amerikában látszólag az utóbbi hetekben tudatosult igazán, hogy ha valaki Kínában akar pénzt csinálni, akkor be kell tartani a Kínai Kommunista Párt játékszabályait.

Ezek betartására pedig egy sor olyan amerikai cég is hajlandó, amelyek amúgy hazájukban a rendkívül haladó elveikkel próbálják reklámozni magukat.

Az álszentséggel vádolt cégek közül néhányat el is ért a fogyasztók haragja, ami miatt a Bloomberg nemrég már azt feszegette, az amerikai-kínai kereskedelmi háború kulturális háborúvá fajul. Hogy ez egyelőre talán túlzás, az abból is látszik, hogy Peking a külföldi felháborodás hatására letekerte a hisztimétert. Ugyanakkor hosszú távon szinte biztos, hogy egyre több hasonló epizóddal kell majd szembenézniük a Csendes-óceán mindkét oldalán üzletelő cégeknek.

A kosártörténelem legdrágább tweetje

Az egész balhé azzal indult, hogy a houstoni menedzser, Daryl Morey október 4-én kitweetelt egy képet, amin az állt, “Harcolj a szabadságért, állj ki Hongkong mellett”. A Houston Rockets tulajdonosa erre (szintén a Twitteren) gyorsan leszögezte, hogy ők nem politikai szervezet, és a menedzser posztja nem tükrözi a csapat álláspontját, James Harden, a Rockets legnagyobb sztárja pedig bocsánatot kért Kínától.

Ez azonban nem hatotta meg a kínaiakat: a kínai kosárlabda-szövetség közölte, hogy jegeli az együttműködést a csapattal, a CCTV állami tévé sportadója bejelentette felfüggesztette a Rockets meccseinek közvetítését, majd az NBA-meccskövetítéseket online terítő Tencent technológiai óriás is száműzte őket platformjáról.

Erre az NBA közölte, hogy Morey nem az ő álláspontjukat képviseli, és “nagy tiszteletben tartják Kína történelmét és kultúráját”. Morey pedig (miután gyorsan letörölte a posztot) arról írt, “sok lehetősége volt más nézőpontokkal is megismerkednie” az ügyben.

E két reakcióra az amerikai szurkolók és politikusok keltek ki magukból, álszentnek nevezve az NBA-t. Emiatt aztán Adam Silver, az NBA vezetője leszögezte, hogy nem fogják akadályozni a liga tagjainak szólásszabadságát. A vezeklés elmaradására válaszul a CCTV bejelentette, hogy az összes NBA-meccs közvetítését felfüggeszti, másnap pedig az NBA mind a tizenegy kínai szponzora közölte, felül kell vizsgálniuk az együttműködést a ligával. 

Hatalmas összegek forognak kockán

Azóta az NBA próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A korábban szabadszájú játékosok és edzők nem válaszolnak a botránnyal kapcsolatos kérdésekre, a stadionokból kivezetik a Hongkong mellett felszólaló szurkolókat. Az amerikai ESPN sportcsatorna odáig ment, hogy Kína nemzetközi bíróságon illegálisnak kimondott, és az Egyesült Államok által illegitimnek tartott dél-kínai-tengeri területi követeléseit is berajzolta térképére.

LeBron James, a sport legnagyobb sztárja, aki amúgy hazájában társadalmi és szabadságjogi szerepvállalásáról ismert (mottója: több vagyok, mint egy sportoló), a Los Angeles Lakers egyhetes kínai pénzcsináló túrájáról hazatérve azt nyilatkozta, Morey "félreértette vagy nem ismerte eléggé a helyzetet", ezzel pedig "sokaknak árthatott" – bár később azt írta, ez alatt nem a dolog tartalmi részére (azaz a hongkongi tüntetésekre) gondolt, hanem arra, hogy Morey nem volt tisztában tweetje potenciális következményeivel. 

A nagy kapkodás nem véletlen:

Egy szó mint száz: hatalmas pénz van a kínai kosárpiacban.

Szuverenitás vs biznisz

Az NBA Kína-függősége mindazonáltal csak a dolog egyik oldala, a másik, fontosabb kérdés, hogy miért vezet ennyire brutális válaszlépésekhez egy, a világpolitikára semmiféle ráhatással nem rendelkező amerikai kosárlabda-menedzser tweetje.

A dolog hátterében egy áthidalhatatlan nézeteltérés feszül. Nyugaton a média és a közvélemény a demokráciáért a végsőkig küzdő, a kínai diktatúra erőszakszervezeteivel dacoló, elszánt fiatalokként tekint a tüntetésekre. A kínai vezetés, valamint a kínai oktatási rendszerben felnőtt és az erősen cenzúrázott médiát fogyasztó kínai lakosság szemében viszont erőszakos szeparatistákról van szó, akiket az összeesküvés-elméletek szerint egyenesen az amerikai titkosszolgálatok irányítanak. Peking szerint a tüntetések a kínai állam területi egységét fenyegetik, az azokba való bármiféle külföldi beleszólás pedig a kínai szuverenitás elfogadhatatlan megsértése. (A tüntetések hátteréről korábban részletesebben írtunk és beszélgettünk is.)

A kínai álláspontot a Brooklyn Nets NBA-csapat tulajdonosa, a kínai Alibaba internetes óriás egyik alapítója, az egyébként tajvani származású Joe Tsai írta meg egy hosszú Facebook-posztban: Kína (és Hongkong) a 19. század közepén, a két ópiumháborút követően a britek és franciák, majd később a többi nyugati hatalom és Japán martalékává vált. Az ezt követő bő száz évet a megaláztatás évszázadaként tanítják Kínában. Ahogy Tsai írta:

“Aki ismeri a történelmet, érti, hogy a kínai léleknek nehéz teher a kínai területek felszabdalását célzó bármilyen külföldi vagy belföldi fenyegetés,” ezért “1,4 milliárd kínai lakos egységben áll, amikor Kína területi integritásáról van szó, ez az ügy nem lehet vita tárgya”. 

Egy aktuálisabb magyarázat Hszi Csin-ping elnök politikájához köthető: Hszi két fő célja a Kínai Kommunista Párt teljhatalmának megerősítése, illetve “a kínai nemzeti megújulása”, amelynek része a száz-százötven évnyi megaláztatás után az ország nagyhatalmi státusának visszanyerése. Az erős, megújult, a külföldi megaláztatást maga mögött hagyott Kína képébe viszont nem fér bele, hogy bárki következmények nélkül sértegetheti a pártot és a nemzetet. Különösen pont a Kínai Népköztársaság megalapításának október elsejei évfordulójának idején, amely esemény Kína nagyságának dicsőítéséről szól, és az átlagosnál is súlyosabb cenzúra kíséri. 

Kína az elmúlt években láthatóan egyre határozottabban áll ki saját területi szuverenitása mellett, és ez a hongkongi tüntetések kapcsán még erősebb irány lett, különösen a népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója táján. Úgy tűnik, már nem csak a kínai kormányzat, hanem a cégek és egyéb, kvázi nem állami szereplők is kötelességüknek érzik a látványos kiállást az ország vélt vagy valós érdekei mellett. Valószínűleg a belpolitikai helyezkedés részévé vált, hogy ki tud hangosabban felháborodni egy-egy ügy kapcsán, hiszen a párt évek óta egyre jobban használja a nacionalizmust legitimációs eszközként. Hszi Csin-ping belpolitikai érdekeit is segíti, ha a lassuló gazdasági növekedésről elterelheti a figyelmet ilyen ügyekkel. A külső ellenségkép és "támadások" erősíthetik a párt legitimációját

- mondta kérdésünkre Matura Tamás Kína-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

Nem ma kezdődött

Ahogy az Economist írta, a nyugati cégek számára régóta realitás, hogy ha be akarnak törni a kínai piacra, akkor bizonyos dolgokat nem szabad feszegetni. Hollywood például hosszú ideje próbálja Kína-konformmá tenni a legnagyobb filmjeit, hogy bejuthassanak a világ második legnagyobb mozipiacára – sőt, ma már egy sor hollywoodi produkció kínai pénzből és befolyással készül, így az üzenet finomhangolása még közvetlenebb. Az 1990-es években, a hidegháború végével még

az volt a várakozás, hogy a nyugati eszmék és az azokat közvetítő nyugati popkultúra majd Kínát is közelebb hozza a liberális értékrendhez; a jelek szerint a dolog fordítva sült el, és manapság inkább Kína tudja illiberális értékrendjét a nyugatra.

Jellemzőa helyzetre, hogy amikor a South Park (elég jó időzítéssel) egy epizódjában hülyét csinált a kínai cenzúra előtt meghajló nyugatiakról, a szatirikus rajzfilmsorozat összes része, sőt még az azokkal kapcsolatos posztok és cikkek is eltűntek a kínai internetről. 

A külföldre gyakorolt cenzúrának súlyosabb formái is vannak: Ausztráliában egyre több politikus és tanár vádolja azzal a helyi egyetemeket, hogy a jó pénzt hozó kínai cserediákok nacionalizmusa előtt meghajolva átveszik a pekingi cenzúrát, és elfojtják a Kína számára kényes ügyek megtárgyalását. Sőt, egyes vádak szerint a Kínai Kommunista Párt helyi csápjain keresztül megfigyeli és akár meg is fenyegeti a külföldi egyetemeken szabadon gondolkodni merő kínai diákokat.

De mindez nemcsak a kultúráról szól: nemrég Peking azt is deklarálta, hogy mostantól egy légitársaság sem hivatkozhat külön országként Tajvanra, amit a kínai piac elvesztésének félelme miatt végül mindenki követett. Ennek ellenére egyre több cég keveredik botrányba.

Az ilyen malőrökről régóta tudni, hogy megtorlás lesz a vége. Eredetileg a külföldi cégek számára három tabu volt Kínában, a három T: Tibetről, Tajvan és a Tienanmen téri vérengzés. Manapság azonban a geopolitikai feszültségek sokasodása, a kínai nacionalizmus felszínre törése és a közösségi média ereje miatt a helyzet jóval bonyolultabbá vált, és egyre nehezebb eldönteni, hogy hol húzódnak a határok.

Szezonba jött az öncenzúra

A hongkongi Cathay Pacific légitársaságot például azzal fenyegették meg, hogy kitiltják a kínai piacról, ha nem szankcionálja a hongkongi tüntetésekkel szimpatizáló vagy azokon résztvevő munkatársait. (A cég vezérigazgatója napokra rá távozott.) A Tiffany ékszerház pedig azért került bajba, mert egy reklámanyagukon a modell a jobb kezével eltakarta a szemét, amely a kínaiak szerint a szemkilövető rendőrök elleni hongkongi tiltakozásokat idézte. 

Ahogy a kínaiak érzékenysége nő, sok cég az öncenzúra minimum érdekes formáit választja.

A deszkás szabadságot hirdető Vans például letiltott egy Hongkongot idéző cipődizájnt online pályázatán, a Warcraft-sorozatot is kiadó Blizzard pedig azzal haragította magára az internet népét, hogy pénzdíjmegvonással és kitiltással sújtott egy hongkongi játékost, aki egy e-sport-torna megnyerése utáni interjújában felszólalt a tüntetések mellett. A Blizzardban a már említett Tencent is rendelkezik tulajdonrésszel.

Az Apple először a tajvani zászlót ábrázoló emojit törölte az iPhone-okról, majd letiltott egy egy alkalmazást, amelyet a hongkongi tüntetők a rendőrök mozgásának követésére fejlesztettek - egy nappal azután, hogy a kínai pártlap beszólt rá. Nem sokkal később levették a tüntetésekről gyakran író Quartz gazdasági portál hírolvasó alkalmazását is. Sokan felhozták: a cég annak idején az FBI kérésére sem volt hajlandó feltörni egy terrorgyanúsított iPhone-ját, bezzeg a kínaiaknak lefeküdt. A cinikusok szerint ennek az az oka, hogy Amerikában nagyobb marketingértéke van a hatóságoknak való ellenszegülésnek, Kínában viszont ez a biznisz végét jelentené.

Egyértelműen látszik, hogy az amerikai és általában a külföldi cégek saját anyagi érdekeiket követve hajlandóak engedni a kínai nyomásnak ilyen ügyekben, és várható, hogy Peking saját erejét érezve, egyre gyakrabban próbálja majd óriási piacát felhasználni a külföldi szereplők befolyásolására.

- mondta Matura Tamás.

Meglepő, de a pénzről szól

Hogy egy kis pénzért a világcégek nem átallnak kisebb-nagyobb önellentmondásba keveredni, jó példája a Nike is. A sportszergyártó tavaly ilyenkor azzal kavart botrányt az Egyesült Államokban, hogy Colin Kaepernick amerikaifutball-játékost választotta reklámarcnak, aki arról ismert, hogy a himnusz alatt letérdelve tiltakozott a feketék elleni erőszak és rasszizmus miatt, ezzel viszont kivívta a jobboldal és Donald Trump elnök utálatát is. A kampány mottója az volt, "Higgy valamiben! Akkor is ha fel kell áldoznod érte mindened!" 

Ugyanez a Nike az NBA-vel kapcsolatos feszültségek nyomán azonnal levette kínai boltjaiból a Rocketshez és az NBA-hez köthető árukat, szponzorált játékosai mélyen hallgatnak az ügyben. Ahogy akkor írtuk, a megosztó amerikai kampány arról szólt, hogy a cég bevételei a balosabb, a társadalmi és politikai ügyek mellett való kiállást értékelő fiataloktól jönnek, nem a hőzöngő konzervatívoktól; Kína esetében viszont azzal lehet több pénzt keresni, ha kussolnak, és nem politizálnak. Az egyébként a Trump-kormánnyal szemben rendkívül szókimondó NBA-sztárok hallgatása pedig vélhetően arról is szól: a kínai szponzorpénzek elvesztésével a fizetésük is jelentősen csökkenne.

A profitot kajtató cégek álszentségét kísérő online felháborodásra természetesen a politikai is rákapott, és az amerikai jobb- és baloldal kivételesen közös hangra lelt. Az NBA vezetőjének írt tiltakozólevelet a politikai spektrum két végén elhelyezkedő kőkonzervatív Ted Cruz texasi republikánus szenátor és a jobboldal által kommunista ördögnek kikiáltott újbaloldali sztár, Alexandria Ocasio-Cortez New York-i demokrata képviselő is aláírta.

Ahogy a Guardian írta: a baloldal számára az ügy arról szól, hogy az NBA-nek, ahogy sok más cégnek is, előbbre való a profit, mint a társadalmi igazságosság. A jobboldal számára pedig arról, hogy egy amerikai kulturális ikon letérdelt az amerikaival teljesen ellentétes értékrendet képviselő, geopolitikai és gazdasági rivális Kínának.

Annyira nem égető kérdés

Mindazonáltal az utóbbi napokban az is kiderült, Peking sem akarja a végletekig feszíteni a húrt. Bár a kínai állami média napokig tüzelte a népet az NBA ellen, a vitriolnak központi utasításra hirtelen vége szakadt. Egyes értékelések szerint emögött az áll, hogy kezdett terhessé válni a nemzetközi figyelem.

A kínai vezetés az NBA csuklóztatására adott amerikai reakciók miatt elkezdett attól tartani, hogy az ügy megnehezítheti az amerikai-kínai kereskedelmi tárgyalásokat (ezek végül részsikerrel végződtek), és a 2022-es kínai téli olimpia előkészületeire is árnyékot vethet a szurkolók felbőszítése. Az NBA-ügy emellett általában véve is növelte a hongkongi tüntetésekkel és más kínai emberijog-sértésekkel, például a hszincsiangi ujgurok átnevelő táborokba zárásával kapcsolatos nemzetközi figyelmet, és olyan amerikai szurkolók figyelmét is a kínai emberi jogi helyzetre irányította, akiket egyébként nem igazán érdekel a külpolitika.

"Az NBA valószínűleg nem lesz sokáig büntetésben, mert a kínai félnek is nagy üzlet a közvetítés, és az amerikai kosárlabda közvetítésének e téren nincs alternatívája, nincs mire lecserélni" - vélte Matura Tamás. Ezt jelzi, hogy a Tencent a napokban már újrakezdte az NBA-meccsek közvetítétés.

Mindazonáltal az NBA-botrány lefolyása alapján a jövőben az amerikai cégek számára nagyobb fejtörést fog okozni, hogy hogyan próbáljanak egyensúlyozni kínai és amerikai fogyasztóik érzékenysége között. Vagy hogy a kiéleződő amerikai-kínai viszony fényében egyáltalán mennyire reális megfelelni mindkét oldal elvárásainak. Ahogy az amerikai játékosok részéről hatalmas nyomás alá került Blizzard egy munkatársa fogalmazott, hosszú távon mindegy, hogy egyetlen cég ellentart-e Kínának vagy sem: az egész játékipar erősen függ a kínai bevételektől.

“Ha nem állunk ki Kínával szemben, a Kínán kívüli rajongóink támogatását vesztjük el. Ha kiállunk, elvesztjük kínai bevételeinket, más (a cenzúrát elfogadó) cégek fognak a helyünkbe lépni, mi pedig lekapcsolhatjuk a villanyt”.

Bár internetes aktivisták bátor kiállást követelnek a cégektől, ahogy Tyler Cowen közgazdász rámutat, a tapasztalatok szerint a vállalatok önmagukban nem túl hatásosak a társadalmi ügyek előmozdításában. Ahogy a dolgozók lelkiismereti okból való lázadása (ami például a Google esetében felmerült) sem reális a Blizzard-dolgozó szerint: “Ha lelépnék, hova tudnék menni, ami nem függ vagy nem fog függni a jövőben a kínai pénztől vagy piaci hozzáféréstől?”

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Rovatok