A szegény jobbágy fiából lett befolyásos politikus

BJASZ20170222032
2021.06.18. 15:16
Ragyogó karriert futott be, páratlanul fordulatos életet élt a középkori Magyarországon. A történet hihetetlen, hiszen egy szegény jobbágy fiából lett befolyásos politikus Mátyás király udvarában, esztergomi érsek és bíboros, aki 1513-ban karnyújtásra került a pápai tróntól. Ötszáz éve, 1521. június 15-én hunyt el Bakócz Tamás.

Ma sem tudjuk, mikor született pontosan Bakócz Tamás. Az állami anyakönyvezést 1895-ben vezették be hazánkban, a rendszeres adatnyilvántartás is csak a római katolikus egyház 1563-as tridenti zsinatának döntése alapján kezdődött el. A nemesekről még úgy-ahogy maradtak fenn adatok levéltári iratokból, oklevelekből, de egy 15. századi, egyszerű jobbágycsaládból származó gyerek születési dátumát legfeljebb megbecsülni lehet. Merthogy ez a helyzet Bakócz Ferenc kerékgyártómester harmadik fiával, Tamással is. A történészek korabeli forrásokból arra következtetnek, hogy 1442 körül láthatta meg a napvilágot a Szatmár vármegyei Erdődön. Azt is tudjuk, hogy apja a Drágffy család birtokán szolgált, és dolgos iparosként igyekezett öt fiának szebb jövőt teremteni. A legidősebb fivér, Bálint tört ki először a szegénységből, amikor papi pályára lépett. Ország Mihály nádor támogatásával haladt szépen előre a ranglétrán. 1459-ben Janus Pannoniustól örökölte meg a dúsgazdag titeli prépostságot, amikor az pécsi püspök lett. (Egyes historikusok szerint Bálint nem a bátyja, hanem a nagybátyja volt, de higgyünk Fraknói Vilmos történésznek, aki külföldi, főleg olaszországi levéltári anyagok felhasználásával szinte az egész életét a középkori magyar történelem kutatásának szentelte.)

Nem nemes szülők gyermeke

Bakócz Bálint vagyona egy részét és befolyását öccse, Tamás oktatására fordította, aki így a szatmárnémeti domonkosok kolostori iskolájában kezdhette meg tanulmányait. Pár év múltán Boroszlóban és Padovában tanult. 1464-ben filozófiából doktorált Krakkóban. Ezután öccsével, Ferenccel a ferrarai egyetemre ment, ahol az Erdődi Tamás nevet használta.

Bálint bátyja titeli prépostként a legmagasabb körökben forgolódott, sőt nemesi címet is kapott, igyekezett tekintélyét, kapcsolatrendszerét Tamás javára fordítani. Támogatása nélkül talán egyszer sem hagyta volna el Szatmár vármegye területét.

Bakócz Tamás azonban nemcsak a sors kegyeltje volt, hanem élt is a lehetőséggel, mert világot látott, és több nyelven beszélő, igazi humanistává vált. Származását sem szégyellte vagy tagadta meg soha, hanem szinte már kérkedve vallotta, hogy

nem nemes szülők gyermeke, és szegény házból magasztalta föl a Gondviselés kegye.

Tanulmányai után, 1470 táján hazatért, és Rangoni Gábor erdélyi püspök, Mátyás király titkos kancellárjának munkatársa lett. Rangoni 1474-ben a Váradi Péter előléptetésével megüresedett kancelláriai titkári posztra emelte. Bakócz így Mátyás udvarába került, ahol néhány csöndesebb évet követően, 1483-ban kinevezték királyi titkárnak.

Udvari intrikák világában

Bakócz Tamás katonai dolgokban sem volt járatlan, mert amikor a körülmények úgy hozták, a fegyvert is ügyesen forgatta. Emellett az udvari intrikák világában is hamar kiismerte magát. 1484 nyarán például ő hozta Mátyás tudomására a heves vérmérsékletű Váradi Péter kancellár, kalocsai érsek János herceg érdekében kifejtett nyilatkozatait, amelyekkel magára vonta Beatrix királyné gyűlöletét is. A király az árvai vár börtönébe vetette a kancellárt. Ekkor még nem jöttek be Bakócz számításai, hiszen a kancellári tisztet nem ő, hanem a váradi püspök kapta meg.

Mátyás azonban nem maradt hálátlan, meredeken emelkedni kezdett fölfelé Bakócz karrierje: 1486-ban a győri püspöki cím mellé egy év múltán megszerezte az egrit is. De nem vetette meg a világi javakat sem. Fraknói Vilmos Erdődi Bakócz Tamás élete című, 1889-ben megjelent monográfiájában beszámolt ingatlanügyleteiről is:

Mikor 1484-ben Lesztheméri András és István egyik vérrokonukat bosszúból meggyilkolták, és ezért jószágvesztésre ítéltettek, birtokaikat: Leszthemér, Bánócz és Kis-Lázon falvakat Zemplén-megyében, Kereszt, Jenke, Zeko és Matiocz falvakat Ung-megyében, Bakocs Tamásnak és testvéreinek, közösen Bajnai Bóth András királyi udvarnokkal és testvéreivel, adományozta.

Bakócz Tamás Mátyás király halála után Corvin Jánossal szemben a Jagelló-jelölt pártjára állt, ő agyalta ki a botrányt kavaró, Beatrix özvegy királyné és II. Ulászló által kötött rövid életű házasságot. Bakócz szándékosan formai hibát ejtett, hogy semmissé tegyék a frigyet. Ulászló hálából 1491-ben kinevezte titkos és főkancellárnak, majd megkapta az egri püspökséget, a győri püspöki székben pedig testvére, Ferenc követte. 1497-ben az esztergomi érsekséget is megkaparintotta, három év múlva pedig VI. Sándor pápától bíborosi kalapot is kapott. A 16. század fordulójára Bakócz Tamás az ország egyik legbefolyásosabb, legtekintélyesebb egyházi vezetője lett. 1507-ben II. Gyula pápától a konstantinápolyi pátriárka címet is megszerezte.

Bakócz mai szemmel nézve ellentmondásos személyiség volt. Egyfelől halmozta a birtokokat, címeket, fényűzően élt, unos-untalan önmaga és rokonai érdekeit tartotta szem előtt. Másfelől tűzzel-vassal védte az ország és a kereszténység érdekeit, támogatta a kultúrát, élvezte a művészeteket, és ha kellett, még a pénzzavarokkal küszködő II. Ulászlót is kisegítette.

Harcban a pápai trónért

Egy idő után Bakócz Tamás külpolitikai babérokra is tört. Rómában potenciális pápajelöltként tartották számon. A kissé harcias II. Gyulával szemben ő magát a béke emberének nevezte, de kellő diplomáciai érzékkel igyekezett minden oldallal jó viszonyt ápolni. Görög Dániel Bakócz Tamás római bevonulása című tanulmányában leírta, hogyan zajlott az esztergomi érsek római bevonulása 1512. január 26-án. A bevonulók összlétszámát háromszáz főre becsülték. A kísérő csapat a bíboros hatalmának, anyagi erejének bizonyítéka és megtestesítője volt.

A menetet negyven, sárga-fehér Bakócz-címeres lepellel letakart öszvér nyitotta. Ezek után következett három zászlóvivő, a Magyar Királyság, az Esztergomi Érsekség és a Bakócz család zászlajával. Őket követte a kíséret többi tagja, a testőrök, familiárisok csoportonkénti rendben; hat lovas piros-fehér zászlóval, kilenc lovas vállig érő tollforgóval, tizenöt lándzsás és nyolcvan más fegyveres lovas. Végül mintegy harminc-harminc nemes és pap vonult, köztük több püspök, és a legvégén érkezett Bakócz Tamás almasárga lovon. A lenyűgöző szemle elérte hatását, a tömeg ujjongott, II. Gyula is elismerően csettintett, míg a római köznép megjegyezte a magyar bíboros nevét, olyannyira, hogy közkívánatra az attrakciót január 30-án meg kellett ismételni.

Bakócz Tamás bejelentkezett a pápai trónra. Vatikáni hírek szerint II. Gyula halálos ágyán arra kérte a jelenlevőket, hogy ne a magyar bíborost válasszák meg utódjául.

A pápa 1513. február 20-án bekövetkezett halála után a bíborosi kollégium március 4-ére tűzte ki a pápaválasztás kezdetét. Huszonöt bíboros gyűlt össze, a konklávét megnyitó szentmisét Bakócz celebrálta a régi Szent Péter-bazilika Szent András-oltáránál. Az előzetes tanácskozások öt napig tartottak, majd következett a szavazás. Az idősebb bíborosok nem tudtak megegyezni, ám a fiatalabbak megállapodtak, hogy a kőgazdag Giovanni di Medicire adják voksukat. Az első szavazást március 10-én tartották, ahol Bakócz nyolc szavazattal a második lett. A kétharmados többség azonban nem jött össze, így másnap újabb szavazást tartottak, amelyen Giovanni di Medici fölényes győzelmet aratott.

Keresztes hadjárat helyett parasztháború

Bakócz nem kívánt visszatérni hazájába. Tudta, hogy kudarca csalódást okozott honfitársainak, és esztergomi széke is ingataggá vált. És mivel a X. Leó néven trónra lépett riválisa gyakran betegeskedett, titkon bízott benne, hogy eljuthat a csúcsra. Ám X. Leónak egyre kínosabbá vált Bakócz jelenléte, ezért Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki a magyar bíborost, valamint megbízta egy török elleni keresztes hadjárat vezetésével.

Kétségtelen, a pápai legátusi felhatalmazás a nagy tekintély mellett komoly pénzbeli előnyökkel is kecsegtette az esztergomi érseket. Bakócz minden egyházmegyében helynököket nevezett ki a keresztes had megszervezésére. A hadsereg fővezérének a köznemesi származású Dózsa György székely hadnagyot választotta. 1514 májusára mintegy negyvenezres paraszti had gyűlt össze, és a nemesség növekvő aggodalommal figyelte a parasztok gyülekezését. Az idő múltával a seregen belül folyamatosan nőtt a feszültség, egyre több incidens történt. II. Ulászló ezért a hadjárat leállítására utasította Bakóczot, ám a szellem kiszabadult a palackból, a felfegyverkezett jobbágysereg saját nemessége ellen fordult. A jobbágyfelkelést csak véres harcok árán tudták leverni. A felkelésért sokan Bakóczot tették felelőssé, akinek befolyása II. Ulászló két évvel későbbi halála után tovább csökkent, a később királlyá választott II. Lajos pedig már kimondottan ellenségeként kezelte. 

Mai szóhasználattal akár Lex Bakócznak is nevezhetnénk azt a törvényt, amelyet az 1514-es országgyűlésen hoztak arról, hogy jobbágyi származású egyházi személy többé ne ülhessen püspöki vagy érseki székbe.

A reneszánsz művészet pártfogója

Bakócz élete végére teljesen elvesztette korábbi politikai hatalmát. Hatalmas vagyonából még ekkor is sokat költött diákok iskoláztatására, könyvekre, művészetekre. Befejeztette az egri székesegyház szentélyének építését, és Esztergomban megépítette a róla elnevezett kápolnát, a magyar reneszánsz építészet gyöngyszemét. Utolsó éveit visszavonultan töltötte Esztergomban 1521-ben bekövetkezett haláláig.

Ötszáz évvel a halála után, kései utódja, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek így emlékezett Bakócz Tamásra:

Ötszáz évvel ezelőtt nagy volt a bizonytalanság. Az ország lét és nemlét mezsgyéjén állt. Bakócz tudta, hogy a magyar királyság egymaga nem tud megküzdeni a fenyegető veszéllyel, és jó diplomáciai érzékkel keresett kapcsolatokat Európában, de hiába. Az ország török hódoltság alá került. Az, ami ezt követően történt, mutatja, mennyire az isteni gondviselés kezében vagyunk.

Idén június 5-én tartották meg a Bakócz Tamás életéről szóló, A nagyrahivatott című film ősbemutatóját. A Tóth Máté Miklós könyve alapján írt darabot Katona Szabolcs vitte színre az esztergomi várszínházban, amelyből 2021-re készült filmadaptáció. A film a Rómából hazatérő Bakócz Tamás utolsó éveit feldolgozva próbálja megmutatni a mélyről indult és magasra jutott ember mozgatórugóit.

(Borítókép: A Bakócz-kápolna, Bakócz Tamás érsek 16. század elején épített vörösmárvány nyughelye a Szent Adalbert-székesegyház mellékkápolnája 2017. február 22-én. Fotó: Jászai Csaba / MTI)