Az Antenna Hungária nevű állami cég megvenné a hazai Telenor 25 százalékát – reppent fel ma egy sajtóhír. Iparági szereplők szerint már valóban nagyon közel lehet a bejelentés, és az állami szándék mögött keverednek a valós pénzügyi és szinergikus, valamint a szuverenitási, olykor paranoid megfontolások.
Minden adásvételhez két szereplő biztosan kell: az eladó és a vevő. Ha az ő szándékaik egybeesnek, még az is fontos kritérium, hogy ne legyen olyan harmadik fél, szabályozó, politikus, médiahatóság, versenyhivatal, ellenérdekelt versenytárs, aki képes a vásárlást megakadályozni.
Ha azt vizsgáljuk, hogy mennyire reális a HWSW.hu mai mai híre, miszerint az Antenna Hungária állami cég hamarosan megveszi a magyar Telenor 25 százalékát, akkor ezeket a szereplőket érdemes elemezni.
A hazai sajtóban végigfutó hír kapcsán megkérdeztünk iparági szereplőket, és arról meggyőződhettünk, hogy a „többiek” hitelt adnak ennek a hírnek, számítanak a bejelentésre. Többek számára nagyobb meglepetés lenne, ha a tranzakció nem valósulna meg, mint az, ha végül megtörténik.
Az előzményekről tudhatjuk, hogy a magyar állam, a magyar államhoz közeli NER-es befektetők régóta kerülgetik a hazai mobiloperátor cégeket.
Voltak különböző pletykák is már az elmúlt hónapokban a
Aztán a Magyar Telekom háza táján azt már valóban bejelentették, hogy a T-Systems, vagyis a csoport ICT infokommunikációs szolgáltatásainak zöme átkerülhet a 4iG Nyrt. nevű tőzsdei céghez, amely olyannyira „királyi”+, hogy az utóbbi hónapokban látványos sorozatban nyeri el az állami tendereket.
A Telenor-deal is lezárult, de a befutó cégül nem magyar üzleti kör lett, hanem a cseh Petr Kellner, a világ 88-ik leggazdagabb embere, akinek a vagyonát 15 milliárd dollárra becsülik, de PPF nevű holdingcége összesen 38 milliárd dollárt kezel. A norvég cég nemcsak a magyar érdekeltségét, de egy kelet-európai portfóliót értékesített.
Kellner se nem klasszikus szakmai (hosszú távú), se nem kizárólag pénzügyi (rövid távú) befektető. Ismerői szerint, ha jó árat kap, bármikor, bármilyen eszköztől szívesen megválik, de nem csak „trader”, vagyis ha valamiben lát fantáziát, akár fejleszti és hosszasan őrzi is a befektetéseit.
Mivel a Telenor iránt kormányközeli üzletemberek is érdeklődtek, Kellnernek Magyarországon érdekében állhat, hogy ne legyen a bizalmi embereket beelőző ellenség, hanem tegyen egy gesztust, mutasson nyitottságot egy amolyan társbefektetői státuszra.
Egyik forrásunk a magyar bankszektorból hozott példát, és az Erste Bank analógiáját használta, a kormányzat sokáig látványosan nem volt jóban az osztrák bankkal, de aztán Orbán Viktor, Lázár János és Andreas Treichl Erste-vezér kialakítottak egy olyan konstrukciót, amelyben a kisebbségi tulajdonos magyar állam már semmiképpen sem volt ellenséges a bankkal.
Petr Kellner is láthat fantáziát egy ilyen felállásban, különösen a hazai mobiltávközlés jövőjét alapvetően meghatározó frekvencia-pályázatok előtt.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy amennyiben korábban Mészáros Lőrinc, vagy Jászai Gellért (cégnévvel az Opus Global, vagy a 4iG) mutatott érdeklődést a távközlés iránt, akkor lehet-e olyan konstrukció, amelyben az állam megveszi, majd e körnek továbbadja a Telenor-pakettet?
Forrásaink szerint nem ez fog történni, vagyis egyáltalán nem elképzelhető ez a forgatókönyv. Bár az elmúlt években a magán- és az állami szféra összegabalyodásában cifrákat láthattunk, de azt hallottuk, hogy ezúttal ez nincsen napirenden.
De akkor felmerülhet a kérdés, hogy a magyar állam (mint Telenor-tulajdonos) egyfajta versenyt állít a Magyar Telekomból egy részt kihasító és a cégcsoporttal ügynökként is együttműködő 4iG-nek?
Mi azt hallottuk, hogy erről sincsen szó, sőt, a magánszereplők még örülnének is, ha az állam beszállna a Telenorba, mert akkor az óhatatlanul gyakran összekapcsolódó távközlési és informatikai feladatokból akár még több is leeshetne a 4iG-nek, hiszen egy barátibb Telenor megbízhatná a társaságot bizonyos projektekkel.
A legizgalmasabb persze az a kérdés, hogy miért közeledne a hazai mobiloperátorpiachoz maga az állam? A baráti kommentek nemzetgazdasági jelentőségről, stratégiai fontosságról és értelmes szinergiákról beszélnek. A negatív kommentek ugyanezt a paranoia és a kapzsiság keveredésének hívják.
Mindenesetre az új nemzeti tőkés osztály, vagy más néven a magyar állam és a NER keveréke nem szokott olyan ágazatokat mindenfajta kontroll és befolyás nélkül hagyni,
Vagyis, bár a magyar állam nagyon jóban van a T-csoporttal, és előszeretettel bízza meg komoly feladatokkal (mint az elmaradottabb régiókat, kistelepüléseket érintő országos hálózat-fejlesztés), de a Magyar Telekom mégiscsak egy német vállalat, a Deutsche Telekom tulajdona, a Vodafone is külföldi (brit), a Telenor sem magyar (korábban norvég, most cseh vezető tulajdonosa van).
Márpedig az állam képviselői szerint a mobiltávközlésben magyar tulajdon is kell. Forrásaink szerint, ahogy az Erste sem kapott azonnal zsíros állami üzleteket, nem kellett a közalkalmazottaknak bankszámlát nyitniuk, amikor az állam 15 százalékot vett benne, úgy a Telenornál sem kell arra számítani, hogy az állami cégeket, a közalkalmazottakat erőszakosan áttereli az állam ehhez a szolgáltatóhoz.
Ugyanakkor abban a nemzetgazdaságban, ahol a jövőt meghatározhatja az 5G, az internet of things (IoT), az ipar 4.0, ott nem lehet teljesen a magyar állam radarján kívül a mobiltávközlés. Hogy ez paranoid megközelítés, vagy bölcs előrelátás, ezt már mindenki másképpen látja, elsősorban politikai szimpátiái alapján.
Ez a fajta kontroll és szuverenitás visszatérő elem az állami tranzakcióknál. Már magyar az államadósság finanszírozása, nem a külföldi bankok felé adósodunk el, már magyarabb a bankrendszer, a dohánykereskedelem, már hazai építőipari cégek a fővállalkozók a nagy projekteken, sokkal több a magyar és főleg az állami aktvitás az energiaszektorban. Miért pont a mobiltávközlés, ez a nagyon fontos, jövőbe mutató ágazat maradna állami tulajdonosi kontroll nélkül?
(Borítókép: A Telenor logója a Telenor Magyarország Zrt. törökbálinti székházán 2012. augusztus 1-jén.- f otó: Mohai Balázs / MTI)