Index Vakbarát Hírportál

Az utolsó békebeli képek Nagy Imréről

Kotnyek Antal az esetleges házkutatásokkal számolva évtizedekig egy N betűvel jelölt fémtokban őrizte az 1956. október 22-én lőtt fekete-fehér film negatívját. Napfényfilm van benne, mondta róla évtizedekig, majd 1989-ben elkészíthette az első nagyításokat Nagy Imre utolsó békebeli napjáról. Őszi fények, utolsó sugarak, derű és élet a forradalom kitörése előtti napon, ez volt a badacsonyi szüret.

De mit keresett Nagy Imre a badacsonyi Zabó-szőlőben? 1956 elején Zabó János, az Eszterházy grófok egykori vincellére és híres szürkebarát-termelő Hévízen kúrálta a reumáját, itt ismerkedett össze Nagy Imrével. Az egykori miniszterelnökkel jól kitárgyalták a szőlőkultúrát, majd a nyáron Nagyék többször meglátogatták Zabóékat Badacsonyban és odaígérték magukat az októberi szüretre is. 

Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája elmesélte az Indexnek, hogyan emlegették ezt a napot a családban.

„1956 őszén én még csak ötéves kislány voltam, a szüret meg sajnos ’fiús’ dolognak számított, ezért október 22-én csak bátyámat vitték magukkal nagyszüleim Badacsonyba kirándulni. A képek tanúsága szerint mindhármójuknak (s a vendéglátóknak is) igen kellemes volt a szüret. A több szép elbeszéléshez (valóságos kis legendáriumhoz) annyit tudnék hozzátenni – létezik, szerepel itt is egy, a Balaton felé mutogató szüretelőket ábrázoló Kotnyek-felvétel, amiről később mindenki azt mondta: beállított fotó. Bizonyíthatom, nem az. Mások történetei is megerősítenek abban, hogy egymást túllicitálva és egyre másfelé, mondhatni össze-vissza mutogatva Marcalit keresték a távolban a nagyapámat körül álló szüretelő gazdák. Kicsit az ’53-55-ös ex-miniszterelnöknek szóló igyekezettől is, talán kicsit az elfogyasztott bor hatására is. Mivel nagyapám édesanyjának családja onnan származott, őt oda szép emlékek kötötték, próbáltak volna segíteni a vendégnek. Azóta ezen, az irányon elgondolkodva szerintem látható módon arrafelé végképpen nem találhatták, teljesen másfelé esik… Most én is nevetve, de teljesen másfelé mutatnék! Viszont a történet tényleg igaz, és nem beállított a kép – ugyanis a családban megmaradt ez a hamiskás mondás: ’Mutogatják, mint Marcalit a szüretelők’.”

A képeket készítő Kotnyek Antal az ötvenes években az 1952-ben indult Vengrija-Hungary orosz-angol nyelvű képeslap fotóriportereként dolgozott, ugyanott, ahol Vásárhelyi Miklós és Nagy Erzsébet, Nagy Imre lánya is. A Nagyékkal való személyes kapcsolat tehát innen eredt, és a fotós a nyári badacsonyi látogatásokra is elkísérte a családot. Az évtizedekig dobozban tartott kockák egy részét 1989-ben publikálta a Képes 7-ben , a Fortepanon azonban eddig nem látott fotókat is mutatunk.

A képeken szereplő családtagokat dr. Sipos Balázs Tihamér azonosította, a visszaemlékezések egy részét a  2006. októberi Badacsony Újságban olvastuk.



Rovatok