A Bajnokok Ligája negyeddöntőjének manchesteri csúcsösszecsapásán ismét bebizonyosodott, a Real Madrid számára nem létezik olyan párharc, amelyben le lehetne írni, ha az – amúgy akár óriási fölényben lévő – ellenfele nem viszi be a kegyelemdöfést. Ezt a lelkierőt pedig akkor is tisztelni kell, ha valaki nem a királyi gárdának szurkol.
A madridi mérkőzéssel ellentétben a visszavágón a Real vitte be az első csapást, egy remek kontra végén Vinícius Júnior centerezését másodjára értékesítette Rodrygo.
A 23 éves brazil a 20. gólját szerezte a Bajnokok Ligájában, ezzel ő lett az ötödik legfiatalabb, aki elérte ezt a mérföldkövet. Ezek közül ez a 19. volt, amelyik a büntetőterületen belülről érkezett, két fejes és öt ballábas lövés mellett ez a 13. találata volt jobbal.
A Cityt nem törte meg a korai gól, de ez aligha meglepő, hiszen az Etihadban az előző nyolc alkalommal, amikor hátrányba kerültek, egyszer sem kaptak ki a manchesteriek (öt győzelem mellett három döntetlen volt a mérleg). Sőt, az Etihadban összességében 41 meccsen át volt már veretlen a csapat, amivel egyre inkább megközelítette a klubrekordot.
A Real ugyanakkor szünetbeli előnyt követően 57 BL-találkozó óta veretlen volt, a 11 évvel ezelőtti Galatasaray elleni 1–0-t követő 2–3 óta 50 siker mellett 7 döntetlen csúszott be.
Mindkét fél neve mellé egy újabb ikszet húzhattunk be, mivel a rengeteg helyzetből Kevin De Bruyne csak értékesített egyet, vagy úgy is mondhatnánk, hogy csak egyet értékesített – ziccereivel gyakorlatilag egymaga eldönthette volna a párharcot.
Az elmúlt 20 idényben senkinek sem volt több kanadai pontja a BL-ben a Real ellen a belga középpályásnál, négy gólpassz mellett ez már a negyedik gólja volt (8).
A 42. veretlen hazai meccsével a klubcsúcsát beállító Manchester City hiába dolgozott ki 34 helyzetet, a nyolcig jutó Real Madrid hősiesen állta a sarat, az idegek harcát pedig a királyi gárda nyerte meg.
De van-e, akit ez egyáltalán meglepett?
Bár a 2000-es évek közepétől volt egy időszak, amikor úgy festett, hogy a királyi gárda varázsa halványodni látszik – egymást követő hat nyolcaddöntős vereség, majd zsinórban három vesztes elődöntős párharc –, egy csapat ellen sem kell annyira megnyerni egy párharcot, mint a Real Madrid ellen.
És ami a fentebb említett időszakban lelki teher lehetett, az elmúlt tíz évben egyértelműen előny. Gyakorlatilag minden csapat azt láthatja, hogy bármennyire is alárendeltnek tűnhet egy párharcban, az együttes tényleg a semmiből is képes olyan párperces szériát varázsolni, amivel maga javára képes eldönteni a kérdéseket. Ez pedig olyan lélektani előnyt jelent, amivel kis túlzással nem lehet versenyezni.
Hiszen vegyünk csak néhány példát az elmúlt évtizedből:
Persze a továbbjutásokra azért jutottak vereségek is, és hát azért ilyeneket kis túlzással bármelyik csapat eredménysorából lehet találni, nemde?
De amit ez elmúlt években láthattunk, egy teljesen új szintre emeli azt a mítoszt, hogy hiába vagy jobb a Realnál, ha visszaengeded a meccsbe, akkor véged lesz.
Csak a 2021–2022-es idényben:
Az előző kiírásban a Liverpool a nyolcaddöntő első felvonásán az első negyedórában kétgólos előnyre tett szert, de már ezen a meccsen kiharcolta a továbbjutást a Real (5–2, 1–0). A Chelsea sem okozott ekkor már gondot (2–0, 2–0), viszont a City az idegenbeli iksz után ekkor élni tudott a helyzeteivel (1–1, 0–4).
A mostani idényben az RB Leipzig hiába próbálkozott sokkal többet a Realnál, nem tudta megfordítani kétgólos hátrányából a párharcot, a Manchester City pedig egyik legegyoldalúbb meccsét hozta le az Etihadban (a 34–8-as lövésszámok mellett 18–1 volt a szögletek mutatója, ehhez képest a 2,59–1,43-as xG kifejezetten szoros képet fest). Mégis, amikor jött a büntetőpárbajban, már lehetett sejteni a végkimenetelt.
Mert bár a City előnybe került, a Real itt sem tört meg, és újra bebizonyította, hogy abban a párharcban, amiben nincs agyonverve, bármikor képes továbbjutni. Ez pedig akkor is tiszteletet parancsoló, ha valaki nem rajong az együttesért.
Ezek után pedig aligha meglepő, hogy a 17. elődöntő messze a legtöbb a klubok örökrangsorában (Bayern: 13), ahogyan a BEK-et is beleszámolva a 33 (Bayern: 21) is megközelíthetetlen, hogy a 14 elsőségről már ne is beszéljünk (Milan: 7).
Manchester City (angol)–Real Madrid (spanyol) 1–1 (De Bruyne 76., ill. Rodrygo 12.) – 11-esekkel: 3–4
Továbbjutott: a Real Madrid, 4–4-es összesítés után tizenegyesekkel.
Bayern München (német)–Arsenal (angol) 1–0 (Kimmich 63.)
Továbbjutott: a Bayern München, 3–2-es összesítéssel.
Keddi eredmények
(Borítókép: Visionhaus / Getty Images)