Szűcs Sándor 1921. november 23-án született Szolnokon. Géplakatosszakmát tanult a MÁV Szolnoki Járműjavítóban. Alig tizenhét évesen már játszott a helyi NB I.-es labdarúgócsapatban. Hamar felfigyeltek a fiatal futballistára: 1941. március 23-án már a felnőttválogatottban lépett pályára Jugoszlávia ellen. 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a nemzeti válogatottban – hétszer a Szolnoki MÁV, 1944 után tizenkétszer az Újpest játékosaként. Gallowich Tibor szövetségi kapitány szerint

Szűcs Sanyi a kullancsok eszményképe. Ha formában van, nincs center, aki meg tud tőle szabadulni. Ragyogóan fejel, remek a rúgótechnikája.

Tehetsége alapján Pulyka (ez volt ugyanis a beceneve, de gyakran Málnaszörpnek is hívták) az Aranycsapat tagja lehetett volna, akár világbajnok is, de nem így történt.

Szerelem első látásra

Kovács Erzsi, az akkor húszesztendős táncdalénekesnő a férjével, Boros László zongoristával balatoni turnéra utazott 1948 nyarán. A férfi, aki nagy Újpest-szurkoló volt, amikor megtudta, hogy az UTE Hévízen edzőtáborozik, találkozót szervezett a focistákkal. Ekkor habarodott egymásba a csinos énekesnő és a híres futballista. Néhány nappal később Kovács Erzsi a férjétől albérletbe költözött, ahol Szűcs naponta meglátogatta. A futballista nős volt, két kisgyermekkel, ezért szerelmüket titkolni próbálták.

Szűcs nem akarta elhagyni a családját. Ahogy azonban a Belügyminisztériumhoz tartozó egyesület vezetői értesültek a kapcsolatról, azonnali szakítást követeltek a labdarúgótól. Nyomatékul az asszonyt esténként a lakása előtt igazoltatták, és arról faggatták, hol, mikor és kivel találkozott. Aztán 

Az ÁVH markában

A két fiatal úgy döntött, hogy (akkori szófordulattal szólva) disszidálnak. A szökés történetét Kovács Erzsi így mesélte el:

Egy napon Sanyi előállt az egyetlen elfogadhatónak vélt megoldással: nincs más lehetőségünk, menjünk ki, hagyjuk el az országot. Említette, hogy sporttársai útján ajánlatot kapott az AC Milantól, és arról is beszélt, hogy akadt egy ember, aki segítené a szökésünket. Fél kiló aranyat kért a »segítőnk« és még ötezer dollárt, ha kijutunk. Amikor az előzetes megbeszélésre elmentünk, találkoztunk a férfival, láttam, hogy nem tiszta a tekintete, de nem mertem szólni. Elindultunk a végzetes útra. Szerelmem megkért, akármi is történjen, soha ne valljam be, hogy disszidálni akartunk. Voltak gyanús jelek, de mi naivan hittünk. A határ előtt »segítőnk« megkérte a Sanyit, hogy fogja meg a fegyvert, amit a kezébe ad, és állítsa élesre a biztonság kedvéért. Néhány perc múlva az árkokból fegyveres katonák ugrottak elő. Bevittek bennünket az őrsre, engem a falhoz állítottak, a Sanyit megbilincselve azonnal elvitték valahová. Én később az ÁVH rettegett Gyorskocsi utcai épületébe kerültem, elvették gyűrűmet, órámat, meztelenre vetkőztettek, kívül-belül megmotoztak...

Szűcséket 1951. március 6-án hajnalban a Vas megyei Nagytilajon vették őrizetbe, amiről azt hitték, hogy egy Ausztriával határos zsákfalu. A település azonban jó hatvan kilométerre volt a határtól. Az embercsempész, Kovács József az ÁVH ügynökeként közreműködött a szökésben, következésképp az egész akciót a hatóságok tervelték ki.

Elrejtett rendelet

A büntetőpert gyorsított eljárásban tárgyalta a Budapesti Katonai Törvényszék. Rajtuk és bíráikon kívül senki sem lehetett jelen a tárgyaláson. Szűcséknek volt ugyan kirendelt védőjük, de egyszer sem beszélhettek vele.

A tárgyaláson egymás mellé kerültünk, és valahogy ő még akkor sem hitte el, hogy ebből komolyabb baj lehet. Azt mondta, hogy ő egy válogatott focista, és nem csinált semmit, külföldre akart menni. Mondta nekem, hogy ne félj, nem fog történni semmi

– emlékezett vissza a történtekre Kovács Erzsi.

Szűcs azzal próbált védekezni, hogy ők az embercsempészt akarták lebuktatni, nem akartak disszidálni, de azt nem tudhatta, hogy Kovács József eleve ügynök volt. A kihallgatás során az ávósok többször is megkínozták és megalázták, ám a sokáig mindent tagadó Kovács Erzsi kézírásával megírt üzenete láttán („Mondjál el mindent, én is elmondtam mindent”) végül beismerő tanúvallomást tett.

A Budapesti Katonai Törvényszék 1951. május 19-én hozta meg nem jogerős ítéletét:

A budapesti katonai törvényszék Szűcs Sándor r. fhdgy. és társai ellen külföldre szökés bűntette miatt indult ügyben Budapesten, 1951. évi május hó 19. napján megtartott nem nyilvános főtárgyaláson a következő ítéletet hozta: bűnösnek mondja ki a./ Szűcs Sándor r. fhdgy. I. r. vádlottat az 1950. évi 26. sz. tvr. 1.§./1/bek.-be ütk., és a /3/bek. szerint minősülő külföldre szökés kísérletének és ezzel a Btá. 57.§./1/ bek. szerint halmazatban lévő III. Bn. 48§./4/ bek.-be ütköző tiltott határátlépés előmozdításának a bűntettében. [...] ezért Szűcs Sándor I. r. vádlottat az 1950. évi 26. sz. tvr. 1.§/3/ bek-be és a 4.§./2/ bek-e alapján összbüntetésül kötél által végrehajtandó halálbüntetésre mint fő, bárhol található vagyonának teljes elkobzására mint mellékbüntetésre ítéli.

A „félreértésre” az volt a hivatalos magyarázat, hogy a tvr. nem sokkal a kihirdetése után „szigorúan titkos” minősítést kapott. A nyilvánosság elől elrejtett jogszabály egyebek közt arról rendelkezett, hogy a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó személyek (így az ÁVH, a rendőrség és a néphadsereg tagjai) tiltott határátlépés vagy annak megkísérlése esetén életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtandók, továbbá minősített esetben – ha a bűntettet csoportosan vagy fegyverrel követik el – halálbüntetés is kiszabható. 

A bíróság szerint Szűcs rendőr főhadnagyként (az Újpest valamennyi labdarúgója hivatalosan rendőri munkát végzett) egy tanfolyamon értesülhetett a rendelet kihirdetéséről:

A katonai főtörvényszék a katonai főügyészség által /: a Kbpn. 32.§. 4. bekezdéséhez képest:/ a fellebbezési tárgyaláson becsatolt és a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt a./ és b./ jelű okiratok, valamint Szűcs Sándor I. r. vádlottnak a 2. naplószám alatti ügyészi és a fellebbezési tárgyaláson tett vallomása alapján tényként állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 26. számú törvényerejű rendeletét Szűcs Sándor I. r. vádlott mint tanfolyamhallgató előtt a Rendőrség Bajcsy Zsilinszky laktanya parancsnoka 1950. év július hó. 25. napján kihirdette.

Puskás Öcsiék kései akciója

A másodfokú bíróság egy héttel később, május 26-án helyben hagyta a halálos ítéletet. A futballista csak a siralomházban döbbent rá arra, hogy nagy a baj. Puskás Ferenc és Bozsik József megpróbált segíteni bajba jutott társuknak. A siralomházban lévő futballista újpesti csapattársa, Szusza Ferenc közvetítésével papírdarabot juttatott el Puskás Öcsihez, amelyen a következő szöveg állt: „Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg!”

Puskás hiába vetette latba minden tekintélyét Farkas Mihálynál, már túl késő volt. Noha a honvédelmi miniszter megígérte Puskáséknak a közbenjárását, Szűcs akkor már nem élt, mert az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották.

Sárközy Endre hadbíró visszaemlékezése szerint Szűcs Sándor a kivégzése előtt a gyerekeinek fényképét tartotta a kezében.

Sírjának helye is államtitok volt

A halálbüntetés híre megrázta az egész magyar labdarúgó-társadalmat, de a koncepciós per elérte a célját: 1951 nyarától egészen az 1956-os forradalomig futballista nem próbálkozott tiltott határátlépéssel.

Nevét 1993-ban egy újpesti általános iskola vette fel, és az Új köztemető 298-as parcellájának 18. sorában lévő sírjára emléktáblát készítettek. Kovács Erzsi 2014. április 6-án követte egykori szerelmét, hamvait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben temették el.