Csak az elmúlt néhány napban több magyar politikusról derült ki, hogy megfertőződött a koronavírussal. Többek között Pikó András józsefvárosi és Csach Gábor balassagyarmati polgármester is kórházba került, Szőcs Gézáról, a miniszterelnök kulturális főtanácsadójáról pedig éppen ma írtuk meg, hogy az intenzíven ápolják, de pozitív lett a tesztje a héten Rétvári Bence államtitkárnak és Toroczkai Lászlónak, a Mi Hazánk elnökének is.
Jogosan vetődhet fel bennünk a kérdés, hogy miért kapja el a vírust ilyen sok politikus, hiszen ők egy átlagemberhez képest jóval nagyobb védelmet élveznek. Ez egyáltalán nincs így. Vegyük sorra, miért nincs.
A politikusi szakma velejárója az, hogy sok emberrel kell találkozni, ami totálisan szembemegy azzal, amit a pandémia kezdete óta hallunk a szakemberektől, miszerint kerüljük a személyes érintkezéseket. A politikusok ugyan igyekezhetnek mérsékelni az ilyen helyzeteket, elkerülni ugyanakkor nem tudják. Egyre több alkalommal lehet látni, hogy online folytatnak megbeszéléseket egymással a világ vezetői, a legtöbb egyeztetés ugyanakkor még mindig offline történik.
A személyes találkozókat is átformálta a járványhelyzet, a protokolláris gesztusok egy része ugyan elmarad, de a kézfogásokat felváltó ökölpacsi is kontaktusként működik.
A döntéshozóknak gyakrabban is kell autóba vagy repülőgépre pattanniuk, hogy belföldre, illetve külföldre utazzanak, ahol más vezetőkkel találkoznak. Az autók, repülőgépek gyakran szűk, zárt terében jobban terjed a vírus, így ez is a kockázati tényezők közé sorolható. A politikusok általában kísérőkkel utaznak, akikkel utazás közben is megbeszéléseket folytatnak, iratokat, jegyzeteket adnak át egymásnak.
Itt van még az immunrendszer kérdése is. Bár gyakran gondolunk úgy a világ vezetőire, döntéshozóira, hogy magas életszínvonalon élnek, életmódjuk azonban gyakran egészségtelen. Az állandó hajtás, utazások, megbeszélések sorozata miatt sokan nem figyelnek oda az egészséges táplálkozásra, a megfelelő vitaminok bevitelére, a rendszeres testmozgásra. A rossz fizikai állapot, a leépült immunrendszer ugyanakkor szintén egy olyan tényező lehet, amely miatt könnyebben megbetegedhetnek.
Bár a politikusok valóban intenzívebben ki vannak téve olyan kockázati tényezőknek, amelyeket egy világjárvány alatt ildomos lenne elkerülni, a statisztikából ennek ellenére nehezen lenne kimutatható, hogy a lakosság más foglalkozást űző tagjaihoz képest több köztük a koronavírus-fertőzött. Van egy dolog, ami miatt ezt mégis így érzékeljük: a nyilvánosság.
A politikusok életének egy jó része a kamerák, a média kereszttüzében zajlik, ezért az, hogy ők fertőzöttek-e, sokkal inkább közérdeklődésre számot tartó esemény, mint amikor a szomszéd lakásban élő pékről derül ki (vagy éppen nem derül ki), hogy pozitív tesztet produkált. Nem azért, mert utóbbi kevésbé lenne fontos az egyén szempontjából, de azt nem írják meg az újságokban, így az az ő életközösségében téma csak. Ráadásul könnyebb is eltitkolniuk, mint mondjuk az amerikai elnöknek, aki egy egész telefonos interjút végigkrákogott, amikor az újságíró a hogyléte felől érdeklődött.
A politikusokat ráadásul gyakrabban is tesztelik, mint a szomszéd péket. Vagyis jóval nagyobb eséllyel és jóval gyorsabban derül ki egy tünetmentes vagy enyhe tüneteteket mutató politikusról, hogy megfertőződött, mint egy átlagemberről.