Orbán Balázs a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a Ludovika Fesztiválon a Konnektivitás: Magyarország kulcsállami szerepe című panelbeszélgetésen vett részt. A miniszterelnök politikai igazgatója az Európai Unióról és a magyar kormány stratégiájáról fejtette ki álláspontját.
Orbán Balázs az Európai Unióról elmondta, Budapestről úgy látszik, hogy az EU történetében a 2004-es bővítés, amikor tíz ország csatlakozott a közösséghez, volt az utolsó sikertörténet. Azóta egyre több a válságtünet, a negatív tendencia, egyre többen beszélnek stagnálásról, az Európai Unió lemaradásáról a geopolitikai versenyben, és egyre több civilizációs konfliktus gyűrűzik be.
A politikai igazgató szerint érdemes felmenni az Európai Unió honlapjára, ahol van egy rövid leírás minden évtizedről, ami azt próbálja összefoglalni, hogy az európai integráció története abban az időszakban hogyan nézett ki. Az integráció kezdetétől fogva az összes évtized leírása pozitív, de a 2010-től kezdődő évtizednél maga az EU állítja azt, hogy kihívásokkal teli évtized: brexit, migrációs válság, koronavírus, termelékenységbeli hanyatlás, orosz–ukrán háború – sorolta Orbán Balázs, hozzátéve: a kihívásokra adott válaszok nem hatékonyak.
A politikus hangsúlyozta, mind a tíz újonnan csatlakozó országnak, Magyarországnak is rengeteg pozitívummal járt az uniós csatlakozás, ahogy az EU-nak is, és amióta a csatlakozási folyamat lezajlott, azóta ilyen sikertörténet nem volt az Európai Unióban. A másik dimenzió, hogy 2004-ben sok ember számára az EU-hoz való csatlakozás csodavárásnak minősült, sokan úgy gondolták, hogy az a cél, nem az eszköz.
Az Európai Unió nem a végcélja Magyarországnak, hanem eszköze az ország felemelkedésének. Magyarország felemelkedése nem mehet végbe az uniós együttműködésben való részvétel nélkül, de az Európai Unió nem fogja megoldani Magyarország problémáit, nem fogja felemelni az országot, erre csak mi vagyunk képesek
– húzta alá Orbán Balázs, aki úgy látja, 2004 óta varázstalanodás is történt, ráadásul az integráció első hat évében balliberális kormányok voltak, amelyek Európa-politikája arról szólt, hogy minél inkább azt csinálják, amit az Európai Unió mond, de közben megütötte a 2008-as válság az országot, az emberek rájöttek, hogy nem jön csodarecept Brüsszelből, a csodareceptet itthon kell kitalálni.
A politikai igazgató arról is beszélt, hogy az Európai Unióban való magyar érdekképviselet komoly, mindennapi politikai küzdelem. Ha nem szólalnak meg, nem veszik figyelembe az érdekeiket, ezt egy napi, pragmatikus politikai küzdelemnek nevezte, amely ráadásul rengeteg további illúzióvesztéssel jár, mert rájönnek, hogy Brüsszelben sem fenékig tejfel az élet, olyanokat akarnak rájuk erőltetni, amelyek szembemennek a józan ésszel.
„Vannak olyan kitüntetett időszakok, amikor az egész európai fókusz kap egy külön belpolitikai fontosságot” – folytatta Orbán Balázs, kitérve Magyarország soros uniós elnökségére, ami a nyáron kezdődik. Arra számít, hogy nagyon jól meg fogják oldani, már csak azért is, mert az az európai szinten ritka helyzet állt elő, hogy egy kormány másodszorra is elláthatja az uniós elnökséget, 2011-ből már vannak erre vonatkozó tapasztalataik.
Orbán Balázs arról is beszélt, hogy a mostani és a következő időszakot egyetlen téma árnyékolja be döntő tényezőként, ez pedig az, hogy nagyobb háború lesz-e Európában, valamint megtörténik-e a NATO-tagállamok további bevonódása az orosz–ukrán konfliktusba. Ez előre nem látható, de ott van a legvalószínűbb szcenáriók között, mivel sokan háborús készülődésről beszélnek.
A politikus kifejtette, Magyarország ebben az ügyben nem ért egyet az európai országok döntő többségével. A Vatikán is a béke álláspontját képviseli, valamint egy-két szomszédos ország kormánya, de a legkonzekvensebben Magyarország hangoztatja, hogy ez nem a mi háborúnk, és a harctéren nincs megoldása a konfliktusnak.
Orbán Balázs szerint a nyugati politikai elit minden propagandaeszközt bevet a saját közvéleményének meggyőzésére, hogy nincs más esélye az ő országuk megmentésének, mint az orosz–ukrán háború folytatása Ukrajna támogatásával. A magyar pozíció ezzel szemben az, hogy létezik alternatív stratégia, viszont a nyugati elit tudatosan nem ezt választja, miközben az európai emberek többsége sem akar háborút.
A kormány álláspontja az, hogy ezt a konfliktust vállalni kell a nyugati vezetőkkel,
mert a XX. század arról szólt, hogy betoltak minket két háborúba, amibe nem akartunk belemenni, ennek következtében elveszítettük a területünk, a lakosságunk nagy részét. Ez olyan politikai axióma, amiben nincs hátrálás, nincs kompromisszum, nincs feladás. Ezt a pozíciót tartani kell, mert ez a magyar nemzeti érdek
– tette világossá Orbán Balázs, aki ugyan fontosnak nevezte a kompromisszumot, ugyanakkor vannak olyan témák, amelyekben nem elképzelhető a működőképes kompromisszum.
A politikus a toleranciát is kiemelte olyan értelemben, hogy noha egy politikai közösség tagjai vagyunk, de nem használhatjuk arra a transznacionális, nemzetek feletti intézményeket, hogy másokra rákényszerítsük a politikánkat. Így lehet együtt élni, ő ezt hívja kompromisszumnak.
Orbán Balázs az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban elmondta, az nem 2022-ben, hanem legkésőbb 2014-ben kezdődött, akkor hasonló térségek voltak érintettek a konfliktusban, mint most. Mindkettőt agressziónak nevezte, a helyzet azonban mégis más, mert a Nyugat máshogy reagált rá, akkor ezt egy lokális konfliktusnak tekintette, adtak garanciákat az ukránoknak és az oroszoknak, megszületett az együttműködés, nyolc évig befagyott konfliktus volt. Két éve viszont forró háború zajlik, mert „a Nyugat azt mondta, hogy erre az agresszióra most másként kell reagálni, háborús stratégiát kell felépíteni”.
A politikai igazgató úgy vélekedett, azért történt ez a változás, mert időközben átrendeződött a világ, a Nyugat felismerte, hogy a hegemóniája megkérdőjeleződik, multipoláris világrendbe érkeztünk, ahol több erőközpont emelkedik. A Nyugat ezért a saját erőközpontja alá szerveződő országokat szorosabban fogná, a többi erőközponttal való együttműködést korlátozná, a háború következtében pedig megszűnt az orosz–európai együttműködés, Európa energetikai szempontból kiszolgáltatottá vált az óceán túloldaláról érkező LNG-szállítmányoknak, orosz befektetések nem érkeznek, és európai befektetések sem mennek Oroszországba.
Ez ellene megy a magyar stratégiának – mutatott rá Orbán Balázs, az okok közé sorolva a földrajzi adottságainkat, a nyersanyag-ellátottságunkat és az ebből fakadó nyitott, exportorientált gazdaságunkat.
Nekünk picit más mozdulatsort kell végrehajtanunk a politikában, ez az, amit a konnektivitás stratégiájának nevezünk, amelynek a gyümölcseit épp ezekben a napokban is aratjuk, elég csak a kínai elnök húsz éve nem látott látogatására gondolni
– hívta fel a figyelmet a politikus.
Orbán Balázs a konnektivitásról elmondta, a ’90-es években ez egy globalista, liberális műszó volt, mert a neoliberális ideológia a kapcsolatok építésén, kiterjesztésén, a globalizáción és a konnektivitáson keresztül látta saját maga megerősítését. Ez azóta megváltozott, a hegemóniájuk megszűnt, ezért a konnektivitással kapcsolatos elképzeléseket kidobták az ablakon.
A magyar kormány értelmezésében a konnektivitás nem önmaguk feladását jelenti. A szuverenitásukat, arcélüket, értékrendjüket megtartják, „ez valójában nem nehezíti a nemzetek közötti együttműködést, hanem könnyíti”, a neoliberális világrend helyébe szuverenista világrend érkezett. Nem ideológiai, hanem a nemzeti érdek alapján állnak.
Orbán Balázs azokról a véleményekről, amelyek a magyar kormány elszigetelődéséről szólnak, úgy vélekedett, mások ezzel próbálják lebeszélni a többi országot a hasonló stratégia követéséről, de a valóságban az elszigetelődéssel szemben azt látja, hogy a magyar külkapcsolati rendszer, a magyar külpolitika mozgása sosem volt ilyen aktív. A magyar külpolitika azon dolgozik, hogy a Magyarország által sosem látott komplex rendszerben a legösszetettebb kapcsolati hálót rakja össze, amelyben a lehető legtöbb szereplő érdekelt lehet Magyarország sikerességében és az együttműködésben.
A politikai igazgató az Európa-politikáról hangsúlyozta, régiós együttműködésre mindig szükség van, mert a régió érdekeit a birodalmi központban képviselni kell, ennek az elmúlt harminc évben hagyományosan használt formája a visegrádi együttműködés. A jelenlegi lengyel kormány ezt kevésbé preferálja, Csehországban még egy évig szintén hasonló álláspontot képviselő kabinet van, de a szlovák és a magyar kormány is preferálja a V4-együttműködést.
Orbán Balázs egy másik, régiós együttműködési keretrendszert is felvázolt, amely inkább az Osztrák–Magyar Monarchia formájára hasonlít, benne Magyarországgal, Szlovákiával, Ausztriával – ahol hamarosan választások lesznek –, miközben a szerb–magyar együttműködés sosem volt ilyen erős.
A politikus további pillérként leszögezte, hogy a német és a francia erőközponttal mindig kell valamilyen együttműködés, a magyar külpolitika hagyományosan német irányba erősebb elköteleződésű, de „most a németek maguk sem tudják, hogy mit akarnak”, ugyanakkor a magyar kormány a Franciaországgal történő együttműködést megerősítette.
(Borítókép: Ludovika Fesztivál)