Álláskeresési járadék: nagyobb pofont kaptak a munkanélküliek a vártnál

Az első járványhullám korlátozásai következtében összesen 350 ezren vesztették el állásukat 2020 tavaszán, ez az előző év azonos időszakához képest 135 ezer fős növekményt jelentett - derül ki a Kónya István és Krekó Judit által jegyzett Állásvesztés, munkahely- és foglalkozásváltás a járulékbevallások adatai alapján című tanulmányból.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatait összesítő kutatás szerint az állásvesztők nagyjából fele volt ismét foglalkoztatott 2020 októberében, egy kis része pedig valamilyen járadékot kapott. Ekkor a foglalkoztatottak közel fele korábbi munkaadójánál dolgozott, miközben 45 százalékuk kikerült a rendszerből, vagyis sem munkával, sem járadékköteles egyéb jövedelemmel nem rendelkezett.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Szintén fontos jelenség, hogy a 2020 tavaszán állásukat vesztettek nagyjából kétharmada nem kapott álláskeresési ellátást. Ugyanakkor ez az arány nem tekinthető kiugrónak: a többi időszakhoz képest arányaiban így is magasabb volt az álláskeresési járadékra jogosultak száma.

A koronavírus-járvány alatti állásvesztések döntően az első hullámhoz köthetők: a 2019-es évet tekintve összehasonlítási alapnak, 2020 március és április között ugrott meg a számuk. A legnagyobb visszaesés a kevésbé stabil foglalkoztatási viszonyokban történt: míg az egyszerűsített foglalkoztatás keretében a dolgozók fele elvesztette a munkáját, az alkalmazottaknak csak 5 százaléka.

A foglalkozások tekintetében a legdrámaibb csökkenés a vendéglátóipari foglalkozásokat (szakács, cukrász, pultos, pincér, vendéglős) jellemezte: az első hullámban több mint 18 ezer fővel, csaknem 25 százalékkal csökkent a létszám, és még 2021 májusában is mintegy 19 százalékkal, 13 ezer fővel kevesebben dolgoztak vendéglátóipari foglalkozásban. Hasonló számban – de kisebb arányban – csökkent a kereskedelmi és egyszerű szállítási foglalkozások létszáma. Létszámarányosan nagy csökkenés volt például a humán-egészségügyhöz kapcsolódó foglalkozásokban. (Mintegy 2300 egészségügyi foglalkozást kereső munkanélküli regisztrált az első hullám idején.)

Szembetűnő és a nemzetközi példákban nem szereplő fejlemény, hogy a pedagógusok – általános iskolai tanárok, óvodapedagógusok és bölcsődei gondozók a legnagyobb visszaesést mutató foglalkozási csoportok közé kerültek: számuk 2020 márciusa és 2021 májusa között összesen több mint 3,5 ezer fővel csökkent, ami a 2020. március eleji létszám mintegy 3 százalékának felel meg - olvasható a kutatásban.

Még 2021 is fekete év volt az állás nélkül maradóknak

A járvány első hullámában a regisztrált munkanélküliség a lezárások bejelentése után azonnal ugrásszerű emelkedésbe kezdett, és a lezárások június eleji feloldását követően csak 2020 júliusban kezdett csökkenni. A július eleji tetőzés idején a regisztrált munkanélküliek száma mintegy 120 ezer fővel haladta meg a 2019-es év azonos időszakára jellemző értéket, ami az aktív népesség csaknem 2,6 százalékának megfelelő növekedést tükröz - ez már Boza István és Krekó Judit Regisztrált munkanélküliség a járvány alatt című kutatásából derül ki.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása szerint munkapiaci helyzet javulásával párhuzamosan a regisztrált munkanélküliség is érdemben csökkent, de 2021 májusában még így is 50 ezer fővel meghaladta a 2019. májusi szintet. A regiszterben bent maradó csoport összetétele emellett kedvezőtlenebbé vált: nőtt a huzamosabb ideje munkanélküliségben lévők, illetve az álláskeresési járadékban nem részesülők aránya.

Az első hullám lecsengését követően a munkanélküliek száma is gyorsan csökkent, a következő két hullámban pedig már nem volt az első hullámhoz hasonló méretű, kiugró beáramlás.

Ugyanakkor néhány kedvezőtlen tendencia is kirajzolódik az adatokból. Míg a 2020 nyarán, a lezárások feloldását követően a regisztrált munkanélküliség mérséklődni kezdett, a tartósan, legalább 6, illetve 12 hónapja munkanélküliek száma ezzel szemben folyamatosan növekedett: az időszak végén, 2021 májusában 95 ezer fő volt legalább 12 hónapja nyilvántartott álláskereső, ami 30 ezerrel meghaladja a járvány előtti szintet. Ehhez az is hozzájárult, hogy az első hullám indulásakor lelassult a járvány előtt nyilvántartásba kerülők kiáramlása, valamint a járvány alatt munkájukat elvesztők egy része azóta sem talált munkát.

A hosszú távon bent maradók aránya a második és harmadik hullámban tovább nőtt, aminek oka főként az, hogy a 2020 második felében állásukat vesztők - a beszűkült munkalehetőségek miatt - lassabban tudnak visszatérni a munkaerőpiacra.

Bár a járvány első hullámában regisztrált álláskeresővé váló emberek a szokásosnál nagyobb arányban voltak jogosultak az álláskeresési járadékra, a három hónapos járadék rövidnek bizonyult a munkanélküliségben töltött időhöz képest, így az álláskeresési járadék nélkül maradó álláskeresők száma érdemben megnőtt, ők még 2021 májusában is körülbelül 30 ezerrel többen voltak, mint 2019 májusában.

Még annyira sem segítették az állástalanokat, mint 2020 előtt

Egy harmadik kutatásban Boza István és Krekó Judit azt vizsgálta, hogy mi történik a nyilvántartásba kerülő álláskeresőkkel a belépés utáni 40 hétben.

A járvány első hullámában – mivel zömmel az állásukat a pandémia miatt elvesztő, hosszabb munkatörténettel rendelkező emberek léptek be – a belépők szokásosnál jóval nagyobb hányada, mintegy 80 százaléka részesült álláskeresési járadékban, míg ez az arány a 2018. és 2019. tavaszi belépőknél csak 50–55 százalék volt.

Miután azonban az álláskeresési járadék három hónapos időtartama lejár, a járvány első hullámában belépők között a 2018. és a 2019. évinél jóval nagyobb mértékben megugrott az ellátásban nem részesülő álláskeresők aránya. Mint az az előző tanulmányban is kitűnt, emiatt a munkanélküliek szokásosnál jóval nagyon arányban maradtak huzamosabb ideig álláskeresési járadék és munkapiaci program nélkül. Az ellátás nélkül maradók aránya a belépés után körülbelül 4–5 hónappal tért vissza a járvány előtt jellemző szintre.

A pandémia által kialakuló munkapiaci sokk hatására a legtöbb európai országban változtattak a munkanélküli-ellátás rendszerén: a jogosultsági feltételek lazításán, a munkanélküliségi ellátás összegének emelésén vagy a járadék folyósítási idejének hosszabbításán keresztül. A magyar kormány azonban nem módosította a munkanélküliségi ellátásokat, nem hosszabbította meg a munkanélküliségi járadék – már a járvány előtt is az EU országai között a legrövidebb – időtartamát, és a három hónapos időtartam nem volt elegendő a járvány miatt elvesztett munkajövedelem pótlására.

Az OECD- és EU-országok foglalkoztatási szolgálatai jellemzően a válság alatt jelentősen növelték az aktív eszközökre fordított pénzügyi forrásokat és a programok körét is. A hazai helyzet megismeréséhez a kutatásban megvizsgálták, hogy azok, akik a belépés után még legalább 14 héttel a nyilvántartásban vannak, milyen valószínűséggel kerülnek be valamelyik aktív eszközbe a következő három hónap során. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat egyéni szintű adatbázisa szerint járvány első hullámában nyilvántartásba kerülők az álláskeresőként eltöltött legalább három hónap után a járvány előtti évekhez képest kisebb arányban vettek részt aktív munkapiaci programokban: a 2018–2019-re évekre jellemző 37–40 százalék helyett 30 százalékuk került a programok valamelyikébe. Ezen belül a közmunkába kerülők aránya a felére, 5 százalékra esett, a képzések gyakorlatilag megszűntek, a vállalkozóvá válás támogatása is érdemben visszaesett. Egyedül a bérköltségtámogatásokba helyeztek el a szokásosnál több álláskeresőt.

Az első hullámban belépők 40 hét után hasonló arányban hagyták el a regisztert, mint a korábbi évek hasonló időszakában belépők, de az első négy hónapban a járulékban nagyobb arányban részesülő 2020-as belépők között lassabb kilépést tapasztaltak a kutatás készítői.

A hosszú távú munkanélküliség növekedése első látásra ellentmond a fentieknek. Az ellentmondás azonban feloldható: az igazán súlyosan érintett belépő csoportot nem azok jelentik, akik az első hullámban vesztették állásukat, hanem azok, akik az első hullámot megelőző három hónapban. Ezt a jelenséget az alábbi ábra szemlélteti, amelyen azt ábrázolták, hogy egy adott időpontban belépő népesség mekkora része marad legalább négy, hat, illetve kilenc hónapig a regiszterben. Mint látható, a legalább négy vagy hat hónapig bent maradók aránya az első hullámban belépők között valóban nem magasabb annál, mint az az év ezen részében korábban is jellemző volt. A járványt közvetlen megelőző hónapokban csatlakozók kilépési esélyei azonban drasztikusan csökkentek.

A 2020-ban belépők megváltozott összetételét – várhatóan a könnyebben munkát találó népesség került átlagosan a regiszterbe – figyelembe véve, az azonos tulajdonságú emberek némileg lassabb kilépésre számíthattak a járvány megjelenését követően. A válság első hullámában belépő népesség az eltérő összetételt is figyelembe véve a korábbi évekhez viszonyítva rosszabb esélyekkel hagyta el a nyilvántartást, és különösen megnőtt a nyilvántartásban ragadás esélye a járvány előtt munkanélkülivé válók számára.

A járványt közvetlenül megelőző időszakban (2020. január 1. és 2020. március 15. között) a regiszterbe kerülők még rosszabbul jártak, mint a járvány első hullámában belépők, hiszen számukra az álláskeresési járadék a járvány első hullámában a lezárások idején ért véget, amikor a lezárások utáni hónapokhoz képest is jóval kisebb eséllyel találtak állást.

Ennek megfelelően a válság idején belépőknél lassabban kerültek ki a nyilvántartásból, és magasabb arányban maradtak ellátás nélkül. Emellett az egyéb (foglalkoztatási szolgáltatok által nyújtott) aktív munkaerőpiaci programokban is kisebb arányban részesültek, mint a korábbi évek hasonló időszakában belépők. Sőt az első hullámmal szemben a bérköltség-támogatási programmal álláshoz jutók aránya is csökkent.

Összefoglalva: mivel az álláskeresési járadék időtartama nem növekedett, és az aktív eszközökben való részvétel esélye még csökkent is a járvány előtti évekhez viszonyítva, így a járvány előtt és alatt belépők jóval nagyobb arányban maradtak huzamosabb ideig álláskeresési járadék és aktív eszköz nélkül - áll a tanulmányban.